Egységben az erő | Parasztopera Pécsett

Posted on 2012. február 21. kedd Szerző:

0


(A cikk eredetileg 2011. május 20-án jelent meg az olvassbele.hu-n)
Írta: Jeges-Varga Ferenc

Parasztopera -  PécsKísérlet a „pintérbélaság” kőszínházba terelésére: Mohácsi János a Pécsi Nemzeti Színház társulatával megpróbálta. Még a tavalyi évad végén mutatta be a pécsi teátrum a színházvezető Pintér Béla és a zeneszerző Darvas Benedek egyenrangú közreműködésével született Parasztoperát.

Pintér Béla egyedülálló teátrumi közeget hozott létre Magyarországon. A társulat vezetője nemcsak rendezi, de szerzőként is jegyzi a bemutatott műveket. Az alternatív színházi közösség – műfaji eklektikára és a stilizált játékra épülő, ironizáló, kiforgató, tükröt tartó logikája – saját közegén belül tartja a megteremtett szellemi terméket.

Az elmúlt években Pécsett egyre honosabb Mohácsi János szereti a komikum és tragikum együttállását, a megröhögtető társadalomkritikát, a jellemző vonások merész kiemelését. Ezek Pintér Béla világától sem esnek távol. Szerencsésnek mondható tehát találkozásuk a színpadon. A frigyhez pedig adott a társulat, amelyik az elmúlt években – elsősorban éppen Mohácsi keze alatt – bizonyította, hogy rendkívül magas fokú csapatmunkára képes (A képzelt beteg, Istenítélet, Az elveszett levél). Minden tagjáról a játék öröme sugárzik a színpadon.

Az ismert balladisztikus történetet feldolgozó Parasztopera Pintér Béla átiratában és Mohácsi interpretálásában merész műfaji kevercs. Az előadás jellegzetes operai hangütéssel kezd, kórussal, duettekkel, szólókkal, énekbeszéddel, de már az elején felismerhető, hogy nem csak a műfaj szabályai szerint működő színpadi alkotással van dolgunk. A darab felvesz egy alapállást, ahonnan később kifordítja magát. Így találkozik opera a drámával, a magyar folklór a barokkos harsánysággal, a „kocsmai dobbantós” népszínmű az aranyjánosi népballadával, a görög sorstragédia a magyar sorstörténettel, a költői nyelv a közönséges káromkodással.

Tetten érhető még a parodisztikus társadalomrajz, valamint némi pornóbetét és a könnyűzenei motívumokkal átitatott western miliő is meghívót kapott. Ennyi minden egy helyen, jókora falat, bárki is kapja. Ember legyen a talpán, aki rendet teremt ekkora összevisszaságban. Mohácsi vezényletével a pécsieknek sikerül a mutatvány.

A pécsi társulat mindent belerakott az előadásba: humort, szenvedélyt, szenvedést, örömöt. Még akkor is működik a konstrukció, ha némelyik színész nem képes énekhangját a zene fölé emelni. Ez azonban csak egy-két jelenetben volt zavaró.

Balikó Tamás és Köles Ferenc

Balikó Tamás és Köles Ferenc

Köles Ferenc rendkívüli energiával jeleníti meg a részeges állomásfőnököt, Bálintot. Zayzon Zsolt „kovboja” tökéletesen egészíti ki emlékezetes duettjüket. Említésre méltó Balikó Tamás apafigurájának felpörgetett zsörtölődése. Nyakó Júlia jelenléte úgy örömteli, ahogy van, de Józsa Richárd, Märcz Fruzsina és Györfi Anna szerelmi háromszöge is jól illeszkedik a csapatmunkába. Ottlik Ádám leginkább szeretne kimaradni az őrületből, de valahogy sosem sikerül neki. A Tündérkét alakító Csarnóy Zsuzsanna az eredeti szereposztás szerinti Herczeg Adrienn helyébe lépett (a nagyszerű pécsi színésznő tavaly októberben máig ismeretlen okból egyik napról a másikra szerződést bontott). Nagy öröm, hogy észre sem lehetett venni a színészváltást, köszönhetően a megfeszített társulati munkának. Csarnóy Zsuzsanna tökéletesen adta Etelka könnyűvérű édesanyját.

Az egyéni teljesítményeken túl mégis a legfontosabb az együttműködés. A sikerhez a kórus és a zenekar munkája is hozzátartozik. A zenekar vezetője, Kovács Márton együtt él az előadással, sőt olykor bele is táncol a játékba.

Köles Ferenc, Kovács Márton és Zayzon Zsolt

Köles Ferenc, Kovács Márton és Zayzon Zsolt

A színpad végében ül a kórus, a násznép és a zenekar az egész előadás alatt. Ahogy a nézők a másik oldalon, padon, fenekük alatt párnával. Közöttük meg a megtiport pillepalackokból, papírgúlákból és tömörített hulladékkötegből álló, újrahasznosított küzdőtér. A történet is reciklált, szájról szájra jár, és tanulságul szolgálhat mindenkinek.

Mohácsiéknak ismét sikerült az, ami az Istenítélet végén megtörtént. (Az előadást két évvel ezelőtt a POSzT zsűrije és a Színház Kritikusok Céhe is az évad legjobbjának választotta). A Parasztopera befejezésekor a nézőben szakad minden szó, gondolat. A sok röhögés után megdermed a levegő a pécsi Kamaraszínház termében. Felocsúdás csak a tapsrend végén.

Körtvélyesi László fotói

Pintér Béla–Darvas Benedek: Parasztopera | Pécsi Nemzeti Színház

Rendező: Mohácsi János

Posted in: NÉZŐ, Színház