Áldott páros, megtartó magány | Sárközi Mátyás: Párban magányban

Posted on 2012. december 17. hétfő Szerző:

0


Sárközi_Párban-borÍrta: Cserhalmi Imre

Milyen tágas és szabad a regény világa! Hányféle technika, szerkesztés, modor, stílus, üzenet, hány hang és harmónia – mindből, s mindből másként is lehet regény. Sárközi Mátyás arra a megoldásra vállalkozott, hogy kisebb-nagyobb szövegek: versek, memoárok, feljegyzések, naplók töredékeit illeszti egymáshoz. Sehol nem jelöli, hogy ki, mikor, kinek, hol, miért írta-mondta azokat, csak egyetlen vízszintes vonallal választja el őket egymástól, s az olvasó hamarosan belemegy a „játékba”, mert a szövegekből s azok egymásutániságából minden pontosan kiviláglik. Ez a bravúros szerkesztés az egyik feltétele annak, hogy valódi regény születik itt, cselekménnyel, sorsokkal, s persze a korral, amelyben mindez életre kel.

Babits Mihály és Tanner Ilona házasságáról szól a regény, de ez így leegyszerűsítés. Hiszen szól az alkotó ember kegyetlen terhéről, arról, hogy a mű szinte a rabszolgájává teszi készítőjét, szól a tehetségéhez, a világához, a szerelméhez való bonyolult, gyakran ellentmondásos, mégis elementárisan erős viszonyáról. A könyvnek tehát semmi köze sincs a manapság népszerűnek látszó irodalmi bulvárhoz. Mert ugyan Babitsék és mások szerelmi-szexuális életének motivációiról kendőzetlenül beszél, de nem a kukkolás tolakodó gesztusával, hanem a jellemábrázolás elkerülhetetlen elemeként.

Természetesen az irodalmat kedvelő olvasók számára nem mindennapi élmény, hogy olyan emberek hétköznapjaiba is bepillanthatnak, akiket korábban egyáltalán nem a hálószobájuk, hanem a dolgozószobájuk tett a számukra érdekessé, sőt fontossá. Ahogy mondani szokták, a teljesség igénye nélkül: Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Vas István, Tóth Árpád, Osvát Ernő, Móricz Zsigmond, Ady Endre és Csinszka, Benedek Marcell, Hatvany Lajos, Fenyő Miksa, Cs. Szabó László, Radnóti Miklós és Fifi (az éppen most százéves feleség, Gyarmati Fanni), József Attila, Ignotus, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Ferenczi Béni, Németh László, Vas István, Sík Sándor, Tormay Cécile, Weöres Sándor – és még sokan mások. A könyv végén a szerző közreadja a teljes névsort, sőt azoknak a – hőseivel foglalkozó – műveknek a jegyzékét is, amelyek ismerete szükséges volt e munkájához; közülük háromért külön köszönetet is mond.

A regényben szereplők világára jellemző például az a tervük, hogy egy adott magyar verset előbb Horvát Henrik németre fordítana, ebből Benedek Marcell franciára, abból Tanner Ilona (írói nevén Török Sophie) angolra, abból pedig Kosztolányi Dezső ismét magyarra, és megvizsgálhatnák, hogy e körfordítás révén hová-mire is jutna az eredeti vers. Akik pedig a felsoroltak életművének ismeretében nem lennének járatosak, esetleg egyikük művészetének sem lehettek élvezői – bár ilyenek aligha léteznek -, azok számára is van mit e könyvnek mondania. Körülbelül azt, amit a címe is kifejez. Két ember magányigényének, párkeresésének, összetartozandóságának megannyi kudarcáról és diadaláról, próbájáról, buktatójáról és áldozatáról szól. Tanner Ilona mindvégig vállalja Babits, a kor nagy alkotója mellett a szerelmes asszony, és igen sokáig még az ápolónő szerepét is, miközben folyton szenved attól, hogy noha ő is tehetséges ember, de nem önmagáért tisztelik, hanem azért, mert a férje felesége. Azt kérdezi – idézi a könyv – egyszer Füst Milán Osvát Ernőnek, a Nyugat című korszakos irodalmi folyóirat szerkesztőjének a feleségétől: „Nehéz az élet Ernővel?” A válasz: „Nem nehéz. Lehetetlen.”

Sárközi_Párban-IND

Babits Mihály, Török Sophie

Körülbelül erről van szó. A számtalan lehetetlenség közt például a magány, majd a mulandóság elleni küzdelemről. Babitsot „a fennálló társadalomra veszélyes egyén”-ként listára veszi a rendőrség, Természetesen gyanítják, hogy melyik író (!) feljelentése nyomán. Egyszer, ahogyan a könyv idézi, így „mélázik Mihály: »Támadnak hát jobbról, balról, s nem minden attak olyan komikus, mint Szamuelyné analfabéta levele. Mindegy. Csak a szenet ki tudjuk fizetni. Minthogy most már a tanári nyugdíjamat is megvonta a kultuszminisztérium.«” Persze, közben rendíthetetlenül végzi a dolgát. Lelkesen fedezi fel a Féja Géza által Somogyból hozzá küldött „bricsesznadrágos lurkó”-ban, a „valami Weöres”-ben a fantasztikus tehetséget, szerkeszti a Nyugatot, intézi a Baumgartner-alapítvány sok bajjal járó ügyeit, és ír regényt, verset, írja a Jónás Könyvét. A moziban élvezi Buster Keaton filmjét, elutazik Velencébe, Firenzébe, ő is fogadja Thomas Mannt Budapesten, lakásról lakásra költözik, felolvas a rádióban, éli a mindennapok életét, csak nem mindennapian, hiszen – gégerákja lévén – a szó szoros értelmében fojtogatja a vég. Mind gyakoribb a kórház, a műtét, mind ritkább az egészséges óra. És mindig, mindenhol, mindenben mellette az a nő, akivel az emberi és alkotó együttélés egyik nagy áldását, a megtartó magányt is élvezheti.

A könyv sok helyén szerepelnek versrészletek is, ezek azonban sehol sem illusztrációként működnek, hanem mint az előtte olvasható tartalmak költői megfogalmazásai, a valóság műbe transzponálásának példái. Ilyen szempontból azt is mondhatnánk, hogy a könyv esztétika-óra, csak nagyon szemérmesen az.

Babits temetéséről hazafelé menet, Radnóti felesége felsóhajtott: „Istenem, milyen rossz. Olyan babitstalanok vagyunk.”

Azóta is.

Sárközi Mátyás: Párban magányban
Noran Könyvesház, 2012.

»Sárközi Mátyás: Párban magányban – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«