Puzsér Róbert: Szélsőközép (részlet)

Posted on 2012. november 29. csütörtök Szerző:

1


A magyarok keresztje

A Szent Koronán ferde a kereszt. Hungarikum. A világon sehol nem ferde a kereszt. Se koronán, se templomon, se síron, se semmin. Ha jól tudom, Jézust Krisztust nem hatvanöt fokos szögben, sréhen feszítették fel. Közismert a sztori, a XVII. században bezárták a koronát valami szerencsétlenek egy ládába, aztán – trehány népség lévén – elhagyták a kulcsot. Nincs kulcs. Nincs korona. Nincs államiság. Oszt’ mindjárt itt a királyné! Na, most mi a fasz legyen? A koronaőr, az udvarmester, a nádor vagy valamelyik hozatott gyorsan két lakatost, gondolta, majd felnyitják a zárat. Ehelyett azok nagy szakértelemmel elkezdték feszegetni a ládát, míg aztán annak rendje és módja szerint szanaszéjjel baszták, úgyhogy amikor végül előkerült belőle a korona, látták, hogy sikerült jól elferdíteni a keresztet a tetején. »Na, most mi legyen, baz’meg?« »Hát egyenesítsed ki, Sanyi!« »Lófaszt, még ott marad a kezembe’, aztán rám fogják, hogy én törtem le!«

De miért nem egyenesítette ki a Sanyi? Még letörik? És akkor mi van? Vissza lehet azt forrasztani, hiszen eredetileg is oda lett valahogy dolgozva, nem úgy nőtt. Csakhogy ha letörik, akkor beáll a magyar történelem legsötétebb pillanata, amikor nincs a koronán kereszt. Mintha Isten levette volna a kezét a magyarokról. Azt a lidérces félórát, amíg visszaforrasztják a keresztet az eredeti függőleges állapotába a mai napig senki nem merte megkockáztatni. 1638 óta itt mindenki Sanyi. Mi van, ha a félóra alatt Isten lefényképezi a koronát, és nincsen rajta a kereszt? Ebbe még belegondolni is rossz! Akkor inkább maradjon ferde! »Már mindig is ilyen volt! Legalábbis nagyapám idejében még ilyen volt. Én is néztem, hogy mér’ ferde, de hát a Szent Korona az Szent Korona, én meg csak a Sanyi vagyok, hát honnan tudhatnám én azt. Szép az a korona! Az úgy szép. Olyan ferdén.« Így esett, hogy valamivel kapcsolatban, ami el lett baszva, mi kollektíve úgy csinálunk, mintha teljesen rendben lenne. Nem csoda, hiszen mindennel így járunk el. Csakhogy ez a valami nem pusztán valami. Ez a mi legnagyobb kincsünk. A kereszt a Koronán annak a balsorsnak a szimbóluma, amiről csak mi tehetünk, de erre sosem jövünk rá.

A ferde keresztre nem kérdez rá senki, pedig még annak is szemet szúr, akinek szemtengelyferdülése van. A magyar nem firtatja a kérdést, mert érzi, hogy a lekváros bödönbe ragadt a keze, úgyhogy zsebre vágja bödönnel együtt. Tudja ő a lelke mélyén, hogy nincs ez így rendben, de hát olyan régóta ferde az a kereszt, most már mit bolygatni! A külföldi meg zavarban van, nem mer rákérdezni, hogy mér’ ferde, szégyelli, hogy nem tudja. Biztos benne, hogy valami oka van annak, hogy ilyenre csinálták, csak nem ír róla a Lonely Planet. Föl se merül benne, hogy ez így el van baszva, és nem javították meg.

Eljött a huszadik század, az ember megtanult atommagot hasítani, aztán elrepült a Holdra. Jött a huszonegyedik. Lassan kész a géntérkép. A koronán pedig továbbra is ferde a kereszt. Még várunk a megfelelő technológiai feltételekre? Még mindig félünk, mi van, ha letörik, aztán nem lesz rajta, amíg visszarakjuk? Inkább gyártunk belőle tizennyolc másolatot, minden megyeszékhelyre ugyanolyan ferde kereszttel. Ahelyett, hogy azt az egyet kiegyenesítenénk. Pedig nincs késő. Még mindig zajlik a történelem. Ha most kiegyenesítjük, háromszáz év múlva senki se emlékszik majd, hogy valaha ferde volt.

 Puzsér Róbert: Szélsőközép
Konkrét Könyvek, 2012