Utazás a Holdra és az Életbe | Mischa-Sarim Vérollet: Miért félek a nőktől

Posted on 2013. július 10. szerda Szerző:

0


Vérollet_Miért félek-bor180Írta: Zemen Annamária

Önéletrajzi ihletésű írás, utazás a gyermek- és serdülő­kor emlékei között, tarkán díszítve fantázia szülte elemek­kel. Ez Mischa-Sarim Vérollet regénye. Német-angol-francia gyökerű író, alig múlt harminc éves. Még emlékezik a saját kamasz éveire.

A serdülőkor átmeneti időszak, amelyben óriási változások mennek végbe, fizikailag is, lelkileg is. A gyerekek kezdik nem érteni magukat, különösen viselkedő testüket. „Mindennek tetejébe egyik napról a másikra testi változások is felléptek. Amikor reggel kimászott az ember az ágyból, egyre inkább Kafka Gregor Samsájának a bőrében érezhette magát. Egyszer csak volt valami ott lent. És izgalomba jött.” Kezdik kialakítani saját énjüket, jellemvonásaik megszilárdulnak: „Én továbbra is rendetlen gyerek maradtam. Két vagy három hetente kegyeskedtem kiporszívózni.”

Az átalakulás meglehetősen gyorsan zajlik le, a „szenvedő alanyok” csodálkozva és sokszor ijedten tapasztalják meg, hogy már nem olyanok, mint tegnap voltak. Vérollet ezeket a hirtelen jött testi változásokat, lelki tusákat, kétségeket szedi csokorba és tárja elénk – a felnőtt ember magabiztosságával, távlatos rálátással, szellemes, szórakoztató stílusban.

A könyv fejezetei egy-egy epizódot mesélnek el a kis-, majd kamasz fiú életéből, aki több országban volt kénytelen beilleszkedni a közösségbe. És nem elég, hogy tripla identitással van megáldva – vagy éppen verve –; de még különböző allergiákkal és fóbiákkal kell megküzdenie. Álmában beszél, mégpedig szónoki képességgel; fel kell vennie a harcot szülei régimódinak tekintett, hagyományos nevelési elveivel, és ráadásul kisöccse is van, akivel kénytelen megosztani a szobáját. Ráadásul nem kifejezett Adonisz, odavan a fociért, de csak a kanapén ülve; tehetségtelen a zenéhez, mégis nyúzza, gyilkolja a gitárját. Röviden: telis-tele van világrengető ifjúkori problémákkal, de mind között a leghangsúlyosabb kérdés: hogyan is férkőzhetne közel a lányokhoz.

A könyv minden lapját humor és irónia járja át, ami sokszor – bújtatott önkritikaként – kíméletlen öniróniába csap át. A felvillanó epizódok és a csípős stílus pörgőssé teszi napjaink ifjú Wertherének nyavalygásait. Minden szónak és mondatnak helye és létjogosultsága van a nagyon logikus felépítésű önsajnálatban, ami ugyanakkor végtelenül szórakoztató. Miközben Vérollet írása felöleli a fiatalság mindennapi gondjait, okosan elkerüli kábítószer és a bűnözés témakörének panelszerű csapdáit.

A finom gyermeki megfigyelések árulják el, hogy Vérollet a saját fiatalabb korát teszi közszemlére. A részletek leírása oly magától értetődő, hogy kezünkben érezzük a match­boxok és Hot Wheelsek súlyát, és nosztalgikusan gondolunk vissza egykori gördeszkánkra (vagy az öcsénkére…). A mindennapi élet fénye világítja be a regényt, vígjátéki helyzetekkel, és közéjük ékelődő tragikus villanásokkal.

Könnyű azonosulni a tini főszereplővel, aki mindennap csak problémákkal szembesül: „Szeretnék egy gördeszkát, jelentettem be szüleimnek. Túl veszélyes, ellenkeztek.” „És amikor az ember saját apja – aki egykor azt ígérte, hogy mindig vigyázni fog rá, és megóvja a veszélyektől – tudtul adja, hogy jelentkezett a családi táncikálással a zene- és tánciskola műsorába, olyannyira betelik a pohár, hogy az ember legszívesebben belefojtaná magát, ezzel méltó zárszót adva az élet nevű tragédiának.”

Ahol közösség van, ott bűnbakot is keresnek, aki valamiben különbözik a tömegtől. „De hát ez hülyeség, nem is vagyok zsidó! Tényleg nem? – csattantak fel. – Akkor miért vagy körülmetélve? Egészségügyi okokból, kiáltottam… Az anyád német? – kérdezték. Igen, feleltem. Rohadt germán, ordították, majd tovább csépeltek. Nem volt egyszerű két szék közé esni, ha az ember le sem akart ülni.”

A főszereplő legfőbb gondja azonban mindvégig a párválasztás. Fáradhatatlanul keresi a szerelmet, ám egyelőre az igazit megtalálni kissé nehéz. Mondjuk úgy: borítékolt kudarc.

„Szeretlek, igyekeztem nyílt kártyákkal játszani, és azt szeretném kérdezni, hogy te is szeretsz-e. Nem, mondta. Értem, válaszoltam, kár. Nem, mondta, egyáltalán nem. Ezzel kellőképpen tisztáztuk a helyzetet. És a következő szünetben azt is megtudtam, miért, mert megláttam Maltéval a dohányzósarokban. Lemaradtam egy lépéssel. Lemaradni egy lépéssel, ez az egész életemet jellemzi.”

A regény valamivel több az egyetlen témára felfűzött humoros sztorizásnál. Kapukat nyitogat saját emlékezetünkben, és még azt a kérdést is megkockáztatom: vajon változtak-e az idők, van-e új a nap alatt, vagy a kamaszodók, tinik problémái mindig ugyanazok maradnak?

Dobosi Beáta könnyen emészthető fordítását akár egy lendülettel is elolvashatjuk, egy kényelmes fotelba bevackolódva, vagy éppen csöndes magányban, félrehúzódva a víz­parton.

Meghitt derűt kapunk Vérollet könyvétől. Hiszen kevés kellemesebb helyzet van annál, mint amikor kellő távolságból, immár mosolyogva szemléljük valamikori ifjúságunkat.

Mischa-Sarim Vérollet: Miért félek a nőktől
Animus Kiadó, 2013
208 oldal
ISBN 978 963 324 1110

Mischa-Sarim Vérollet

Mischa-Sarim Vérollet

A könyv kiadói fülszövege

Ó, azok a boldog kamaszévek! – De felsóhajthat-e így a visszatekintő, ha fogszabályzót hordott, allergiás volt szinte mindenre, nem volt se jóképű, se kisportolt, tériszonnyal küszködött, és a gének gonosz játéka folytán egyéb kellemetlenségeknek is ki volt téve, például álmában beszélt? S akkor még egy szót sem szóltunk a mindig útban lévő kisöcsről, valamint a szülők nem éppen kamaszbarát húzásairól.

Ez a lefegyverző őszinteséggel és iróniával megírt regény egyértelművé teszi: érthető az édes-bús nosztalgia, pedig a felnőtté válást a lehető legjobb adottságokkal felvértezve is megszenvedjük. Ám mindeközben az életre szóló barátságokat érlelő bandázás, az első világmegváltó tervek, az első nagy szerelmek időszaka megismételhetetlen csodákkal van teli. Miközben a most 32 éves, angol-francia-német származású író ifjúkorának kísérőjéül szegődünk, óhatatlanul újraéljük egyszervolt kamaszkorunk szép és sajgó, felemelő és felkavaró, gyötrelmes és máig nevetésre késztető emlékeit.

Fordította: Dobosi Beáta