Márton László: Koestler asszonyai (részlet)

Posted on 2013. február 22. péntek Szerző:

0


kkElőszó | Márton László

Ebben a könyvben az olvasó azt találja, amit a cím ígér. Koestler Artúr, a XX. század tanúja és igen aktív formálója 1905-ben született és 1983-ban vetett véget életének. Nevét az általában használt Arthur Koestler helyett eredeti módján írom, mert így mutatkozott be anyanyelvén, így szólították magyar barátai.

Ha azzal kezdeném, ellentmondásos személyiség volt, ócska közhelyet tálalnék. Igaz, nem csak az agitátor, a regényíró, a tudománytörténész és tudományfilozófus pályájának ellentmondásait könnyű felfedezni. Szerelmei, szeretői, szeretkezései is eltértek a hétköznapitól. Már csak azért is, mert önleleplező, önkínzó nyíltsággal mondott ki sok mindent, amiről korában hallgatni illett, de azért is, mert sok asszony, akit ideig-óráig szeretett ugyanilyen szókimondó részletességgel hagyta ránk az azonos történet másik változatát.

Ennek a könyvnek nem lehet célja, hogy Bartók mellett a nagyvilágban legismertebb hazánkfia életét, hagyatékát, hatását elemezze. Se korai cionizmusáról, se többször megtagadott, de mindig előtörő zsidóságáról, se titkos kommunista pártagságáról és Komintern ügynöki éveiről, se a barikád túlsó oldalán vívott hidegháborús csatáiról, se franciaországi, se spanyolországi börtöneiről, se tudománytörténészi, tudományfilozófiai munkásságáról, se a halálbüntetés elleni harcáról, se alkotás-lélektani kutatásairól nem lesz szó. Aki az ember és a mű iránt érdeklődik – jól teszi, ha ezt teszi –, haszonnal forgathatja Koestler-életrajzomat (Koestler, a lázadó. Pallas könyvek, 2006), valamint a Napfogyatkozás magyar kiadásához (Pallas könyvek, 2009) írt utószót (Fordító: Lukin Gábor).

Márton László (Párizs)

Márton László (Párizs)

Csalódások megelőzése végett: Koestler szerelmi, pontosabban és/vagy szexuális életéről mindent az olvasó elé tárok, amit megtaláltam és közlésre érdemesnek ítéltem. De csak ennyit. Nagy emberek kis hálószobatitkaival, amióta könyveket nyomtatnak tele van a világ. Nem a tengernyi kötetek sorát kívántam eggyel szaporítani. Koestler életének nagyobb része, amint maga mondja, Szép Helénák kergetésével telt el. Felidézésük hozzásegíthet, hogy jobban megértsük az író és a kor hétköznapjait és ünnepeit.

Az életrajzírás leginkább a régészethez hasonlít. Aki ilyesmire vállalkozik, a föld alól előkerülő cserepekből vázát, színes kövek töredékeiből mozaikot, papiruszcafatokból szent iratokat állíthat össze. A részek nem könnyen és nem mindig rendeződnek egésszé, az ásatás kezdetén nem tudni, mi fordul ki az ásó nyomán, és mi marad örökre a mélyben. A feltáró nem vehet el a leletből és nem tehet hozzá semmit; legfeljebb arra van joga, hogy a hiányzó darabok helyét megjelölje. Az életrajzíró nem kitalál, csak megtalál. Ha, mint ez esetben az emberi élet szövevényéből egyetlen szálat bogoz ki, még inkább a tények, a fellelhető dokumentumok, tanúságok foglya.

A műfaj kötelmei ugyan az életrajzíró alkotói szabadságának merev határt szabnak, de nem tiltják, mondhatnánk egyenesen kötelezik a feltárt anyag többszöri megforgatására, a töredékek különböző kombinációinak összehasonlítására, annak eldöntésére, hogy mit fogad el eredetinek s mit nem. Végül arra sem lehet oka, hogy véleményét zsebre tegye, hogy hősének, vagy antihősének munka közben kialakult portréját az olvasó elől elrejtse.

Arthur Koestler

Arthur Koestler

Koestler Artúr életének első ötven évéről összesen hat könyvben ad számot. Ebből kettő, a Nyílvessző a végtelenbe és az Írás a falon időrendben követi a történetet, míg A föld söpredéke és a Párbeszéd a halállal a franciaországi internálótábor és a spanyol siralomház krónikája. A Bukott Isten című antológiában közölt nagyesszéje kommunista időszakát elemzi, a posztumusz Idegen a téren angliai letelepedéséről szól. Életrajzai közül a még életében megjelent Ian Hamiltoné jelentéktelen, Michel Laval igen alapos francia nyelvű munkája csak a politikai vetületét, míg David Cesarani elsősorban zsidóságának befolyását elemzi. Az edinburghi egyetem sokáig hét lakat alatt őrizte a Koestler-archívum bizalmas iratait, csak legutóbbi életrajzírójának, Michael Scammelnek biztosított korlátlan hozzáférést. Az amerikai kutató két éve megjelent teljességre törekvő, kitűnő könyvben rendszerezte a hatalmas anyagot, melyet háttérbeszélgetésekkel egészített ki.

A régész ne ékeskedjék mások leleteivel. Miért tagadnám, hogy Koestler szerelmeinek nevét, kapcsolatuk történetét nem magam kapartam ki a homok alól, hanem jórészt a bibliográfiában felsorolt könyvekben leltem? A válogatás és értelmezés szempontjai természetesen engem terhelnek.

Külön köszönet jár Makovecz Benjáminnak, aki rendelkezésemre bocsátotta A vágyakozások kora és a Koestler, egy barátság története kéziratos fordítását.

Márton László (Párizs): Koestler asszonyai
Noran Libro Kiadó, 2012