Billegő háromszög | Ron Clark, Sam Bobrick: Én, Te Őt!

Posted on 2013. szeptember 18. szerda Szerző:

0


Bajor Imre, Dobó Kata, Csonka András

Bajor Imre, Dobó Kata, Csonka András

Bedő J. István

Lazításnak szánta a Karinthy Színház a két amerikai bohózatiparos komédiáját, és tény­leg sikerül ellazulni tőle. Ron Clark és Sam Bobrick 1979-es mókája nagyon amerikai, nagyon sit-com, és változó sikerekkel sok helyen bemutatták az Újvilágban. A magyarí­tásban kapott címe lényegesen jobb az ere­de­tinél (Gyilkosság a Howard John­son’s-nál), és megelőlegezi a klasszikus három­szög felállást. Nevezetesen ha ketten össze­fognak a har­ma­dik ellen, akkor már megvan a két­har­mad, és azt csinálhatnak, amit csak akarnak. Ha elég ügyesek. Az előadás azonban nem politikai felhangokkal készült, ha a néző mégiscsak ragasz­kodik az áthallásokhoz, az már legyen az ő baja.

Itt a színen adott egy kizárólag lopott kocsikkal foglalkozó használtautó-kereskedő, csinos, ám csapodár hit­ve­se, és a közös fogorvosuk, aki a férjnél sármo­sabb, maga­sabb, hajasabb, karcsúbb, nagyobb kandúr – viszont pénztelenebb. Tehát a három­szögből ki kellene iktatni a férjet. Vagy a szeretőt. Vagy a feleséget.

Mindezek a megoldások a Howard Johnson’s hotelnek egyazon szobájában kerülnek szóba, az eredeti dramaturgia szerint karácsonykor, majd a rákövetkező év Függetlenség napján (július 4.), illetve szilveszterkor.

Folyik az alkudozás

Folyik az alkudozás

Az eredetileg (jogosan) két részre írt bohóság azzal az átszabással, hogy a három dátum jobban elváljon egymástól, három igen kurta felvonásra lett elég. Akkorák, mint egy Vadnai– vagy Rejtő Jenő-jelenet. Hogy teljesen képben legyünk, a felvonások kezdetén a rendező, Verebes István, mint az Úr hangja, közli a dátumot. (Kell is, mert még képesek lennénk a július elejei tűzijátékot augusztus véginek hinni…)

A három szereplő hol reménybeli gyilkos, hol kiszemelt áldozat. Ez az ötlet – ha jól forgatják, és jól írják meg – sok mindenre elég. Ám Clark és Bobrick valamilyen oknál fogva úgy gondolhatta, elegendő, ha a tévés sorozatok mechanizmusát követve egy szereplő viszi el a tejfölt, a többiek csak feladják a poénokat. Így tehát Bajor Imrének (Paul Miller) viszonylag könnyű a dolga. Amikor kiderül, hogy nem egy tisztességesen ellopott autót kaphat a szállodai találkozón, hanem a feleségét készül lecsatolni Mitchell, a fogorvos (Csonka András), rosszabb esetben az életével fizethet, ha kekeckedik – szóval ebben a helyzetben a legbejáratottabb bohózati eszközökkel védekezhet, míg csak meg nem menekül.

Innentől kezdve a poén lelövése lenne, ha az átrendeződő erővonalakat és érdekeket ismertetnénk, de mindhárom figura nyomós okot szolgáltat arra, hogy lehetséges célpont lehessen. Hiszen egyikük sem liliomos lovag avagy szende, erényes szűzleány.

Majdnem dráma... (Bajor Imre, Dobó Kata)

Majdnem dráma… (Bajor Imre, Dobó Kata, Csonka András)

Szőlőssy Judit frappáns és természetesen szabadszájú fordítása bőséges okot ad a mulatságra, de nemigen segít azon az alapvető gondon, hogy csupán egyetlen jól eljátszható – bohózathoz képest meg­lehe­tősen plasztikus – alak lett a darabban, Paulé. Csonka Andrásnak alig jut lehetőség, hogy elhihetővé tegye a forróvérű doktor figuráját, aki egy lyukat sem hagy tömetlenül… Talán a közeledő ősz hozta magával, hogy a bemutatón Csonka orgánuma sem segített rá a poénok fel­szikráztatására.

A megingatható erkölcsű, középkorúnak mondott asszony, Arlene szerepét Dobó Kata kapta, a szerephez kissé fiatalon. Tökéletesen adja a gyalázatosan sáragyú feleséget, aki ha ékszert, márkás (vagy hamisított), netán gyémántokkal ékes karórákat kap ajándékba, hajlamos nem észrevenni, hogy a derék autónepper mennyire tömzsi, kopasz és alacsony. És buta asszony lévén nincs is más eszköze fel­háborodásának, meg­ré­mülé­sé­nek, meg­bán­­tottságának kifejezésére, mint hogy oldalára dőlve összekucorodik, vagy hanyatt veti magát az ágyon. Arlene agyműködésének hiányát Dobó Kata eszközök hiányával próbálja megmutatni. Úgy tűnik, mintha Arlene figuráját a két szerző csak azért tette volna bele, hogy legyen min/kin alkudozni az első felvonásban. A színházat bizonyára a szerzői jogok kötelezték, hogy a komédiából ne lehessen jobb előadást csinálni valami komolyabb dramaturgiai műtéttel, így viszont Dobó Katának meg kellett elégedni azzal, hogy Tordai Hajnal gyönyörű ruhákat tervezett számára.

Lorán Lenke, Bajor Imre

Lorán Lenke, Bajor Imre

Szegény, jobb szerepekre érdemes Földvári Péter (mint kókler-evangelizátor) a záró­poén bevezetéseként jelenik meg, de mire észrevennénk, a trió már véget is vet üdvözítői karrierjének. (Apropó zárópoén: ezt a darabot is üldözi a bohózatírók – Vadnai, Rejtő, ld. fent – átka, ugyanis a szöveg közti sziporkák jobbak, mint a felvonásvégiek.)

Ám a felvonásvégeken betotyog a szállodai szobába egy zsémbes takarítónő. Ez az előadás valódi tűzijátékos háromszor két perce. Lorán Lenke sopánkodik, mérgelődik, átkozódik, rendet vág – és színházat csinál!

Fotók: Császár Réka

Ron Clark, Sam Bobrick: Én, Te Őt!
Rendezte: Verebes István
Fordította: Szőlőssy Judit

Szereplők
Paul – Bajor Imre
Mitchell – Csonka András
Arlene – Dobó Kata
Nancy – Lorán Lenke
Howard – Földvári Péter

Díszlet: Mira János
Jelmez: Tordai Hajnal

Karinthy Színház (1115 Budapest, Bartók Béla út 130.)
További előadások:
2013. szeptember 29. 15:00
2013. október 3. 19:00
2013. október 19. 19:00
2013. október 24. 19:00

Posted in: NÉZŐ, Színház