»Az a gyanúm, hogy igen ütős koncert lesz« | Mohácsi János a Szakértők-koncertről

Hegedűs Claudia |

Fergeteges hangáradatot, egyben delikát zenei élményt ígér a Szakértők koncertje március 29-én az Átrium Film-Színházban. A tízfős zenekar tagjai és művész vendégei, kéttucatnyi színielőadás dalaival, egyedi kamaraszámokkal és nótákkal készülnek az estre. A koncert életre hívója ezúttal is a Szakértők zenekar vezetője, Kovács Márton. Az est rendezője Mohácsi János, vele beszélgettünk.

Emberemlékezet óta állandó alkotótársad Kovács Márton zeneszerző. Az előadásaid egyik védjegye éppen az ő színpadi zenéje, vibráló muzsikusi jelenléte. Mitől működik ennyire jól kettőtök között az együttgondolkodás, a közös munka?
Hol is kezdjem? Az egy állati izgalmas folyamat, ahogyan a Marci-féle zenék megszületnek. Minden esetben úgy történik, hogy bizonyos dolgokat a próbaidőszak elején lefektetünk, azazhogy milyen típusú hangszerek legyenek – amiken esetleg a színészek is tudnak majd játszani –, vagy azt, hogy hány fős zenekart engedélyez a színház, ahol éppen dolgozunk. A következő lépés az, hogy Marci hoz témákat, amik általában mindig jók. Tulajdonképpen alig emlékszem olyanra, amikor azt mondtam volna, hogy valami nem tetszik. Ez nagyon ritkán fordul elő, annál is inkább, mert amit Marci kitalál, annak egészen biztos, hogy valamelyik darabban helye lesz. Tehát egyrészt nagyon szeretem Marci zenei világát, aki bár folklóron nevelkedett, rettenetesen otthon van a teljes 20. század zenéjében is, így amit mindebből létrehoz, az igen tetszetős a fülemnek. Az is egy fontos dolog, hogy a dramaturgiai gondolkodásmódja nagyon közel áll ahhoz, amit én is szeretek. De talán még ezeknél is lényegesebb, hogy ő is egy olyan ember a színházban – mint sok esetben a díszlet- és jelmeztervező, a színészekről persze nem is beszélve –, aki folyamatosan jelen van. A próbaidőszak alatt, Marci gyakorlatilag többet van benn, mint én. Mindezek mellett, a munkamódszere is nagyon közel áll hozzám, ahogyan a zenészek véleményére ad, mivel az borzasztóan hasonlít arra, ahogyan én odafigyelek a színészekre, és az összes többi munkatársra. Nagyon kedvelem azt, amikor – nem egyszer fordult elő – legutóbb például a Katonában, az ügyelő beharsogott egy mondatot, amikor hallotta, hogy megakadtunk, és naná, hogy nála volt a pont. Egyébként nekem legalább olyan jó egy ügyelő mondata, ha nem jobb, mint a sajátom, mert az azt jelenti, hogy a színházi csapat együtt gondolkodik. Hát, sajnos én demokrácia-hívő vagyok, szerintem ugyanis több ember együtt mindig jobban tud eldönteni dolgokat, mint egyvalaki egyedül. Még egy ilyen helyen is, mint a színház – amire pedig azt mondják, hogy nem egy demokratikus intézmény –, mindenféleképpen hatékonyabban működik a demokrácia, mint az, amikor egyetlen egy ember mondja meg a tutit. Tulajdonképpen csak annyiban nem demokratikus, hogyha eljutunk a döntésképtelenségig, akkor valakinek magára kell vállalnia az utolsó szó jogát, de ez csak a folyamat végén szokott előfordulni. Szóval, ilyenek miatt szeretek Marcival melózni.

Akkor valószínűleg abban is egyetértés van közöttetek, hogy miért izgalmas egy-egy Szakértők koncert. Márton nekem azt mondta, hogy számára az az érdekes, ahogy a különféle előadásokban létrehozott színpadi zenék egy-egy ilyen esten önálló életre tudnak kelni. Stimmel?
Nézd, amikor Marci zenéi bekerülnek a darabokba, akkor általában van egyfajta limitjük. Ez nem is feltétlenül mindig időbeli korlát, mert teszem azt, amikor a színészek beszélnek, akkor a zene nyilván nem szólalhat meg azzal a hangerővel, amivel annak egyébként kéne. Persze az ellenkezőjére is van példa. A Sárga liliomban ugyanis olyan csodálatos zenei részt hoztak össze Marciék, ami egész hosszan ment egy prózai jelenet alatt, és aztán kikerekedett belőle egy brutális nagy kóda. A koncerten pedig pusztán annyi történik, hogy azok a témák, amiket Marciék kidolgoznak egy-egy darabhoz, azok itt, mindennemű kötöttség nélkül hangozhatnak el. Nagyjából ennyi a különbség a színházi előadás és a Szakértők-est között, amihez persze hozzájönnek az olyan zenész nyalánkságok, mint amikor a csellista Rozs Tamás szólózik egy nagyot, amire egy-egy konkrét darabban nem nagyon van esélye. Egyértelmű, hogy ez marha nagy élmény a résztvevőknek, de nem azért van, hogy felidézze az előadásokat. Ezek a dalok elég jól megélnek a színpadon, ez már sokszor bebizonyosodott – ugye a POSzT-on többször játszottak Mártonék, kisebb, nagyobb felállásokban –, hogy nemcsak azoknak a nézőknek élmény, akik már látták a darabokat, hanem a totál szűz fülnek is. Ezek nagyon komoly zenék, amiket Márton ír, ráadásul mindegyik brutálisan szép tud lenni, nemcsak a maga színpadi közegében.

A Szakértők esten hogyan zajlik a munkamegosztás? A koncert zenei anyagát összeállítják a muzsikusok, te pedig felépíted az est dramaturgiai ívét?
Nem, nem, dehogyis tennék ilyet! Praktikus dolgokban nagyon szívesen segítek nekik, de az a zenészek dolga, hogy miként építik fel az estet. Úgy tudom, hogy Marci több tucatnyi dalt írt össze, majd átbeszélte a muzsikusokkal, és mostanra kialakult egy huszonkettes lista. Különben meg egy koncertnek saját szabályai vannak, de abban kicsit hasonlít a színházhoz, hogy rendelkeznie kell egyfajta dinamikával, vagyis nem árt a hatalmas slágereket a végére hagyni. Azáltal pedig, hogy ez egy élő cucc, a nagy vonalakat ugyan le lehet fektetni, de nyilván közben is változni fog. Egyébként meg az a gyanúm, hogy igen ütős koncert lesz, mert hihetetlenül erős anyagot rakott össze a Márton.

Akkor elképzelhető, hogy nem egyszeri alkalom ez a mostani koncert az Átriumban, hanem lesz folytatás?
Nagyon bírnám, hogyha lenne. Ugyanakkor borzasztóan nehéz ennyi embert összekalapálni, mert ugye van, aki Kaposváron él, vagy Pécsett, meg a bánat tudja hol. Egyébként azt is állati szimpatikus, hogy Marci nem akar egy fix zenekart, hanem nagyon sok embert húz be ebbe a Szakértők történetbe, mivel nagyon szereti, amikor színészek zenélnek, énekelnek, pedig hát ő maga is eldudorászik valahogy, meg ugye Rozs Tamás és Némedi Árpi is. Azt is nagyon kedveli, amikor ilyen Závada-szerű lények bele kaffognak a mikrofonba (Závada Pál kedvenc nótáit adja majd elő a Szakértők-koncerten – H. C.), amit egyébként én is nagyon bírok. Ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy Marci a zenét a maga szabadságában szereti inkább, mint a szigorúságában. Ez persze csak a közreműködőkre érvényes, mert zeneileg feszes lesz a koncert, ismervén Mártont és a muzsikusokat. Azt nem tudom, hogy milyen igény van rá, de amikor a Szakértők utoljára koncertszerűen felléptek az Öntödei Múzeumban, akkor sokan mondták nekik, hogy nem csak alkalomszerűen érné meg ezt csinálniuk. Amúgy meg szerintem, amit Márton létrehoz, az minimum európai színvonalú! Éppen ezért évek óta csak tátom a számat, és borzasztóan csodálkozom azon, hogy még nem rabolták el Marcit különböző külföldi impresszáriók ebből az országból.

Az írás a Színház.hu oldalon megjelent interjú teljes szövegű változata.

A Szakértők:

Bárány Tamás – fúvósok
Bodor Tibor „Teskó” – tangóharmonika
Csíkvár Gábor – bőgő
Kápolnás Attila – fúvósok
Kovács Márton – hegedű
Némedi Árpád – cimbalom, ukulele, ének
Rozs Tamás – cselló, hömi-ének
Sebesi Tamás – dobok, ütők, hupák, ének
Wagner-Puskás Péter – zongora
Zságer-Varga Ákos – billentyűk, hupák, cajon

Fellépők: Bánfalvi Eszter, Bodor Johanna, Csákányi Eszter, Murányi Márta, Pál András, Radnay Csilla, Szathmáry Judit, Szikszai Rémusz, Tenki Réka, Závada Pál, a Mohácsi-osztály és még ki tudja…

Marha röffen, disznó bőg,
avagy Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!
Átrium Film-Színház (1024 Budapest, Margit körút 55.)
2014. március 29. (szombat, 19.00)