Nem, nem, hanem találd ki! | Varró Dániel, Agócs Írisz: Nem, nem, hanem

Posted on 2013. április 30. kedd Szerző:

0


varró-nemnemhanem-bor180Írta: Gáspár-Singer Anna

A felelgetős könyvekben – pláne a szülők szerint – alapvetően az a jó, hogy a gyerek, miközben együtt olvassák, nézegetik, észrevétlenül is tanul. Külön öröm, ha esetleg még humoros is, vagy ha a kötetben illusztráció és szöveg harmonikus egysége valósul meg. Persze nehéz a világot feketére és fehérre szétválasztani, ami az ilyen jellegű könyvek esetében nyilván azt jelenti, hogy egy adott kérdésre csak egyetlen helyes válasz adható. A cél az, hogy a zsenge korú olvasóközönség, még jóval azelőtt, hogy a saját verzióját kialakítaná, a fontos dolgokról először is a felnőtt világ álláspontját ismerje meg. Például hogy a zoknit nem a kezünkre húzzuk, hanem a lábunkra. Később még eldöntheti, hogy ezt a szabályt követi-e, vagy sem. Akár a mobiltelefonját is tarthatja benne. Az új varródani hasonló sorrendiségről szól, vagyis hogy a gyerek elsősorban az őt körülvevő világ szabályrendszerével legyen tisztában.

A Varró Dániel & Agócs Írisz szerzőpáros könyve, a Nem, nem, hanem tulajdonképpen nem is mesekönyv. Nincs ugyanis hagyományos értelemben vett története, hanem egy-egy dupla oldalon megjelenő, találós kérdésbe rejtett információhalmazt tartalmaz. Olyan problémákról, amik egy kisgyerekben felmerülhetnek (vagy felmerülhetnének) elsősorban a számokkal („Hány keze van anyunak?”), a közlekedési eszközökkel („Hogy jön a nagymama mihozzánk által? Elefántháton?”), az élőlényekkel, az alapvető higiénés szabályokkal, a tárgyakkal, az égitestekkel, a születéssel, az érzelmekkel kapcsolatban. A Nem, nem hanem főleg az óvodáskorúak számára lehet jó választás, mert ugyan esti mesének kevés (a rajzok alapján esetleg újabb mesét szőhet a szülő), de éppen ez a korosztály az, amely vélhetően már kezdi érzékelni a nyelvben, valamint a képekben megjelenő humort. És pont ez a könyv erőssége is: a rövid kérdésekre több (és mindig helytelen) válaszlehetőség után („Hol laktál egészen pici korodban? Tojásban? Ikrában? Gyufásdobozban?”) úgy igazít el, hogy közben meghagyja az olvasónak a gondolkodás lehetőségét is. A megoldáshoz ugyanis már a következő oldalra kell lapoznunk. Néha előfordul azért, hogy rövid időre a felnőtt is elbizonytalanodik. Például azért, mert nem jut eszébe rögtön, hogy mi lehet az, ami „elrepül, ha a kezünk nem fogja” (persze hogy a lufi). Ebből is látszik, hogy egy bizonyos kor után ez már nem is annyira evidens.

Varró Dani (gyerek)verseiben, mondókáiban mostanában – eléggé el nem ítélhető módon – az apasággal, a gyerekneveléssel, és az ezzel kapcsolatos tapasztalataival foglalkozik. Így volt ez a korábbi, az Akinek a lába hatos vagy az Akinek a foga kijött című köteteknél is. Éppen ezért talán nem lepődünk meg igazán, amikor ebben a könyvben (a valósághű rajzokból kikövetkeztetve) a Varró család három tagja is megjelenik. A középpontban természetesen Misivel, aki egyben a könyv főszereplője is: lévén a szóban forgó kérdéseket ő maga teszi fel. A könyv tulajdonképp a Varró család hétköznapjaival ismerteti meg az olvasót, mely hétköznapok persze bármely másik családéi is lehetnének, mégis, olvasás közben ettől a lehetőségtől nem könnyű elvonatkoztatni. S mivel a nemi szerepeket megjelenítő részeknél a könyv a jól ismert klisékkel él, rögtön elképzeljük Misi anyukáját, aki a háztartásban mindent egymaga végez (ezért sem lehet elsőre megállapítani, hogy akkor most hány keze is van), mert a papa dolgozik, későn ér haza. Anya modern Visnuként (Sívaként?) jelenik meg előttünk (éppen tíz karral), nyilván mindig fáradt, de azért néha nevet is (innen tudjuk, hogy örül). Mesét viszont a papa olvas, az utolsó oldalon látjuk őt és Misit, a gyerek elaludt, papa, azaz Varró Dani fején indiántoll. Még jó, hogy az úgynevezett idill sem mentes némi (ön)iróniától.

Varró Dániel

Varró Dániel (varródani)

Ennél azonban sokkal érdekesebbek és viccesebbek azok a részek, melyek a valóságtól, és így természetesen a már említett sémáktól elrugaszkodva, a gyermeki fantáziát idézik meg. Ebben a sajátos logikájú világban a nagymama rénszarvasszánon, vagy épp elefántháton érkezik, a virágot, ha kókadt, hamburgerrel kínáljuk, a tigris esernyőmintás, a pékségben űrrepülőket kapni, a villamos pedig „faágról faágra szökdécsel, mígnem kiér a körtérre”.

Agócs Írisz illusztrációi azért is illeszkednek jól e kötetbe, mert a képek szinte szóról szóra követik a szöveget. A zsánerképek mellett így apróbb rajzokat is találunk, melyek, azon túl, hogy jelentősen hozzájárulnak szöveg és kép egységéhez, sokszor a gyerek megfigyelő­képességét is próbára teszik.

Nem maradt más hátra, mint eldönteni, mit csináljunk ezzel a könyvvel: vajon kínáljuk-e állatos keksszel? Bántalmazzunk vele egy eladót tettleg? Tépjük szét, és tegyük vissza? Nem, nem, hanem… Nem érdemes sokáig találgatni, szerintem érdemes. A fülszöveg is arra biztat, szerencsére humoros (direkt) marketinggel: „vedd meg”.

Varró Dániel – Agócs Írisz: Nem, nem, hanem
Illusztráció: Agócs Írisz
Manó könyvek, 2013

»Varró Dániel – Agócs Írisz: Nem, nem, hanem – megvásárolható a polc.hu webáruházban«