A térképen nem található | Cristian Mungiu filmje: Dombokon túl

Posted on 2013. március 30. szombat Szerző:

0


Írta: Jeges-Varga Ferenc

Senki sem érti, mi lelte a lányt, aki látogatóba érkezett a kolostorba. Hiába javasolja maga a pópa, hogy hagyja el a kolostor szűk celláit. Szeretne maradni annak ellenére, hogy láthatóan nem neki való a zárdai élet, és a rendház reguláit sem akarja elfogadni. De vajon miért nem képes megfékezni az indulatait? Netán az ördög keze van a dologban, vagy valami egészen más miatt veszti eszét a lány?

Cosmina Stratan

Cosmina Stratan

Cristian Mungiu legújabb filmje, a Dombokon túl Istentől is, embertől is távolra vezet minket. A moldvai falu határában ortodox kolostor áll, középkori körülmények között éli a kisszámú apácaközösség a hitük szerint Istennek tetsző életet. A kolostor leányai szigorú rendben, a pópa atyai áldása és a rendfőnöknő anyai gondoskodása mellett imádkoznak, áldoznak, gyónnak, serényen dolgoznak. Olyanok, akár egy nagy család.

A két és fél órás filmidő alatt Mungiu ráérősen bontja ki a zárt közösség mindennapjait, amit a fegyelem és az egymást segítő szándék vezérel. A rend most is azzal borul fel, hogy egy kívülálló toppan be ide. Finom jelzés, hogy a nehézsorsú, magányos Alina melegítőruhában érkezik a feketébe öltözött rendtagok közé. Csak azért tért vissza Romániába, hogy az árvaházból ismert barátnőjét magával vigye Németországba. Voichiţa az egyetlen ember, akit valaha szeretni tudott, ezért most vele szeretne lenni. Azzal azonban nem számol, hogy a fiatal apáca időközben Jézus Krisztust választotta helyette.

A Dombokon túl megtörtént esetet dolgoz fel. 2005-ben a romániai újságok hasábjain nagy terjedelemben írtak a moldáviai kolostor botrányáról. Az ördögűzési szertartás következtében meghalt fiatal lányról két tényfeltáró könyvet is írt Tatiana Niculescu újságíró. A dokumentumregény alapján készült játékfilm azonban nem oknyomozó riport, sokkal inkább az emberi természetet kutatja.

Cosmina Stratan és Cristina Flutur szinte eszköztelen játékkal mutatja meg Alina és Voichiţa kölcsönös igyekezetét arra, hogy meggyőzzék egymást az általuk tanúsított szerelem előbbre valóságáról. Alina kiszabadítaná barátnőjét a számára fojtogató környezetből, csalódottsága dühkitörésekben robban. A megtért lány ezzel szemben Isten szeretetére buzdít, mert az – megítélése szerint – gyógyír minden lelki problémára. Úgy tűnik, fel sem fogja, mi zajlik le egykori barátnője lelkében.

Cosmina Stratan (háttal), Cristina Flutur

Cosmina Stratan (háttal), Cristina Flutur

A film egyik legnagyobb erénye a tökéletesre csiszolt forgatókönyv. Mungiu a lomhán csordogáló történetbe alig észrevehetően fűzi bele a cselekmény fordulatait, cseppenként adagolja a feszültséget. A kolostor lakói nem igazán értik, mi történik. Mindenki csak jót akar, a lány érdekében teszik, amit tesznek, a szerencsétlenül alakuló körülmények mégis tragédiához vezetnek.

Ahhoz, hogy megértük a történteket, a dolgok mélyére kellene ásni. Vajon pontosan milyen kapcsolat volt a két lány között? Mivel is kereste Alina a kenyerét Németországban? Az atya miként lett gyári munkásból szerzetes? A dráma hátteréről Mungiu sokat sejtet, de csak nagyon keveset árul el. Mindig csak a jelenre koncentrál, mélyen hallgat a múltról. Az elfojtások, a titkok pedig még feszesebbre húzzák dramaturgiai szövetet.

Szigorú regulák között

Szigorú regulák között

A szikár rendezői stílust és a sűrített drámát Oleg Mutu nagy totálokban megalkotott sötét tónusú „fotográfiái” támogatják meg, amelyek plasztikusan ábrázolják az ortodox kolostor környezetét. Az alkotók nem akarnak igazán közel kerülni a szereplőkhöz. Alig akad olyan jelenet, amely premier plánban mutatna egy emberi arcot. A kamera jellemzően rögzített pozícióból, hosszan elnyújtott snittekben figyel. A gyertyaláng és a petróleumlámpa tompa fényében a kolostor egyszerű terei egyszer békés, bensőséges hangulatot sugallnak, máskor pedig ránehezednek a klastrom lakóira.

Habár a Dombokon túl nem olyan társadalomkritikus, mint mondjuk Cristi Puiu kórházi kálváriája, a Lazarescu úr halála, a kolostor falai közül kilépve szembesülünk a közösségen elhatalmasodó érzéketlenséggel. Nemtörődöm orvosok, hivatalnokok, nevelőszülők söprik le magukról az emberiesség maradványait. Isten megszentelt közösségében egészen más kór jelenik meg, amely a jó szándék feloldozó erejével áltatja az istenfélőket.

Cosmina Stratan, Cristina Flutur

Mungiu a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című munkájában (2007) is távolságtartóan dolgozta fel az abortusz témáját. Otília tekintete a film végén azonban komoly erkölcsi dilemmával szembesítette, és szinte megsemmisítette a nézőt. Ez a filmjét, ha lehet, még kevesebbet hagy meg az érzelmi töltetből. Részre hajlás nélkül, kiegyensúlyozottan tálalja fel a morális konfliktust. A visszafogott stílussal eléri, hogy a néző mindkét lány álláspontját megérti, kritika, irónia nélkül kezeli. Ugyanakkor Mungiu a semlegességével zavarba is ejt, és a néző igazából senkivel sem tud azonosulni. Ezúttal nem létesül szemkontaktus a néző és a főszereplő között a film végén. A figurák gondolatokba merülve bámulnak maguk elé, a lelkükben kell elszámolniuk a történtekkel – és a néző is egyedül marad a látottakkal.

Végtére is, ki tudja megmondani, hogy ki itt a bűnös? Vétkezett az atya, mert végletekig ragaszkodott a hitéhez, és bízott képességeiben, a szertartás erejében? Vajon Voichiţa igazán Isten mellett tette le a voksát, vagy csak félelmében ingadozik a földi és az égi szerelem között? És Alinával mi a helyzet? Tényleg ő itt az egyetlen tiszta érzésű ember, vagy az ő szerelme sem olyan önzetlen?

Egy dolog látszik csak biztosnak. Ezek az emberek nem tudnak zöld ágra vergődni egymással. A megértés hiánya pedig csúnya dolgokra viheti az embert. Ebben mértéktartó, merev környezetben különösen hangos üzenete van a film végén egy olyan egyszerű jelenetnek is, amikor is a szélvédőre felcsapó sárlé bepiszkítja az addig makulátlannak tűnő látómezőnket.

Így azért minden másképpen fest.

Dombokon túl (După dealuri)
Román filmdráma, 2012

Rendező: Cristian Mungiu
Forgatókönyv: Tatiana Niculescu Bran dokumentum­regényéből Cristian Mungiu
Operatőr: Oleg Mutu

Szereplők:
Cosmina Stratan (Voichiţa)
Cristina Flutur (Alina)
Valeriu Andriuta (A pópa)
Dana Tapalaga (A rendfőnöknő)
Gina Tandura (Justina nővér)
Vica Agache (Elisabeta)

Posted in: Film, NÉZŐ