Hóember és a dorombolva gyógyítók | Margaret Atwood: Guvat és Gazella

Posted on 2013. január 26. szombat Szerző:

0


Atwood_Guvat-és-gazella-borítóÍrta: paddington

Úgy negyedszázaddal ezelőtt a brit civilizációt tanító, született angol egyetemi oktatónktól kértünk tanácsot, hogy a kortárs szerzők közül kiknek a műveit érdemes elolvasni. Csak néhány szerzőt ajánlott akkor figyelmünkbe, ezek egyike Margaret Atwood volt. Az elismert kanadai szerző valahogy mégis kimaradt, mostanáig.

Először egy novelláját olvastam a Ray Bradbury előtt tisztelgő antológiában (Árnyak és rémek), most pedig végre sor került a Guvat és Gazella című regényére. Az írónő több interjújában is a regényt a spekulatív irodalom, és nem a sci-fi kategóriájába sorolta, véleménye szerint ugyanis a sci-fi űrhajókról és a mélyűrben élő, beszélő polipokról szól, míg az általa művelt spekulatív irodalom műfaja olyan történeteket ír le, amelyek akár meg is történhetnének. A kritikusok azonban nem véletlenül sorolták a regényt a szerző által elutasított műfajba. A Guvat és Gazella története a biotechnológia robbanásszerű fejlődésének eredményeként – vagy inkább következményeként – átalakult Földön játszódik. Bár 2003-ban született, a ma oly népszerű disztópiák közé tartozik.

A regényben először Hóemberrel ismerkedünk meg, aki – talán kissé sztereotipnak tekinthető módon – a civilizáció utáni korban él, de inkább vegetál. Abban a korban, amikor már minden elromlott – köszönhetően (?) az emberi tevékenységnek és technológiai fejlődésnek. Hóember az egyetlen túlélő ember. Élete folyamatos menekülés és félelem, életét és ételét egyaránt különböző állatoktól félti, amit csak tetéz a fertőzésveszély és a gyógyszerek hiánya. Élőhelyéről jól látszanak a modern város romjai is. Nem túl messze tőle élnek a Guvatkák, akik képesek voltak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, bőrük védi őket az erős UV-sugárzástól, nem kell tartaniuk a betegségektől sem, viszont szellemi képességeik inkább az ősemberekhez teszi őket hasonlatossá. Ők lennének tehát a jövő emberisége? Nekik kell majd új civilizációt építeniük? És ebben Hóembernek lenne szerepe?

Hóember számára szokatlan ez a vezéri feladatkör. Soha nem volt kiemelkedő egyéniség, híján van az igazi tehetségnek. Most mégis úgy tűnik, neki kell megmentenie legalább valamennyit az emberiség kultúrájából. Koszosan, szakadt lepedőbe burkolva, orrán napszemüveggel, aminek hiányzik az egyik lencséje, ma ő az egyetlen, aki meg tudja mondani, hogy a tenger által partra mosott furcsa tárgyakat mire használták. Persze a magyarázatok még a Guvatkák szintjére lebutítva is mesének tűnnek, de ő próbálkozik.

A történet másik szálán megismerkedünk Hóember korábbi énjével, a gyermek, majd ifjú Jimmyvel, és barátjával, Guvattal, aki genetikai kísérleteket végzet, melyek eredményeként jöttek létre a Guvatkák. Teremtményeinek a természetéből hiányzik az agresszió és a szexuális vágy, ráadásul dorombolásukkal képesek meggyógyítani betegségeket, sérüléseket.

Hóember/Jimmy történetének másik szála tehát egy felnövő gyermek életregénye a gyors technikai fejlődés korában, egy olyan korban, amikor jókora szakadék tátong a kiváltságos kevesek és a technológiát megfizetni nem tudó többség között. Jimmy kiváltságos családba születik, ám anyja fellázad élethelyzete ellen és eltűnik. Teszi ezt azért, mert a jó lakáskörülmények között, minden földi jóval ellátva élő kisebbség olyan burokban él, amelynek határait szigorúan őrzik, a kivételezettség ára tehát a Nagy Testvér tudomásulvétele. És persze nem mindenki akarja tudomásul venni azt sem, hogy jól van összerakva az a világ, amelyikben a többség éhezik, ki van téve a természeti erőknek meg a különböző betegségeknek.

A bio- és géntechnológia kora előzte meg Hóember jelen idejét, és ez a kor, ami Atwoodot igazán aggodalommal tölti el. A technológia fejlődése immár lehetővé teszi, hogy beültetendő élő szerveket tenyésszenek, de úgy, hogy nem kell élő állatot megölni akár egy szívátültetéshez sem. Sokféle dologgal kísérleteznek, a fő a piacképesség. A kísérleteknek azonban vannak véletlen (vagy tán szándékos) melléktermékei is, a kezes háziállat kitenyésztésének mellékterméke vad és fékezhetetlen jószág is lehet, és természetesen halálos fertőzést okozó vírusok is keletkeznek. A kiváltságosok persze kapnak védőoltásokat, így a fizetésképtelen többség kiszolgáltatottsága csak növekszik.

Margaret Atwood a Guvat és Gazella díjnyertes angol kiadásával

Margaret Atwood a Booker-díjas (2003) Guvat és Gazella angol kiadásával

Margaret Atwood közismerten érzékeny a társadalmi problémákra, egy időben feminista aktivistaként is tevékenykedett. Manapság környezeti kérdésekben, ezen belül is a biotechnológia és a géntechnológia kérdéseiben hallatja a hangját. Vérbeli sci-fi íróként (bár, mint említettük, hevesen tiltakozik a besorolás ellen) az őt aktuálisan foglalkoztató problémák lehetséges következményeit boncolgatja műveiben. A Guvat és Gazella születésének idején a világ közvéleményének idegeit éppen a SARS-vírus terjedése borzolta. Hogy a 8000 regisztrált megbetegedés és a csaknem 10%-os halálozási arány vajon veszélyes világjárványnak tekinthető-e, arról lehet vitatkozni, ahogy az is kérdés, mennyire volt megalapozott alig néhány éve a nálunk is óriási port kavart H1N1-járvány és vakcina körüli hisztéria. Erről ki-ki vérmérséklete szerint formál véleményt. Egy azonban biztos: rendelkezésre áll a technológia veszélyes vírusok létrehozására, és ennek a hozadéka, hogy egy ilyen véletlenül, melléktermékként is létre jöhet. Az is nyilvánvaló, hogy manapság, amikor a Föld lakosságának igen jelentős része folyamatosan úton van – de legalábbis naponta kapcsolatba kerül olyan árucikkekkel, amelyek a világ más tájairól érkeznek – egy gyors lefolyású járvány terjedésének nehéz lenne gátat szabni.

Hogy mi lenne a megoldás? Erre a kérdésre pozitív választ nem kapunk sem Guvattól, sem a regényben jóval később feltűnő Gazellától. A szívós, ellenálló, de „lebutított” Guvatkák kitenyésztése, egy olyan civilizáció megalapozása, amelyben többé nincs szerepe a technológiai fejlődésnek – lehetséges alternatíva, de nem túl vonzó. Margaret Atwood ezzel a regényével arra figyelmeztet, gondolkodjunk felelősen, kezeljük kritikával a technika fejlődését. És nem menjünk el szó nélkül a világ polarizálódása mellett, mert annak súlyos következményei lesznek a nem is túl távoli jövőben. Üzenete kissé didaktikus, ami a regényt is kissé kioktatóvá, némileg demagóggá is teszi. Lehetne hát fanyalogni rajta. Ám a gördülékeny stílus, a sziporkázó elbeszélőkedv miatt a könyv mégis olvastatja magát. Környezettudatos olvasóknak ezért bólogatás végett ajánlom, szkeptikusoknak pedig azért, hogy kissé mégis elgondolkodjanak.

Fordította: Varga Zsuzsanna

Margaret Atwood: Guvat és Gazella
Európa Kiadó, 2012

»Margaret Atwood: Guvat és Gazella – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«