Tükör által világosan | Horváth Viktor: Török tükör

paddington |

Amikor az iskolák előtt Európa-szerte álló kihí­vá­sok­ról beszélgetünk, rendszerint előjön a példa, hogy egészen más történelemszemléletet igényel a török hódoltság korát tanítani Bécsben, ahol a diákok leg­alább negyede általában török, mint a lényegében »monokulturális« Magyarországon. Horváth Viktor 2009-es regénye, a Török tükör modern és szóra­koz­tató tükröt tart mindazok elé, akik már túl vannak kötelező olvasmányaikban az Egri csillagokon. A Jelen­kor Kiadó gondozásában megjelent regény méltán ért már meg több kiadást, és nyerte el 2012-ben az EU legrangosabb irodalmi díját. Valószínűleg az én hibám, hogy csak most került a kezembe.

A regény a török hódoltság idejének magyarországi történelme, csak éppen nem a történelem és irodalom órákon megszokott szemszögből. Ísza életének regénye a dicsőséges török birodalomban játszódik. Egy olyan államban, amiről gyaníthatóan még a tájékozott magyar olvasók sem tudnak túl sokat. Egy olyan ország képe tárul elénk, amely modern politikájával és államszervezetével egészen más, mint a korszak feudális, keresztény Európája. Nagy Szulejmán birodalmában korlátozásokkal, de mégis gyakorolhatják vallásukat a katolikusok, sőt a katolikus területekről éppen ide menekülnek az üldöztetések elől a reformáció hívei is. Folyik a békés kereskedelem, a végvidékeken az „élni és élni hagyni” jegyében aránylag békésen megosztoznak a területeken és az adókon a keresztény és a török urak. Megférnek egymás mellett a különböző népek, általában is beszélik egymás nyelvét. A hódítók körében is dívik a többnyelvűség, hiszen az együttéléshez szükség van arra, hogy szót értsünk egymással.

Dajkája meséit hallgatva cseperedik az ifjú Ísza, az ő történetein keresztül ismeri meg saját családja múltját. Nem hagyja érintetlenül képzeletét az Ezeregyéjszaka mesevilága sem, természetes része múltjának, sőt jelenének is a dzsinnek, a Rúkh madár és egyéb misztikus lények rendszeres beavatkozása. Útja a birodalom szívéből a megszállt magyar területekre is az ő társaságukban vezet.

A forrófejű és nagytermészetű fiatalember pontosan olyan, mint mai társai. Az olvasók bizonyára meg fogják találni környezetükben is azokat, akikre hasonlít. Sokat segít a korszakról kialakított képünk árnyalásában ez is, nevezetesen hogy látjuk, akkoriban éppúgy voltak vásott kölykök, de voltak elnéző nagybácsik is.

A vaskos kötettől nem kell megijedni. Horváth Viktor méltán elismert mesélőkedve azonnal magával ragadja az olvasót, és nem is engedi el csaknem hatszáz oldalon keresztül. A regény szerkezete is továbbolvasásra sarkall, nem csak a történetfűzés. A rövid, anekdotaszerű fejezetek miatt az ember nehezen teszi le a kötetet, mert mindig el akar olvasni belőle »csak még egy rövidet«. A fejezetek egy része pedig a tévésorozatok jól bevált eszközével operálva olyan pillanatban fejeződik be, hogy muszáj belekezdeni a következőbe.

Olvasás közben az ember ott sétál a korabeli Isztambul, Székesfehérvár, de főként Pécs utcáin, szerződést írat, vásárol vagy akár a bordélyba látogat el. A részletes leírásokból feltételezhető, hogy Horváth Viktor igencsak alapos kutatómunkája előzhette meg a regény megírását. A történet éppolyan hatással volt rám, mint a néhány éve az Egyesült Királyságban népszerűvé vált ’experience’ típusú attrakciók, ahol egy-egy különleges hely, történelmi időszak meg- és átélésére van lehetősége a látogatónak. A Török tükör lapjai közé bújva hallja, látja, sőt szagolja is az olvasó a környezetet. Közben pedig rácsodálkozik arra, hogy az általános iskolában megismert, a keresztény Európára támadó barbár horda képe talán torz optikán keresztül látszott.

Horváth Viktor nem bízta a véletlenre az Egri csillagokkal való párhuzamot. Az olvasó örömmel fogja látni török szemüvegen át Gergelyt és Vicuskát, sőt Jumurdzsák gyűrűjét is. Nem hiszem, hogy ez a kép lerombolná a sokakban még élő emlékeket, azt sem gondolom, hogy veszítene népszerűségéből hazánk legnépszerűbb regénye. Viszont sokkal színesebb képet kapunk egy valójában ismeretlen korszakról, az előző század fekete-fehér képénél – remélem – sokkal modernebbet. Jó szívvel ajánlanám vállalkozó kedvű magyartanároknak, hogy a klasszikus után ennek elolvasására is vegyék rá a diákokat, legalább ajánlott olvasmányként. Bár értékes szépirodalmi műről van szó, sokat segíthet abban, hogy a nálunk oly divatosan külön tanított magyar és világtörténelem között meg lehessen látni az összefüggéseket, ráadásul remekül megírt, teljesen 21. századi és nagyon szórakoztató formában.

Az Európai Könyvkereskedők Szövetsége (European Booksellers Federation), az Európai Írók Tanácsa (European Writers’ Council) és az Európai Könyvkiadók Szövetsége (Federation of European Publishers) által 2009-ben alapított, kis Nobelként is aposztrofált, Európai Irodalmi Díj alapvető célja, hogy a nyelvi sokszínűség határain felül ráirányítsa a figyelmet a kortárs európai irodalom változatos értékeire, és széles körben népszerűsítse a kiemelkedő nemzeti tehetségek írásművészetét. Az Európai Unió Kultúra Programjában részt vevő 36 ország közül 2012-ben a hároméves ciklikusságnak köszönhetően 12 ország (Ausztria, Franciaország, Horvátország, Írország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Svédország és Szlovákia) jelöltjei vehették át a díjat. Magyarország legutóbb az EUPL alapításának évében, 2009-ben szerepelt, ekkor Szécsi Noémi Kommunista Monte Cristo című regénye részesült a rangos elismerésben, 2012-ben pedig a Török tükörért Horváth Viktor vehette át az elismerést.

A Szerep Művészeti Portálon megjelent írás szerkesztett változata

Horváth Viktor: Török tükör
Jelenkor Kiadó, 2009
550 oldal, 3610 Ft
ISBN 978 963 676 4715

• Olvass bele!

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Török tükör időutazásra hívja az olvasót a 16. századba, a félelmetes Szulejmán szultán frissen meghódított tartományába – Magyarországra. Egy féktelen török kamasz szemével látjuk két nagy birodalom bizonytalan határvidékét, naptárak, adórendszerek, nyelvek, írások, szentírások, pénzek és hagyományok színes vásárát; találkozunk királyokkal, császárokkal, hatalmas szultánokkal, magyar főurakkal, oszmán bégekkel, kereskedőkkel, polgárokkal, falusi bírókkal, sőt néha még angyalokkal és dzsinnekkel, furcsa repülő szerkezetekkel is.

Látjuk, ahogy Pécs városát meghódítja az Ezeregyéj mesevilága, az utcákon feltűnnek a tevék, a kertekben a kajszi és a füge, az erdőkben a rablók, felépül az első dzsámi és török fürdő. Ez a regény azoknak szól, akik elvágyódnak, akik szerelmet és harcot, hűséget és árulást, kalandot és utazást akarnak, veszedelmet és menekülést, könnyeket és mézet.

Akik meg akarják tudni, milyen volt a világ ötszáz éve, és akik szeretik, hogy akkor az élet nem volt sem szebb, sem rosszabb – más volt.