A tegnap hősei | Szegvári Katalin: Hogy vagytok, ti régi játszótársak?

Posted on 2012. december 12. szerda Szerző:

0


Szegvári_hogyvagytok-borÍrta: Cserhalmi Imre

Tulajdonképpen karácsonyfa alá való ez a tavasszal megjelent könyv. Melegség, törődés, helyenként még szeretet is árad belőle. Mintha Szegvári Katalin, a médiavilág kétségkívül legkedvesebb és legszívósabb tyúkanyója vacsoraasztala köré ültetné azokat az – általában liberális szellemiségű – pályatársakat, akiket játszótársainak minősít, illetve elfogad.

Meghívójára egy-egy frappáns, az alkalomhoz illően elfogult, már-már elragadtatott miniportrét ír, aztán kérdéseket tesz fel nekik. Könnyű dolga van, hiszen mindegyikükről mindent tud. Ügyel a jó hangulatra, ezért engedi, hogy mindenki arról beszéljen, amiről szeretne. Vendégei nem is okoznak csalódást: tanítani való rutinnal adják el, vonzóan, többnyire szellemesen és főként kedvesen fényezik önmagukat. (Olykor egymást is.) Ez nem baj, sőt!

Elvégre ebben a hangulati keretben bizonyára csak így lehet beszélni arról, hogy igen sokszor elvszerűen (olykor hősiesen) viselkedtek, hogy mennyi kellemetlenséget (olykor sorscsapást) kellett legyőzniük, mennyi kockázatot (olykor lemondást) vállaltak a szakmájukért, milyen tévedésükön (olykor hibájukon) léptek túl. Ez utóbbiból van a könyvben a legkevesebb, de ez se baj. Szegvári vállalja, hogy játszótárs-válogatása szubjektív, tehát csacsiság volna e kötettől valamiféle objektív (és időt állóbb!) feltárását várni annak a rádiós-televíziós korszaknak, amelynek ők (is) meghatározó szakemberei voltak, s amelyről a minimum egy generációval fiatalabb Krizsó Szilvia olyan indokolt és példamutató tisztelettel ír a könyv előszavában.

A 18 játszótárs névsora: Aczél Endre, Berecz Anna, Érdi Sándor, Gulyás Erika, Havas Henrik, Horvát János, Juszt László, Kepes András, Kertész Zsuzsa, Rangos Katalin, Rózsa Péter, Sándor Erzsi, Sebes György, Szilágyi János, Vajek Jutka, Vágó István, Vicsek Ferenc, Vitray Tamás.

(…) A legtöbb okos gondolatot megpendítő Horvát János is azt mondja a kötetben, hogy: „Ki a csuda tudja ma, hogy mi és az előttünk dolgozó generáció mit csinált?” De a vacsoraasztal körül talán egyedül ő képes generációs önreflexióra: „…vajon mit rontottunk mi el a médiában? Mert igenis ludasak vagyunk mindannyian, de én biztosan abban, hogy a magyar televíziózás ide jutott”. Azt hiszem, csakis ilyesféle bölcs hang lehetne az út, amely ifjabb nemzedékekhez is elvezetné ezt a korszakot, tanulmányozásra érdemesnek mutatná fel tapasztalatait, egyben s másban követésre méltónak értékeit.

(…) Aligha kell bizonygatnom, hogy Szegvári játszótársai kiemelkedő képességű – tehát érzékenységű – emberek, hogyne értenék az idő múlását. Azt mondja rezignáltan Szilágyi János, hogy „Megváltozott a világ, aminek én már nem vagyok szereplője”, és Rangos Katalin mintha csak ezt folytatná: „…tudomásul kell vennünk, hogy a rádiózás általunk művelt és preferált válfaja kihalóban van”. Persze akad a játszótársak között, aki megszívlelhette volna Kepes András bölcs intését: „Amikor az ember hiúsága legyőzi a józan eszét, annak következményei vannak.”

Szegvári Katalin

Szegvári Katalin

De a kötetnek a többi közt az is erénye, hogy a portrék pontosak, jellemzőek: ilyeneknek ismerte meg és kedvelte őket az a világ, amelyben a véleményük, a külsejük, a profizmusuk, a mentalitásuk százezrek és milliók élményévé lehetett.

(…) A médiaszakma mai szereplőinek (ha esetleg nem is érzik szükségét mindannyian) roppant szükségük lenne a múlt szakmai eszközeinek, buktatóinak, vívmányainak tárgyszerű, tudományos igényű, aktuálpolitikai elfogultságoktól mentes feltárására. (…)

Szegvári Katalin: Hogy vagytok, ti régi játszótársak?
Napvilág Kiadó, 2012

Az emasa.hu oldalon megjelent írás szerkesztett változata

»Szegvári Katalin: Hogy vagytok, ti régi játszótársak?  – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«