Mesél az erdő | Finy Petra: Folyékony tekintet

Posted on 2013. augusztus 8. csütörtök Szerző:


finy-Folyékony-tekintet-bor180Jeges-Varga Ferenc

Finy Petra írásművészetében mindig is központi szerepet játszottak a fák, a madarak, az erdők négylábú lakói, legyen szó gyermekirodalomról (Szárnyas paták), vagy felnőtteknek szóló regényről (Madárasszony). Nem meglepő hát, hogy legújabb verseinek gyűjteménye, mely a Folyékony tekintet címet viseli, tematikájában szintén ember és természet szimbiotikus kapcsolata köré szerveződik.

Finy Petrának akár ars poeticája is lehetne az Oravecz Imréből kijön az erdő. Szeretne ő is oly könnyedséggel és természetességgel „Erdőt köpködni meg madarakat / Meg persze sok-sok embert”, mint ahogyan a szajlai születésű költő „szájából kitüremkedik egy fa, aztán egy erdő”. S így tovább. Persze míg Oravecz önmagában érdektelen szavakból és mondatokból, szikár leírásokból varázsol lélekig hatoló mélységet, addig Finy Petra szelíd dallamokkal, kecses rímekkel bontja ki univerzumát.

A nyitó vers (Tavasz) – a kötet tematikájából adódóan – az újjászületés pillanatát ragadja meg. A tél lassan elköszön, s átadja helyét a melegebb évszakoknak. A sánta szarka még kicsit bizalmatlanul méregeti a sártól, hólétól lucskos erdőt, az ő világmindenségét. De ami most még cuppogós és ingatag, az később megszilárdul, kivirágzik. Nyújtózkodó fáktól lesz hangos a táj, lombjaik hajladozásával túlharsogják egymást, mintha folyton csak veszekednének.

Finy Petra erdejében találkozunk penészillatú avarban toporgó szarvasokkal, harkállyal, aki – bármennyire is szentségtörő lenne –, a koporsó fáját is megkopogtatná, vajon milyen fajtából faragták. A mókus elcsodálkozik azon, hogy az emberek a számára kincset érő dióval dobálóznak. A vaddisznó vakon rohangál az erdőben, mert a szemére gumióvszer tapadt. Az erdőben kiránduló asszonyt (merész párhuzam!) férje szürkehályogos tekintetére emlékezteti. És a sűrű éjszakában halljuk a denevérek sipítozását, „mintha egy korhadt koporsóból rozsdás szeget tépnének ki”.

Az első ciklusában tehát Az erdő testét simogatjuk végig, az utolsóban A test erdejét barangoljuk be. A középső, az Indák a teremtett vidéket és a vele együtt létező embert ezer szállal fonják egybe. Úgy rögzül az egyik a másikhoz, mint ahogyan „az erdész szandálból kikandikáló lábujjai gyökérszerűen fúródnak a földbe”. Meglepően precízen épül fel a kötet szerkezete. Élet és halál. Születés és elmúlás. A minden létezőt működtető ősi energia áramlik Finy Petra verseinek gyűjteményében. Létrehoz, átalakít, elvesz.

A középső ciklus is három részre tagolódik. Az első az elmúlással foglalkozik. Olykor tele van misztikummal, sőt romantikája van. Máskor meg egészen földhözragadt módon szembesít a dolgok végességével. A daganat szarvasgomba nagyságú, a vízi hulla fogai között hal ficánkol, s ettől úgy tűnik, mintha szavakat suttogna. A hegyomlás formájú férfit a legördülő hideg kőrengeteg rabolja el az élők világából. A halál néha a tandembicikli hátsó ülésén jelenik meg, a testes nő emléke pedig alaktalan párnákban él tovább. A nyughatatlan embernek még a koporsója is izgágáskodik, ahogy kicsúszik a jeges úton, s elnyeli az erdő sötétje. A szömörcsög nevű gomba bűze pedig a három napos halott szagát is elnyomja.

„Annyira törékeny, ami az emberről szól / És olyan könnyen leszakad a szövegről a lényeg.” Az énekes énekhangja, a festő ecsetvonásai, az írói mondatai, a költő szóképei azonban szüntelenül megkísérlik újrateremteni mindazt, amit valóságosnak tartanak. A következő verscsokor darabjait írók, költők, énekesek, festők ihlették. Ha kell, az ágak zajából raknak hangokat. Egyszerű szavakból, a madarak hörgéséből, kacagásból, mosolyból, tekintetből, érintésből alkotják meg, ami kívül s belül létezik.

Mintha a kötetben szereplő valamennyi művész – Maria Callas, Oravecz Imre, Cecilia Bartoli, Sylvia Plath, Ljudmila Ulickaja, József Attila, Egon Schiele – egyszerre szólalna meg Finy Petra költészetén keresztül. Egybesűríti az inspiráló elődök szellemiségét, magáévá teszi, saját képére alakítja őket. Így lesz a Folyékony tekintet három az egyben: zene, költészet és festészet. Ezt a hatást erősítik Szulyovszky Sarolta feketére és pirosra redukált illusztrációi, amelyek a női alakok és az erdő, a természet összefonódását emelik ki a versekből. (A borító pedig Luca Moradini szép munkája.)

Finy Petra

Finy Petra

A következő verscsokor bátran szól a női szerep változásairól is. A természet furcsasága, hogy a várandósság – a létezés talán legcsodálatosabb állapota – „felemészt csontot és meszet”, „kék tekergő kígyót” karistol a vádlira. Figyelmeztet arra, hogy egyszer minden elernyed, hasadékokat, bokrokat rajzol a testre. „A piros csipketanga / Sejtelmes fényei is kialszanak ebben / Az ártatlan szagban”. Az anyaság persze nem szükségképpen öli ki az érzékiséget a nőből, de folyamatos kontroll alatt tartja. Mindenbe beleszól, testi-lelki átlényegülést követel meg tőle, minden addigi szabályt felülír.

Ez a gondolat vezet át a kötet befejező részéhez, amely a test titkolt torzulásairól, rejtett hegesedéseiről rántja le a leplet. Félelmekkel, kétségekkel, sebesülésekkel szembesít, amelyeket legszívesebben inkább szóba sem hoznánk. A push-up melltartó nem pótolhatja az eltávolított emlőt. Hiánya még a férfi simogatásának térképét is megváltoztathatja. A fürdőruha hiába próbálja elrejteni az autóbaleset vagy a császármetszés letörölhetetlen jeleit, de a férfi mellkasán is ott ritkul meg a szőr, ahol egyszer – ki tudja, miért – mellbe szúrta magát. A házasságtörő asszony ajkáról, billogot hagyva, a megvetés szeder leve csordogál le. A hentesnő vidámságában is van valami szívbemarkoló, ahogy kegyetlen szakszerűséggel részletezi, miként pakolták ki a méhét egy orvosi műhiba miatt. És vers szereplőjévé válik a rákos daganat is, amely elemészti a testet, de őt magát még a hamvasztó tüze is alig bírja eltüntetni.

Finy Petra meghökkentő hasonlatai, zavarba ejtő metaforái a múltból bennünk ragadt gátlásokat, görcsöket, szorongásokat fogalmaznak meg. De bármennyire is súlyosak ezek a terhek, versei oly szépen szólnak, mint ahogyan a menetszélben „a kocsi tetején a síbox énekel”. Vad, buja szövegei mágikus erejűek (hasonlót csak Darvasi László tud prózájában). Kisöpör minden aggodalmat belőlünk, mint az árvíz az És Éjszaka lett című versben, felfalt mindent, ami az útjába került. Majd „közölte, ő bizony megkóstolna minket is”.

Ízlelgessük hát bátran Finy Petra költészetét. Oldódjunk fel folyékony tekintetében.

Finy Petra: Folyékony tekintet
Libri Kiadó, 2013

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az erdő testétől a test erdejéig vezetnek Finy Petra új verseskötetének ösvényei. Felfedezőútján félrehajtogatja társadalmi gátlásaink, neveltetési görcseink és előítéleteink folyton szemünkbe lógó indáit és leveleit, hogy a rengeteg mélyén olyan érzésekre és gondolatokra találjon életről, halálról, természetről, anyaságról és érzékiségről, melyeket talán magunknak se mernénk bevallani.

Bátor és gyönyörű könyv, melynek mítoszba hajló, groteszkül szép történeteihez Szulyovszky Sarolta készített varázslatos illusztrációkat.

Finy Petra: Folyékony tekintet
Libri Kiadó, 2013
90 oldal
ISBN 978 963 310 2121