Szakonyi Eszter: Időtlen szépség (részlet)

Posted on 2014. február 5. szerda Szerző:

0


SzakonyiE_Időtlen szépség-bor1803. fejezet | Bőrtömés, avagy a plasztikai sebészet kialakulása dióhéjban

A plasztika szó eredete a görög ’plastikosz’-ból ered, amely formázást, alakítást jelent. Az orvosi eljárást Carl Ferdinand von Graefe nevezte el plasztikai sebészetnek, a XIX. században.

Az ősi Egyiptomban, körülbelül 3000–4000 évvel ezelőtt a plasztikai beavatkozások lehetőségei még csak a leggazdagabbak és a fáraók kiváltságai voltak. Ezek különösen az orr és állkapocs ízületeinek kezdetleges és fájdalmas helyreállítására, továbbá a bőr felszíni sérüléseinek korrekciójára szorítkoztak. Az első igazi orrplasztikai beavatkozások Indiában történtek i. e. 600 körül, és többnyire az orr pótlását szolgálták. A harcban, balesetben vagy öncsonkítás során elvesztett orrú beteg undort keltett, a seb pedig majdnem minden esetben elfertőződött, így számukra nem maradt más lehetőség, mint ezen barbár beavatkozások kockázatának a vállalása, még akkor is, ha sokszor ezek a beteg halálával végződtek, az altatás és a fájdalomcsillapítás hiánya miatt.

A feljegyzések szerint az első orrplasztikai beavatkozásokat fazekasok végezték, akik ügyes kézzel próbálták visszavarrni az elvesztett orrot. Később, a saját orr visszavarrásának törvényi betiltása miatt a homlok, illetve a far bőrének felhasználásával igyekeztek új orrokat alkotni.

A középkorban vallási okokból és persze III. Ince pápa tiltásai alapján a plasztikai beavatkozások tetszhalott állapotba kerültek egészen a reneszánsz koráig, amikor az indiai Szusruta professzor i. e. 600 körül, szanszkrit nyelven írt könyvének tanításai újra előkerültek. Ezen értekezés részletes utasítást adott a helyreállító műtétekre, a diagnosztizálásra és a különböző gyógymódokra vonatkozóan.

1794-ben Londonban egy népszerű magazin ismét felkapta a témát, és a köz számára is elérhetővé tette az ősi indiai eljárás lényegét. Ennek hatására ezen eljárások ismét megtalálhatták lelkes követőiket.

Sokat adózott a plasztikai beavatkozások elviselhetőségének oltárán az altatás és a fertőzésgátlás bevezetésével Johann Friederich Dieffenbach, akit nemes egyszerűséggel csak a plasztika ősatyjának neveznek. A plasztikai sebészet igazi fellendülését a XIX. század hozta meg, amikor a társadalmi elvárások hatására egyre fontosabbá vált az esztétika a plasztikai sebészetben.

Az altatási és fertőzést gátló megoldások fejlődésével lehetővé vált a plasztikai beavatkozások számának ugrásszerű növekedése, mely mivel alternatívát jelenthettek az el- vagy megtorzult arcú emberek számára az egész életen át történő maszk viselésével szemben.

A rekonstrukciós (helyreállító) plasztikai sebészetből idővel kivált az esztétikai sebészet. Ezekben az esetekben többnyire teljesen egészséges egyének kérték és kérik a műtéti korrekciót megjelenésük javítása érdekében.

Robert Gersuny osztrák orvos az 1890-es években kidolgozta paraffininjekciós technikáját, mely az 1900-as évek elején Magyarországon is elérhetővé vált. Az eljárást főként mélyebb barázdák eltüntetésére, továbbá az orr korrekciójára használták.

SzakonyiE_Időtlen szépség-Ill02-gumó-&nyeregorr

„Gumóorr” korrekciója csontreszeléssel és paraffintöméssel – Nyeregorr paraffinnal kitöltve

Dr. Jutassy professzor Kozmetikai Gyógyintézetének 1908-as kiadványa ekképpen ajánlja a szépülni vágyó hölgyvilág számára a paraffininjekciós technikát: „Ha valamely zsiradékot fecskendezünk a bőr alá, akkor az pótolja a természetes zsírt, a zsírpárnát. Tehát a bőrt kitölti, kifeszíti; az idomokat domborítja, plasztikussá teszi.

Állati zsírok és növényi olajok természetesen csak ideiglenes hatásúak volnának, mert az emberi szervezet felszívja, megemészti őket. Azért bőrtömésre ásványi zsírokat használunk, mégpedig legújabban csak paraffint, mert az örökre változatlanul megmarad azon helyen, ahova befecskendezzük.

Ahol húst vagy zsírt kell pótolni, oda puha paraffint teszünk, mely 42–43 Celsius-fok melegben tud csak elolvadni; minthogy ilyen magas hőfokra a legnagyobb lázban sem emelkedik a test melege, biztosak lehetünk, hogy az ilyen paraffin soha el nem olvad, a munka tehát örökös. Ahol pedig porcot vagy csontot kell pótolni, például az orrban, oda csontkemény paraffint helyezünk.

Tiszai Edina illusztrációja

Tiszai Edina illusztrációja

A paraffin-tömés kivitele ezelőtt nagyon nehéz volt, mert oldott, forró állapotban kellett a bőr alá fecskendezni. Mióta azonban intézetünk főorvosának sikerült egy olyan eszközt szerkesztenie, melynek segélyével a kemény paraffin is hideg állapotban tölthető a bőr alá, azóta a paraffin-tömés könnyű és sikeres műtét lett. Jutassy dr. módszerét most már az egész világon követik.

A bőrtömés egy vékony, tűszerű csövecskén át történik. Az egész műtét egy szúrásból áll, mely fájdalomnak nem is nevezhető. A páciens kívánságára azonban készséggel érzéstelenítünk. A szúrás helye észrevehetetlen, tehát a műtétnek külső nyoma nem marad; csak a hirtelen megváltozás, a megifjodás, a szépülés feltűnő…, ami a cél volt.

Utókezelésre szükség nincs, mert a tömést feltétlenül tiszta, csíramentes (steril) anyaggal csináljuk, tehát gyulladás, gennyedés vagy egyéb kellemetlenség ki van zárva. A bőrtömésnél azonban nem az orvosi képzettség a fő dolog, hanem a gyakorlat és a művészi ízlés. Nagyon természetes, hogy a bőr alatti viszonyokat jól kell ismerni, de a műtét sikeréhez inkább szükséges, hogy az orvos meg tudja ítélni, mely pontra milyen mennyiségben alkalmazza a töltést, hogy az eredmény szép és részarányos legyen.

A tömést közvetlenül a műtét után el is lehet távolítani, ki lehet nyomni azon a kis likon át, melyet a fecskendő tűje ejt. Intézetünkben paraffin-tömést a következő esetekben csinálunk: ráncok, barázdák, mélyedések, süppedések kitöltése; sovány, beesett arcok kövérítése. Öreg, ráncos kezek kipárnázása; a kulcscsonti árok (sótartók) kiemelése; keblek és lábikrák domborítása; féloldalúság megszűntetése; sebhelyek, himlőhelyek elsimítása. Szóval az arcvonások és idomok szépítése. Továbbá az orr és fül hibáinak korrigálására, akár veleszületett a hiba, akár szerzett az eltorzulás.”

Tizenhárom évvel később az egyik bőrápolási kiadvány azonban már józanabbul nyilatkozik e technikát illetően: „Az arc mélyen fekvő barázdáinak megszüntetésére Gersuny tanácsára még röviddel ezelőtt is nagyon élénken kísérleteztek a paraffin injekciókkal. Kezdetben ezek hatását nagyon dicsérték, csakhamar azonban kiderült, hogy a paraffin eltérhet a kívánt iránytól és olyan helyre is juthat, ahol az éppenséggel nem kívánatos. Olyan hibák és egészségi károsodások keletkezhetnek, amelyeknek kiigazítása és jóvátétele később sehogy sem sikerült, amiért is a ráncoknak ily módon való eltüntetése egyáltalán nem biztató. A ráncoknak eltüntetésére konyhasós oldatnak bőr alá való fecskendezését is szokták alkalmazni. A hatás igen rövid időre szól, tudniillik legfeljebb egy-egy napra.”

Manapság már több millió plasztikai beavatkozás történik szerte a világon évente. A műtéttel nem járó esztétikai kezelések közül még mindig a botox a legnépszerűbb, a sebészi beavatkozással járó plasztikai műtétek közül pedig a zsírleszívás. Ezt követi a mellnagyobbítás, a szemhéj- és hasplasztika.

Szakonyi Eszter

Szakonyi Eszter

Mindezen beavatkozások népszerűségét a kozmetikai cégek nyomása és persze a reklámipar versenye folyamatosan növeli, nem beszélve a digitális fotózás megjelenéséről, és az ennek kapcsán kialakult sajnálatos „tökéletesség­kultusz”-ról.

Felhasznált irodalom

Szentiványi Szász Tihamér: Kozmetika (1921) Kiadó: Pallas Részvénytársaság Nyomdája
Dr. Jutassy József: Szépségápolás (1908)
Dr. Török Lajos: Kozmetika, a bőr ápolása és szépséghibáinak gyógyítása (1927) Kiadó: Dick Manó kiadása, Budapest

Szakonyi Eszter: Időtlen szépség
Magánkiadás, 2013