Kikkel bírunk együtt élni? | Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

Posted on 2013. május 22. szerda Szerző:

0


PKDick_Az_utolso_szimula-bor180Írta: Tóth Gergely

Alternatív közeljövőbe kalauzol minket az igen termé­keny író, Philip K. Dick 1964-ben írt regényével. Az utolsó szimulák­rum­ban könnyű kézzel vázolja fel a megírás idején még távolinak tűnő, mostani szemmel azonban mellbevágóan ismerős világot. A közeli bolygók gyarmato­sítása megkezdődött, az embert gépek segítik, önmű­ködő reklá­mok repülhetnek be az ablakon, működik az időgép, és persze serénykednek a szimulákrumok, az embertől külsőre megkülön­böz­tethetetlen robotok (manapság android­nak mon­da­­nánk, de a könyv írásakor ez a szó még nem létezett).

Azt gondolhatnánk, hogy mindezek egy sokkal szebb jövő felé viszik az emberiséget, de ez egy pillanatig sem merül fel. A bolygó egy atomháború utáni, szuperhatalmak és óriáscégek uralta világgá vált. A történet közelebbi helyszíne, az USEA – Európai és Amerikai Egyesült Államok –, ami akkor jött létre, amikor Nyugat-Németországot felvették az Egyesült Államokba. Az UESA társadalma két élesen elhatárolódó rétegre bomlik, a G-k és a B-k osztályára. A G-k, azaz Geheimnisträgerek azok, akik ismerik az igazságot, a titkokat, a Geheimniseket, mindenki más pedig B, azaz Befehlträger, parancsvégrehajtó.

A regény szereplői közül a legtöbben az Abraham Lincoln lakótelep lakói. (Itt is félrevezet Dick szóhasználata. Inkább Madách falanszterére hasonlít, mint a ma lakótelepnek nevezett épületegyüttesekre. Ámbár, ha belegondolunk…) Ez egyike az önálló önkormányzattal rendelkező nagy lakótömböknek az USEA-ban. Más lakótömbök lakóival csak kivételes alkalmakkor találkoznak, a világgal egyetlen kapcsolatuk – a munkán kívül – a televízió. Abban pedig leggyakrabban az országot kormányzó elnöki házaspár látható, a First Lady, Nicole Thibodeaux, és a der Alte, a nép által neki választott férj. Kettejük közül a First Lady a hangsúlyosabb, hiszen fiatal, karizmatikus és – a kormány által végzett hosszas, rejtett kondicionálásnak köszönhetően – évtizedek óta szerelmes bele az egész ország. Az Abraham Lincoln négy lakója közül ketten a szimulákrumgyártásban érdekeltek, a harmadik pedig, miután megnyert egy tehetségkutatót, a First Lady elé akar jutni zenésztársával együtt, hogy egy este neki, előtte zenélhessenek. A véletlen folytán mindannyian belekeverednek a kormány és a nagyvállalatok hatalmi játszmáiba, és tanúi lesznek, ahogy egy félőrült zenész átformálja a történelmet.

Philip K. Dick

Philip K. Dick

A történet, amit a regény felvázol, nem hosszú, nem is érdemes részletezni. Megrajzolt világa, története és társadalma mai szemmel olvasva azonban érdekes és félelmetes egyvelege a lehetett volna, és a lehetne dolgoknak. A tévé – és egyáltalán a közölt és/vagy eltitkolt/megszűrt információk – világképtorzító hatal­mát aligha kell részletezni. A mindennapi hírekből egyre frissebb képet kaphatunk a nagyvállalatok befolyásáról.

Philip K. Dick sok dologra ráérzett, ami ötven éve még nem létezett. A hidegháború megoldása sokkal béké­seb­ben alakult, mint ahogy a regény születésének idején sejtették, de az emberek elidegenedése, a tömeg­kom­muni­káció hatalma és az ezzel való visszaélés ma is ismert probléma. Könnyedén teheti olyanná a világot, mint az USEA regénybeli jelene, ahol az emberek többségének egyetlen kiugrási lehetőség marad: elmegy a Marsra telepesnek. Ott legalább nincs olyan kormány, amelyik az időgéppel elhozott Göringet szánja tanácsadónak. (Az olvasó meg tűnődik: Mit kezd egy náci marsall a 21. századdal? És az ővele?)

Viszont ha szomszédokat is akarsz, legjobb, ha veszel magadnak egy szimulákrumcsaládot…

Fordította: Pék Zoltán

Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum
Agave Könyvek, 2013

»Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum – megvásárolható a polc.hu webáruházban«