Klasszikus téma bestsellerben | Natalija Nyikityina: Hazatérek hozzád

Posted on 2013. április 25. csütörtök Szerző:

0


nyikityina-hazatérek-bor180Írta: Cserhalmi Imre

Ha nem lenne kissé semmitmondó a szó, azt mondhatnám, hogy a téma örök: a társadalmi, kulturális, történelmi korlátok között vergődő, ellehetetlenített, esetleg tragédiába fúló szerelem. Az egyén és közösségének ellentmondásos viszonya, amelyben törvényszerűen az egyén válik áldozattá. Rómeó és Júlia békében és háborúban, civilben és egyenruhában, a középkorban és a közelmúltban, beteljesületlenül vagy csak félig úgy, tiltott vagy éppen megvalósult s éppen ezért pusztító mezaliansz, egzaltált örömérzet és szuicid menekülésvágy… Valamennyi művészeti ág csaknem valamennyi műfajában valamennyi – az említetteknél is több – témavariáció szerepelt már. Ha nem lenne még csúnyább szó, azt mondhatnám, hogy a téma elcsépelt, s persze nem bántó szándékkal, hiszen hogyan lehetne a csak a táplálkozáshoz hasonlítható, elementáris fajfenntartó ösztön legemberlényegibb megnyilvánulását, testi-lelki-szellemi megrázkódtatását, a szerelmet elcsépeltnek minősíteni. Csak annyira, mint mondjuk az életet, vagyis sehogy.

De azért, amikor az újabb és újabb, e témabeli kísérletekkel találkozunk, indokoltnak tűnik az a talán nem is tudatosan megfogalmazott igényünk, amit a slágerek átírásakor olykor szinte szabályként fogadnak el: „ha a dallam régi is, legalább a szövege legyen új”.

Sajnos, éppen ennek az indokolt igénynek nem tud eleget tenni Natalija Nyikityina regénye, amelynek hőse egy Szántó Imre nevű, tőről metszett magyar úri gyerek. Vezérkari tiszt apjától nem csak a katonai pálya iránti vonzalmat, hanem a hagyományos katonai tisztesség, vitézség, becsület morálját is örökölte. Sőt ennek tárgyi manifesztálódását is egy dísztőrben, amelynek markolatján turul látható. E tárgy lesz a cselekménybonyolítás egyik fő eszköze, amelynek eredeti, talizmáni funkciója szinte fétissé torzul a történetben. Ugyanis a második világháborúban pilótaként szolgált Imre orosz földön ejtőernyővel menekül meg a lelőtt, s korábban bombákat szóró repülőgépéből, az erdőben bujkálva előbb – feltételezése szerint –leszúr egy orosz tisztet, majd a tőrt elveszíti. Hosszan – nemcsak az időben, hanem a regényben is – hiába keresi, majd a tőr ahhoz az öregasszonyhoz kerül, akinek a fiát leszúrta – illetve azt hitte, hogy leszúrta. Az öregasszony őrzi a fia által küldött tőrt, amit évekkel később nála talál meg Imre, aki miután ajándékként (!) visszakapja az öregasszonytól, annak az öreg orosz bácsinak a sírhantjára helyezi, aki bújtatta őt szőke unokájával, Olgával együtt. Hogy ne legyen ennyire egyszerű, az öregtől is kapott egy – persze, turultalan – kést annak idején, azzal szúrta halálra az őt az erdőben megtámadó farkast, és ezt a kést alaposan megrozsdásodva évekkel később megtalálja az erdőben, és Olgának ajándékozza… Bonyolult a történet? Inkább csak naiv. Persze lehet, hogy az olvasóban a hiba: ebben a tárgyban, miliőben annyi remekművel találkozott már, hogy a bestselleri színvonal nem igazán tudja lázba hozni.

Mondanom sem kell talán, hogy a végén kiderül: Imre nem is ölt a tőrrel, tehát nem gyilkos. Ennek a lehetősége sem kizárt, persze, de manapság, amikor több évtizedes tabuk leomolni látszanak és apránként napvilágra derül, hogy a gyilkos politikai vezetés által a Don-kanyarba hajszolt – ráadásul nélkülöző, kiszolgáltatott és reménytelen – magyar katonák közül sokan pontosan úgy viselkedtek odakinn, ahogyan a megszálló hadseregek mindig, mindenhol szoktak, akkor a mai olvasó számára legalábbis feltűnő, hogy ebben a regényben mindegyik fontos szereplő nemes lelkű, nagyvonalú, sőt emelkedett szellemű.

Olga az említett nagypapával bújtatta, szinte a halálból élesztette fel, hónapokig ápolta Imrét, akinek gyógyultként való távozása után még sokáig kellett vállalnia az orosz nyomozó hivatalosságok vegzatúráját, és persze a magányosságot is, amelyben Imre csak az emlékével, egy szemérmesen bimbózó szerelem reményével és vágyával lehetett jelen. Nem csoda, hogy a ruhagyári dolgozóvá lett lány örömmel látja viszont évekkel később Imrét, aki időközben persze örökre elfeledte Mártát, egykori szerelmét, hiszen az máshoz ment feleségül, amíg ő a fronton szolgált. Mi viszont el ne felejtsük, hogy Imre a moszkvai rádió munkatársa is lett, elvégre már ifjú korában tanult egy kicsit oroszul (csakis azért, hogy Dosztojevszkijt, Puskint eredetiben olvashassa), és aztán az Olgáéknál töltött két-három hónapi bujkálás során akcentus nélkül (!) megtanult oroszul beszélni. Az írónő számára tehát nincs akadály, ha kimódolt történetét bonyolítani akarja…

Natalija Nyikityina

Natalija Nyikityina

Ekkorka szövegben aligha lehetne árnyaltan elmesélni a fordulatokban gazdag történetet, de talán érzékelhető, hogy a szerző nem mindig bíbelődik az ábrázolás elmélyültségével és indoklásával. A regény első része Magyarországon játszódik, nyilván azzal a céllal, hogy Imrét bemutassa, mielőtt a tulajdonképpeni háborús kaland hőse lesz. Sajnos, a szerző jól érzékelhető rokonszenve sem elegendő ahhoz, hogy a világháború előtti magyar társadalmi és társasági miliőt hitelesen ábrázolja. A regény második, nagyobbik felében, amely Oroszországban játszódik, viszont nagyon is sikerül neki. Különös tehetséget árul el a természet, a tájak megrajzolásában. Szinte festői ecsetvonásokkal, néhány mondattal élővé és érzékelhetővé válik a tárgyi világ. A regény legszebben megformált alakja egy öregasszony, Darja Sztyepanovna Krasznovna, aki lassanként beleőrül abba, hogy hiába várja haza a fiát a frontról. Ebben a megbillent elmeállapotában Szántó Imrét a fiának nézi, amikor beállít hozzá, és mit tesz isten, éppen nála van azt említett dísztőr, amit aztán neki is ajándékoz… amint azt már említettem.

„Istenem, hát kik vagyunk mi?” – sóhajt fel valaki a regényben, s lényegében ezt teszi hangsúlyossá a mű orosz címe is: „Goszpogyí, kto mü”? Hogy túl sok köze volna a regényhez, ezt kétségesnek találom, de hogy a magyar meg az eredeti orosz címnek még kevesebb köze van egymáshoz, az egészen biztos. Ez a tény sokféle – egyébként Lieberman Mária fordításában is érezhető – bizonytalanságot jelez.

Natalija Nyikityina: Hazatérek hozzád
Libri Kiadó, 2013

»Natalija Nyikityina: Hazatérek hozzád – megvásárolható a polc.hu webáruházban«