A jó detektív holtában is nyomoz | Anthony Horowitz: A Selyemház titka

Posted on 2013. január 9. szerda Szerző:

0


Horowitz_A-Selyemház-borÍrta: virginiawoolf

Ahogyan az már egy ideje köztudott, Sherlock Holmes legdöbbenetesebb kriminalisztikai esetét száz évre titkosították. Jó hír azonban, hogy a mesterdetektív borzongató ügyét már nem őrzik hét lakat alatt, vagyis bárki számára szabadon hozzáférhető. Noha a több szálon futó bűnügyi történetet – A Selyemház titka címmel – magától értetődően a jó Watson doktor jegyezte le, kortársunk, Anthony Horowitz ismerteti meg velünk. S mivel jómagam nem írtam alá titoktartási kötelezettséget, így megoszthatom önökkel, hogyan is esett meg a két úriember között ez a régi-mai stílbravúr.

Anthony Horowitz regénye természetesen játék, ha úgy tetszik, egy irodalmi pastiche, mégpedig abból is az ínyenc fajta. A rendkívül termékeny – és nem mellékesen fikciós gyilkosságok tucatjaiért felelős – brit szerzőt kérték fel ugyanis Sir Arthur Conan Doyle örökösei, hogy írjon egy vadonatúj Sherlock Holmes-regényt. Nem kell ahhoz mesterdetektívnek lenni, hogy kinyomozzuk, nem vaktában esett a választás az angol íróra, elvégre Horowitz sokadjára vállalkozik irodalmi „társbérletre”. Az ő neve fémjelzi, mások mellett, a Poirot tévésorozat jó néhány – igencsak remekbe szabott – legújabb epizódját. Persze az sem mellékes, hogy a szerző maga sem tudott ellenállni a gyilkos csábításnak, hogy ismét hegedűjátékra késztesse a detektívek detektívjét – Sherlock Holmest.

A regény bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy Horowitz nem kevés időt szentelt kutatásra, csaknem egy évtizedig dolgozott A Selyemház titkán, alaposan beleásta magát a viktoriánus kor színébe és fonákjába. A könyv minden egyes során átsüt, hogy alapos műgonddal tanulmányozta az általa méltán lángelmének tartott skót szerző munkásságát. Elmondása szerint Sherlock Holmes iránti rajongása nem új keletű, tizenhat éves korától lelkes olvasója Sir Arthurnak, aki hosszú pályafutása alatt, 56 novellában és 4 regényben mesélte el kedvelt figurájának körmönfont történeteit.

Ahhoz tehát, hogy Anthony Horowitz krimije úgy szólaljon meg, mint egy kristálytiszta Cecilia Bartoli-ária, a szerzőnek ismernie kellett a mesterdetektív minden korábbi levegővételét. Nincs is ebben hiba, Horowitz/Holmes fals hangok nélkül muzsikál. (A magyar változatban Tóth Tamás Boldizsár kiváló uniszónója az, ami élménnyé teszi a regény minden egyes sorát!)

Talán a fentiekből is kitetszik, hogy A Selyemház titka egyfajta velős koncentrátumát adja a Conan Doyle-történetekből alaposan megismert londoni (al)világnak, amiben jelentős szerep jut az ismerősként felbukkanó régi figuráknak és a korábbi bűneseteknek. De az új szereplők és a történetszövés mikéntje az, amitől valódi stílbravúr ez a regény! Horowitz leleményes újszerűségében is nemes patinával vonja be ezt a legújabb Holmes-történetet, ami így valóban pazar folytatása az eredeti klasszikusnak.

Anthony Horowitz

Anthony Horowitz

A regény narrátora ez esetben is Watson doktor, aki Holmes halála után egy évvel emlékezik vissza ezekre a szörnyűséges bűnügyekre. A krónikás immár egy nyugdíjas otthon lakójaként meséli el a két legmegrázóbb esetet, amellyel valaha is találkozott. A megidézett gyilkossági ügyek 1890-re datálódnak, és ahogyan Sir Arthur esetei is, igencsak szövevényesek. Sőt!

Így hát, bármennyire szeretném, nem árulhatok el túlontúl sokat a történetből, mert akkor oda az izgalom. Az nyilván sejthető, hogy több gyilkosság is megesik, és bizonyos szálak az Újvilágba vezetnek. Az ügy felderítése során Sherlock Holmesnak nemcsak a reputációja, de az élete is veszélyben forog. Ahogy már szó esett róla, régi ismerősként bukkan fel a regényben – Lestrade nyomozó mellett – Sherlock bátyja, a szintén zseniális elme Mycroft, az imádnivaló Mrs Hudson, s nem utolsósorban a későbbi ősellenfél – Moriarty professzor is, valamint a Selyemház titkának feloldásában kulcsszerephez jutnak a londoni utcagyerekek is. A fordulatokban bővelkedő párhuzamos történetek olvastán egyet kell értenünk Watson doktorral, ezt a bűnügyet méltán nevezheti a legfelkavaróbb Sherlock Holmes-esetnek.

A veretes konklúzió előtt hadd tegyek közzé egy szolgálati közleményt. Olvastam valahol, hogy ez a regény remek választás kistinédzsereknek is. Hevesen tiltakoznom kell, ugyanis ez a könyv határozottan NEM ajánlott 16 év alatt! Sejtem, hogy a buzgóság mögött az rejlik, hogy Anthony Horowitz idehaza is népszerű bestseller ifjúsági sorozata – Alex Rider – alapján azt gondolhatta a lelkes könyvajánló, hogy akkor ez a Sherlock Holmes-krimi is remek olvasmány kiskorúaknak. Természetesen az, mármint első osztályú irodalom, mint ahogy reményeim szerint a fenti sorokból ez kiderült. De NEM gyerekeknek.

Mint ahogy azt is ugyanilyen hévvel merem kijelenteni, hogy Anthony Horowitz regényét valószínűleg Sir Arthur leghűségesebb rajongói is elhelyezik majd a mester művei mellé, mivel kétségtelenül ott a helye. Az angol író nem epigon, hanem valóban (új) életre keltője ennek a zseniálisan agyafúrt, oknyomozásban mindmáig verhetetlen detektívzseninek. Már csak abban kell bíznunk, hogy az örökösök is így látják, és akkor még további ez idáig titkosított Sherlock Holmes esetek hullhatnak ki a kredencből…

Anthony Horowitz: A Selyemház titka
Animus Kiadó, 2012

»Anthony Horowitz: A Selyemház titka – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«