Útikalauz terápiához | Feldmár András, Büky Dorottya: Útmutató tévelygőknek

Írta: Makuvek Nóra

A Terápia című sorozat (Magyarországon az HBO-on 2012 októberétől vetítették két hónapon keresztül) második epizódjában a pszichológus rendelőjébe új páciens tér be. Rengeteg pénze van, ezért hát úgy gondolja, bármit megvehet rajta. Akár a pszichológust is, aki a fizetésért cserébe azonnali válaszokat kínál a problémáira. Szolgáltatást vár cserébe, ugyanis így szokta meg az élet minden más területén. A szolgáltatás részével nem is lenne baj, de az erőszakos, türelmetlen férfi olyan elvárásokkal érkezik, melyeknek egyetlen pszichoterápiai praxis sem felelne meg. Ugyanúgy, ahogyan a 15 éves kamaszlánynak sem, aki orvosi szakvéleményt szeretne a főszereplő terapeutától, de gyorsan. Hiszen csak néhány meghallgatás, és már képben is van a szakember, készülhet a szakvélemény. Vagy nem? Ez nem ilyen egyszerű? Ez nem erről szól? Akkor mit keres a rendelőben ez a kuruzsló, aki még egyenes válaszokat sem tud adni egy óra beszélgetés után az embernek? Többek között az ilyen és ezekhez hasonló félreértések elkerülése céljából készült Büky Dorottya és Feldmár András legújabb könyve, bevezetve minket a pszichoterápia kulisszái mögé.

Habár Magyarországon az utóbbi időben kifejezetten népszerűvé váltak az egyetemek pszichológia szakjai és a különböző pszichológiai és spirituális témákkal foglalkozó kiadványok, a szakmával kapcsolatban még mindig nagy a rendetlenség a fejekben. Sokak számára még az sem világos, hogy mi a különbség pszichoterapeuta és pszichiáter között, a mentális problémákkal küzdőket pedig sokan egy kalapba dobálva a ,,bolond” gyűjtőszóval illetik. Ez a szó képes arra, hogy mi, normálisak minél távolabb tarthassuk magunktól őket, a másokat. Könnyebb ez, mint differenciálni a problémát vagy személyre szabott megoldást keresni, mely a legjobban szolgálná a megzavarodott lelkű egyén érdekeit. Ne legyünk naivak, be kell vallani, hogy a Magyarországon tapasztalható tudatlanság egyik oka, hogy a pszichoterápiára sokan csak a legvégső esetben gondolnak, financiális okokból. Ezen kívül elfogadott megoldásnak számít, hogy a betegnek nyilvánított egyéneket gyógyszerekkel leszedálják, mely nemhogy javítana életminőségükön, hanem még kiszolgáltatottabbá teszi őket. Egyes esetekben segíthet a pillanatnyi helyzeten, de tartós megoldást ez nem hozhat. A Feldmár Intézet Menedék programja alternatív megoldást kínál a gyógyszerezés, az elzárás és az elszigetelődés helyett olyan embereknek, akik mentális problémájuk miatt a társadalom perifériájára szorulva érzik magukat.

A társadalmi megbélyegzettség a pszichés zavarokkal küzdők mellett a börtönviselt embereket is sújtja. A régi felfogást képviselők szerint egy börtönben nem engedhető meg, hogy a rabok művelődjenek vagy bármilyen, börtönön kívülihez hasonlító élethelyzetbe kerüljenek, mert ez nem méltó a büntetéshez. A börtönélet legyen fegyelmezett, lelkileg megterhelő és néha kegyetlen is. Az alapvető hozzáállás tehát a bosszú gyakorlása legyen. A könyv szerzőivel együtt kérdezem: hogyan lehet így a társadalomba visszailleszkedő és a társadalom számára tovább veszélyt nem jelentő embereket nevelni? A Balassagyarmati Fegyház és Börtön Mesekörében végzett munka során Feldmár András és munkatársai egy új, jobb élet esélyét szeretnék felmutatni a programhoz csatlakozó rabok számára.

A könyv Nagy beszélgetés című fejezete hiányérzetet hagyott bennem, mert olvastam volna még tovább. Az ötvenoldalas rész a magazinokból jól ismert Kérdezz a szakértőtől! rovatra emlékeztet, cseppet sem szokványos stílusban. A Feldmár Intézethez 2010-től befutott kérdésekre maga Feldmár András válaszol.

,,A pszichoterápia, pszichológia, pszichiátria, tehát az egész pszichoszakma, a 19. század kezdete óta vészes elszántsággal tolja be magát az elméleti és alkotó tudományok közé, a biztonságos, szabályozott zónába, holott ezzel pont önmaga lényegét kasztrálja. R. D. Laing, a szinte iskolateremtő skót pszichiáter, pszichológus szerint: »A pszichoterápia más nem lehet, mint két ember makacs, csökönyös próbálkozása, hogy visszanyerjék, megmentsék emberségük sértetlen egészét, a köztük lévő, kialakuló kapcsolaton, viszonyon keresztül.« Ez a praxis.” – olvassuk a könyvben. Az Útmutató tévelygőknek legnagyobb eredménye az, hogy közelebb hozza mindannyiunkhoz a pszichoterápia világát. Megfosztja azt a rátelepedő misztikus ködtől, miközben megtudhatjuk, milyen is egy igazán eredményes foglalkozás. Önkéntelenül is közelebb kerülünk egy olyan gondolkodásmódhoz, melynek központi gondolata a lelki épülés. A szakember feladata mindössze csak annyi, hogy együtt legyen egy másik emberrel, aki közben megtanul szárnyalni, szeretni, elfogadni és jól szenvedni.

Feldmár András, Büky Dorottya: Útmutató tévelygőknek
Jaffa Kiadó, 2012

»Feldmár András, Büky Dorottya: Útmutató tévelygőknek – megvásárolható a polc.hu webáruházban«

• Olvass bele!
• Fülszöveg