A hosszútávfutás bölcselete | Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

Posted on 2012. december 9. vasárnap Szerző:

0


MurakamiH_Miről-beszélek-borÍrta: virginiawoolf

Futok, tehát vagyok! – összegez Murakami Haruki nemrégiben magyarul is megjelent memoárjában. A japán irodalmi világsztár szellemesen csavarintott egyet a descartes-i alaptételen (Gondolkodom, tehát vagyok), hogy kendőzetlenül mesélhessen egykori döntéseiről, megéltségeiről, belső motivációiról, ezáltal írólétének stációiról.

Ebben a személyes emlékiratban Murakami azt vallja, hogy számára a futás az élet és egyben az írás metaforája is. Ezek után ugye nem kérdés, hogy miért érdemes körbefutni ezt a témát…

Áldott jó helyzetben vannak a Murakami Haruki-rajongók, merthogy a japán sztáríró újabb és újabb regényeire nem kell éveket várniuk. A szerző igen termékeny, gondos szülőként gondoskodik folyamatosan szellemi táplálékunkról. A játékos, ugyanakkor alaposan átgondolt és felépített publikus naplójából – Miről beszélek, amikor futásról beszélek? – pedig megtudhatjuk, mi rejlik irigylésre méltó írói állóképessége mögött. Elmondása szerint semmilyen szemfényvesztő trükk nincs ebben – csupáncsak annyi, hogy fut, méghozzá régóta és rendszeresen. Ilyen egyszerű lenne? Igen is, meg nem is, de még ne fussunk (stílszerűen) ennyire előre.

Egy íróembernek az a dolga a világban – tudom, nem mondok falrengető újdonságot –, hogy időről időre összegezzen, kivonjon, összeadjon, és amit mindebből leszűr, annak a koncentrátumát az olvasó elé tárja. Murakami Haruki is ezt teszi le az asztalra. Ezúttal azonban nem regény, hanem szubjektív önelemzés, memoár keretében mesél választható életutakról, vonzásokról és választásokról. A Murakami-emlékiratból nem hiányzik az önirónia sem. Bevallja, hogy tud ám ő is blődségeket kérdezni (mondani is). Imádnivaló őszinteség, nem?

Már a bevezetőben leszögezi: „A futásról őszintén írni számomra azt is jelentette, hogy (bizonyos mértékig) őszintén írok magamról.” Ígéretét következetesen be is tartja ebben a – 2005 és 2006 között írt – visszaemlékező, összegző, elmélkedő kötetben. Napra, sőt, percre pontosan emlékszik, mikor határozott úgy, hogy regényíróvá válik. Egy baseballmeccs nézése közben, 1978. április 1-jén, délután fél kettő körül. A magyarul is olvasható Birkakergető nagy kaland című regény megírása után (1982), határozta el, hogy minden reggel futni fog, és ennek kezdetben igencsak prózai oka volt.

Kedves sorstársak, jól figyeljenek most: a japán író azért szánta rá magát a rendszeres testgyakorlásra, mert ő is hízékony alkat! Bizony. Nemcsak keményen kell edzenie azért, hogy fitt maradjon, de még arra is oda kell figyelnie, hogy mennyit és mit eszik. (Nem úgy a felesége, akinek viszont semmilyen erőfeszítést nem kell tennie azért, hogy csinos maradjon. Ki ne irigyelné?) Abban azért biztos vagyok, hogy akik olvasták Murakami regényeit, nem érik be ezzel a szimpla magyarázattal. Nem is kell, mivelhogy ez a futókönyv természetesen nem az egészségtudatos élet kiskátéja, hanem elsősorban önelemző, filozofikus mű.

Az életkötet felénél – ezt tekinthetjük akár szimbolikusnak is – a szerző előáll a farbával, vagy ha úgy jobban tetszik: megfogalmazza az írói krédóját. Elmondása szerint, amit a regényírásról tud, annak nagy részét abból tanulta, hogy minden reggel fut. Hozzáteszi, valószínűleg nagyon más művei születtek volna, ha nem hozza meg merész döntését azon az említett áprilisi délutánon. Nos, nem sok értelme lenne találgatni, hogy mi lett volna, de az eddigi életmű tükrében ki merem mondani: bölcs döntést hozott, Murakami szan!

Murakami portré02.200px

Murakami Haruki

A bestselleríró meggyőző arról is, hogy számára nem regényeinek eladott példányszáma a mérvadó, sem a díjak, sem a kritikák. A fontos az, hogy amit ír, megüti-e a saját maga által felállított mércét. Ebben az értelemben a regényírás hasonlít a maratoni táv lefutásához. Ott, ha létezik legyőzendő ellenfél, az a tegnapi önmagunk. Kíváncsi lennék, vajon hány pályatársa vélekedik hasonlóan…

Nem hiányozhat természetesen az összegzés sem a kötet vége felé. Murakami szerint a maratoni futás nem való mindenkinek, ahogy a regényírás sem. Magáról azt mondja: azért lett regényíró, mert eszébe jutott, fogta magát – és azzá lett. Hasonlóképpen futó azért lesz valaki, mert muszáj azzá lennie. Nemes egyszerűséggel: „Futok, tehát vagyok!”

Persze az írás és a futás kulisszatitkai mellett, sok apró mozaikot megtudhatunk a szerző napi rutinjáról, szokásairól, szenvedélyeiről, bakelitlemez-gyűjteményéről, a „mitikus létezőkről” – Shakespeare, Balzac, Dickens – vagy éppenséggel a fordítás gyötrelmes szépségéről. És az sem mindennapos élmény, hogy első kézből (lábból?) tudhatjuk meg, hogy milyen méretű futócipőt hord egy Nobel-várományos (!) író.

Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?
Geopen Kiadó, 2012

»Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek? – megvásárolható a polc.hu webáruházban«