Beledöglesz a szerelembe | Abdellatif Kechiche: Adèle élete

Posted on 2013. október 17. csütörtök Szerző:

0


Adele-álló180Jeges-Varga Ferenc

Hogy mennyire ostobák, felszínesek és prűdek vagyunk, mi sem bizonyítja jobban, mint a 66. cannes-i film­fesz­tivál Arany Pálma díjával jutalmazott francia alko­tása, az Adèle élete – 1-2. fejezet körüli sajtó­vissz­hangok és kampányhadjárat, amelyek az egész filmből a sze­rel­mes együttlétet ritkán látott bátorsággal és nyílt­sággal megmutató jelenteket tár­gyal­ják ki a leg­apróbb rész­lete­kig.

Egyet azért szögezzünk le: igazuk van azoknak, akik szokatlannak tartják Abdellatif Kechiche filmjében a szexualitás ábrázolását. Mozgóképen még sosem láttam ennyire őszintén megfogalmazni a testi vágy beteljesülését, mint az Adèle élete tízperces szexjelenetében. Az alkotók nem haboztak egyszerre megmutatni a szenvedély szépséges gyengédségét és visszataszító brutalitását sem. Éppen ezért hazug és szánalmas az a viselkedés, ahogyan botrányt kiáltva akarnak egyeseket elriasztani a film megtekintésétől, vagy éppen ellenkezőleg, hamis látszatot keltve még többek figyelmét felhívni rá. Az Adèle élete rendkívül érzékenyen mutatja be két nő szenvedélyes szerelmi történetét, ezért nincs szüksége efféle doppingszerre.

A szerelemről sokféle tételszerű kijelentést, közhelyes kérdésfeltevést hallottunk már. A kamaszokat, mint amilyen a film elején a tizenhat éves Adèle is, például különösen izgatja, hogy létezik-e szerelem első látásra. Lehet klasszikus irodalmi művekben kutatni a válaszok után vagy hosszas filozófiai eszmecseréket folytatni a témában, de amíg a szenvedély lángja meg nem éget, vélt ismereteink fabatkát sem érnek.

Adèle Exarchopoulos, Léa Seydoux

Adèle Exarchopoulos, Léa Seydoux

Adèle, a kócos kis kamasz egyszer szeretne tanítónő lenni, de most még nem tud mit kezdeni az életével. Diákéveit legszívesebben a könyvekbe bújva vagy a naplójába merülve tölti el, és igazából unalmasnak tartja, ami vele történik. Persze a kortársaihoz hasonlóan, a fiúkkal is próbálkozik. A barátnői zrikálják: vegye már észre végre, tetszik a pasiknak, kíváncsi lesz ő is, milyen az. A szexszel nincs is semmi baja, Lille-ben láthatóan korán érnek a kamaszok. Tanulságos azonban a tapasztalat, hogy az igazi érzelmek valahol messze a testi szerelem mögött kullognak csak.

És akkor megtörténik… Adèle épp randevúra siet egy fiúhoz, amikor a zebrán átkelve megpillantja a kékhajú lányt. Minden olvasmányélményét a sutba dobhatja, mert a saját bőrén tapasztalja meg, milyen az, amikor egy szempillantás alatt bekapcsol egy addig ismeretlen áramkör. Felzaklatja, hogy ami a fiúkkal sehogy sem ment, az most egy lány láttán egyből felizzik.

adele-507622_1

A háromórás filmidő lehetőséget teremt arra, hogy az alkotók sietség nélkül kibonthassák Adèle legintimebb történetét, ezért még eltelik egy kis idő, amikor végre szemtől szembe találkozik a vágyait felkorbácsoló idegennel. Emma festészetet tanul a képzőművészeti egyetemen, és látszólag tisztában van azzal, hol áll az életében. Elsőre nem is értjük, mit eszik egyik a másikon, de a vagány, szabadelvű nő és az unott, kispolgári lány, mint két ellentétes pólus vonzódik egymáshoz.

Kechiche filmje gyönyörűen bontja ki az elcsépeltnek tűnő tételt, amit egy illuminált fazon súg Adèle fülébe egy melegbárban: csak a szerelem a fontos, tök mindegy, milyen nemű partnerrel éled meg. És ha már ilyen kényes vizekre evezett a rendező, nem hagyhatja figyelmen kívül a társadalom reflexióit sem. Látjuk például a szerelmeseket egymásba karolva menetelni a meleg felvonuláson, vagy azt, hogy Adèle kézzel-lábbal bizonygatja osztálytársainak, hogy ő bizony nem leszbikus. Beszédes az is, hogy miközben Emma partnereként mutatja be szüleinek Adèle-t, addig ő úgy hívja vendégségbe, mint egy barátnőjét, aki segít neki a filozófia tanulásában.

Az Adèle élete nem a melegek bizonytalan társadalmi státusára kívánja felhívni a figyelmet, mert nem az azonos neműek közötti szerelem elfogadottságára kíváncsi. Nem is a címszereplő coming out-ját készíti elő, hanem befelé fordul, az egyedi emberi sors érdekli igazán. A filmbéli konfliktus sem a homoszexualitás körül bontakozik ki, hanem az eltérő társadalmi szereposztások vezetnek a szakításhoz. Kechiche azt akarja láttatni velünk, hogyan teszi meg valaki az első bizonytalan lépéseket azon az úton, amelynek végén megérkezhet önmagához.

Láthatjuk, hogy a kamaszok életét kísérő fura érzelmi zűrzavarból hogyan lángol fel a szenvedély, és hogyan kapaszkodik meg egymásban két ember. De tanúi vagyunk annak is, hogy az együttélés során a hétköznapok miként ölik meg a szerelmet. Átéljük Adèle-lel együtt mi is, milyen nagyszerű az élet, mert jó szerelembe esni, és milyen undorító hely az egész univerzum, amikor beledöglesz a szerelembe. Találkozunk lüktető életenergiával, komor fásultsággal és bénító árulással. Kapunk reménytelen könnyeket és biztató, csillogó tekinteteket.

Az intenzív emberi érzelmekkel dolgozó filmek esetében különösen fontos a megfelelő színészek kiválasztása, márpedig Kechiche jó érzékkel találta meg a legfontosabb szereplőket. A címszerepet alakító Adèle Exarchopoulos mintha nem is egy szerepet játszana el, hanem önmagát mutatná meg a világnak, olyan természetességgel létezik a kamera előtt. Jelenlétében nincs semmiféle manír, az őszinte ösztönök szavak nélkül is működtetik alakítását. Talán az sem véletlen, hogy a filmben játszott karakterét is Adèle-nek hívják.

Kechiche kamerája egyetlen pillanatra sem veszi le Adèle-ről a tekintetét. Folyamatosan belemászik az intim szférájába, mégsem tolakszik bántóan közel hozzá. Szerencsére Adèle nem tipikus szépség, kifejező arcával ezért sokféle érzelemről mesélhet nekünk. Látjuk benne a világgal haragban álló kamaszok unott ürességét, a nőiségével bánni nem tudó bizonytalanságot, a szexus erejére ráébredő szemérmességet, a mindent elsöprő szerelem kiszolgáltatottságát, a szenvedélyes kitárulkozást, vagy a testet-lelket gyötrő magányt, amit csak az élhet igazán meg, aki valóban elvesztett valami fontosat, pedig egyszer már a birtokában volt.

A kolléganőjénél jóval ismertebb Léa Seydoux alakítása szintén lenyűgöző. Emma egyszerre kiismerhetetlenül vad és bántóan tudálékos, bájosan nőies és zavarba ejtően maszkulin. Ő már lejátszotta azokat a játszmákat az életében, ami Adèle-re csak most vár. Tisztában van szexuális orientációjával, vágyaival, mégis egy perc alatt leveszi a lábáról a nálánál évekkel fiatalabb kamaszlány. A szerelemmel szemben ő is tehetetlen.

A kézi kamerával felvett realista mozi időrendben előre haladva követi az eseményeket, ám becsapós módon, csak a részletek apró megváltozásával érzékelteti az időugrásokat. A háromórás film így nagyjából tíz évet ölel fel Adèle életéből, aki a legszélsőségesebb érzelmeket éli át a filmidő alatt. Holott igazán csak most kezdődik számára az élet. Amiben a szerelemhez talán több is társul, mint a testi vágy.

Az eredeti címben is szereplő 1–2. fejezetre utalva a rendező azt mondta (egy sajtótájékoztatón), hogy a történetet még folytatja, talán. De jobb megfeledkezni a magyarázatlanul hagyott megjelölésről, mert a film enélkül is tökéletesen működik. Az Adèle élete ugyan nem állít új dolgokat a szerelemről, viszont egészen bátor és újszerű módon beszél róla. Ebben egészen kiváló partnerek a főszereplők. Nélkülük csupán egy felejthető munka született volna Julie Maroh díjnyertes képregényéből (A kék a legmelegebb szín).

Innen nézve már nem is olyan meglepő a Steven Spielberg vezette cannes-i zsűri ritkaság számba menő gesztusa, hogy a fődíjat a rendező mellett megosztva odaítélték a két színésznőnek is. Beléjük estek, első blikkre.

Adèle élete 1-2. fejezet, francia, 2013
Írta és rendezte: Abdellatif Kechiche
Forgatókönyv: Julie Maroh műve alapján Ghalya Lacroix
Fényképezte: Sofian Elfani
Szereplők: Adèle Exarchopoulos, Léa Seydoux, Salim Kechiouche, Jérémie Laheurte, Aurélien Recoing, Catherine Salée, Mona Walravens, Alma Jodorowski, Fanny Maurin, Sandor Funtek

Posted in: Film, NÉZŐ