Ne hidd okosnak magad! | Jo Nesbø: Police

Posted on 2014. február 14. péntek Szerző:

0


Nesbo_Police-bor180Tóth Gergely |

Az ember néhány évnyi Helyszínelők (meg NCIS, CSI, Gyilkos elmék stb.) nézése után hajlamos úgy gondolni, hogy nehéz meglepni. Néhány perc alatt ráérez, ki a gyilkos, onnantól már csak az a kérdés, hogy miért. Minden egyes epizód csak megerősíti ezt az érzést, a néző lassan már kész detektívnek érzi magát. Sok könyv is hasonló tematikára épül, ettől még lehet élvezetes, elgondolkodtató, hangulatos, de az olvasó általában jóval a nyomozók előtt rájön mindenre, csak azt várja, hogy a leírás szerint nagyon okos főhős végre mikor éri őt utol.

Persze lehetnek különösen kegyetlen elkövetők, akiket szívből gyűlöl, vagy nyomozók, akiket nagyon megkedvel, de a fent vázolt leosztás nem változik. Az olvasó úgy érzi, hogy ő a legokosabb, végtelenül dörzsölt, és csak azért nem jelentkezik szimatnak a legközelebbi rendőrségen, mert lusta bekopogni.

Aztán kezébe kerül egy olyan könyv, mint a Police, és rájön, hogy mekkorát tévedett.

Jo Nesbø könyvének helyszíne Norvégia, Oslo és környéke, ahol vagy az eső esik, vagy a hó, a Nap csak nagy ritkán süt ki, de akkor azonnal le is nyugszik. A helyszín tehát adott egy hangulatos gyilkossághoz. Ez meg is történik, az áldozat egy volt zsaru, akit egy felderítetlen, sok évvel korábbi gyilkosság helyszínén ölnek meg. A rendőrség természetesen teljes apparátussal veti bele magát az ügybe, egy kolléga halálát mindig kiemelten kezelik. Mégsem jutnak semmire, ezért hamarosan újabb halott, újabb kolléga, megint csak fel nem derített gyilkosság helyszínén. A nyomozók egyre kétségbeesettebben keresik az elkövetőt, aki azonban meglepően ügyes és nemigen hagy nyomokat.

A frissen kinevezett rendőrfőnök, Mikael Bellman egyre jobban kétségbe esik, főleg, hogy egy másik ügy is napról napra kínosabbá válik számára. Egy lezárt kórházi szárnyban fekszik ugyanis egy korábbi ügy – és korábbi regény – szereplője, aki nem kevés terhelő adatot ismer a rendőrfőnökkel és a városháza egyik fiatal tanácsadónőjével – és megvesztegethetőségükkel – kapcsolatban. Ez a szál, akárcsak egy másik, a jelen bűnesetekkel kapcsolatban végül ártatlannak bizonyuló, de sok másban bűnös kéjgyilkos ügye végigvonul a regényen, és folyamatosan fenntartja a feszültséget akkor is, amikor a rendőrök elleni merényletekkel kapcsolatos nyomozás holtpontra jut.

Harry Hole, Nesbø korábbról már ismert főszereplője a regény első harmadában fel sem bukkan. Kilépett a cégtől, abbahagyta az ivást és visszavonult tanítani a rendőrtiszti főiskolára. A csaknem reményvesztett kollégák azonban végül rábeszélik a visszatérésre, nem mérve fel előre, hogy aki a testületbeliek életére tör, az a családjaikat sem fogja megkímélni. Hole beleveti magát az ügyekbe, de sokáig így sem kerül a látóterükbe a valódi elkövető.

Nesbø nagyszerűen játszik az olvasó idegeivel. Szépen felépít egy koncepciót, és amikor már azt hinnénk, hogy – némileg megelőzve a zsarukat – megoldottuk az ügyet, az egészet romba dönti. Aztán újra meg újra. A legvalószínűbb gyanúsítottról is kiderül, hogy megdönthetetlen az alibije, a leglogikusabbnak tűnő elmélet is kártyavárként omlik össze egy-egy új információ hozzáadásától. A végén már azt is elfogadnánk, ha Harry Hole lenne a gyilkos, de ez sem bizonyul igaznak. Persze, mint minden jó krimiben, az elkövető végig ott van a szemünk előtt, a hozzá vezető információk számunkra is ismertek, csak éppen – akárcsak a profi szakmabeliek – elsiklunk felette.

Nem merem állítani, hogy a regény minden percét, minden lapját élveztem. Nem mintha rosszul volna megírva, éppen ellenkezőleg. Vannak jelenetei, amiket éppen azért rossz olvasni, mert túlságosan beleéljük magunkat, túlságosan megkedveltük a szereplőket, és tudjuk, hogy itt valami rossz fog történni. Nesbø mindhárom történetszálat jól kezeli, megfelelően adagolja, és ahol kell, megfelelően fonogatja össze, de csak egyet csomóz el végleg: a rendőrgyilkost elkapják. De a rendőrfőnök megvesztegetése és a kéjgyilkos története lezáratlan marad. Pedig – főleg az utóbbi esetben – nagyon szeretnénk, ha nem így lenne.

Petrikovics Edit fordítása olyan, mint amilyennek egy jó fordításnak lennie kell – pontos és észrevétlen. A popkulturális utalások, szakkifejezések a helyükön vannak, a szöveg gördülékeny és sehol nem törik meg.

Jo Nesbø

Jo Nesbø

Jo Nesbø: Police
Animus Kiadó, 2013
510 oldal, 3980 Ft
ISBN 978 963 324 1226

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ha egy rendőrtisztet holtan találnak egy régi, megoldatlan gyilkossági ügy helyszínén, az aligha lehet a véletlen műve. S mivel ez az eset többször is megismétlődik, bizonyossá válik, hogy egy rendőrökre vadászó gyilkos járja Oslo utcáit. Az elkövetés módja minden alkalommal brutális.

A média reakciója hisztérikus, a rendőrség pedig tehetetlenül nézi, ahogy egymás után veszíti el legjobb embereit. Mindeközben az egyik városi kórházban egy súlyosan sebesült, kómában fekvő embert igyekeznek életben tartani. Kórtermét rendőrök őrzik, s kiléte szigorú titok…