Az anyagi érdek felülírja a morált | Pintér Béláék az Átriumban

Posted on 2013. május 16. csütörtök Szerző:

0


Írta: Hegedűs Claudia

Ismét vendégszerepelnek Pintér Béláék az Átrium Film-Színházban. A Paraszt­opera után, május 16-án és 17-én, a négy éve bemutatott – A Soha Vissza Nem Térő című darab kerül színre. Ennek kapcsán beszélgettünk a társulat vezetőjével.

Pintér01

Vissza tudod idézni, hogy több mint négy évvel ezelőtt, mi indította el benned A Soha Vissza Nem Térő alapgondolatát?
Biztosan emlékszel, hogy a nyolcvanas években volt egy nagy szovjet–magyar beruházás, aminek a keretében magyar munkásokat vittek ki a Kaszpi-tenger melletti Tengizbe, hogy feltárják az ottani olaj-és földgázmezőket. Akkortájt ez mindenki által áhított munka volt, mert rengeteg pénzt lehetett vele keresni. Aztán kevesebb, mint tíz év múlva kiderült, hogy történt ott valami, mert egyre-másra haltak meg – elsősorban tüdőrákban – az emberek. Azért is ismerem közelebbről ezt a történetet, mert többek között az én nagybátyám is a „szerencsések” között volt, akinek ez a csodás lehetőség az életébe került. Ez volt tehát a kiindulópont. (A Soha Vissza Nem Térő című előadásban egy négyfős magyar kisvállalkozás csípheti meg a lehetőségek lehetőségét, azaz a beszédes fantázianevű Fatalisztánban kereshetik magukat halálra. A bonyodalom abból származik, hogy csak hárman vehetnek részt a kihagy­hatatlan küldetésben…) Nagyon gazdag és hatásos anyagnak tartom a munkás­mozgalmi dalokat, indulókat. Természetesen a tartalmukkal egyáltalán nem értek egyet, sőt egyenesen röhejesnek találom őket, éppen ezért a szövegeket át is írtam. Az „átírás” természetesen nem az én találmányom, ezt a mindenkori aktuális hatalom előszeretettel alkalmazza. A dema­gógia sajnos ma is hat, csak éppenséggel más lózungokkal működik ugyanaz a mecha­nizmus.

Pintér02

A darabban az általános érvényű, örök emberi gonoszságról is beszéltek. A leg­gyengébb láncszemet, Kuncz bajtársnőt eltiporják…
Valóban. Ebben a darabban a kiválasztott munkaközösség három tagja csak azon az áron kapja meg az áhított munkát, ha kigolyózzák egyik társukat. Az anyagi érdek győz a lelkiismerettel szemben, felülírja a morált, tönkretesz barátságot, emberi kapcsolatot. Az pedig különösen bizarr, hogy a mozgalmi nóták dallamára tombol a vadkapitalizmus.

Szerinted négy év után hogyan szólal meg ez a darab?
Szerintem teljesen érvényes ma is. Egyébként nem szoktunk változtatni az előadásainkon. De szerencsére még a tizennégy évvel ezelőtti Kórház–Bakony is aktuális a mai napig.

A Kórház–Bakony szerepel az idei Könyvfesztiválra megjelent (első) dráma­köteted­ben, A Soha Vissza Nem Térő és a Parasztopera nem kapott helyet a kiadványban. Milyen szempontok alapján válogattad ki a kötetben olvasható nyolc színművet?
Az első kötetbe a klasszikus szerkezetű darabok kerültek. Ha anyagi kereteink megengedik, megjelentetünk egy második kötetet is, a formabontóbb szövegekkel. Ahol a zene a szöveggel egyenértékű (a Parasztopera és a Gyévuska esetében), ott az előadás hangzó anyagát minden­képp mellékelni kellene a szöveghez, de A Soha Vissza Nem Térőnél is nagyon fontos például, hogy milyen dallammal szólalnak meg a mondatok. (A mostani válogatásban két kivételt találhatunk: az egyik, az első darabom, a Kórház–Bakony, amelyben elég fontos szerepet kapott a szöveg mellett a tánc; és a Tündöklő Középszer, amelynek az az érdekessége, hogy versben íródott.)

Pintér03

Minek alapján dőlt el, hogy ezzel a két darabotokkal – Parasztopera és A Soha Vissza Nem Térő – vendégszerepeljetek az Átriumban?
Ennek elsősorban technikai okai voltak, amivel senkit nem untatnék. Egyébként, bizonyos szempontból nem tartom kizártnak, hogy A Soha Vissza Nem Térőnek nagyobb ereje lesz az Átriumban, mint a Parasztoperának, mert ez a darab direktebben hat. Németországban például elég komoly karriert futott be, hét-nyolc helyen játszottuk egy turné keretében, és nagyon szerették az ottani nézők. Remélem, hogy az Átrium nézőit is éppúgy megszólítja majd ez az előadás, mint ahogy az megtörtént külföldön, illetve vidéken az elmúlt évek során. Máskülönben tervezzük, hogy elővesszük a régi nagy sikerdarabunkat, A Sehova Kapuját, amit szintén az Átrium Film-Színházban fogunk játszani!

Írásunk a szinhaz.hu oldalon megjelent interjú szerkesztett változata.