Csőr(r)e töltött első fecske | Puzsér Róbert: Szélsőközép

Posted on 2012. november 29. csütörtök Szerző:

0


Írta: Hepper Richárd

Azt hiszem, korosztályomban én vagyok az utolsó ember az országban, akinek fogalma sem volt róla ki „A Puzsér”. Láttam egy videót egy Viva Comet díjátadójáról, ahol egy fura tag kiosztotta a magyar könnyűzenei álkultúrát, és egy kisebb sereg visongó tini élvezte, hogy szénné ekézik őket. Ennyi. Pont ideális helyzet, hogy érdeklődve, de előítéletek nélkül belevessem magam a Szélsőközépbe.

Szélsőközép: 2005 és 2008 között rádióműsor. Aztán egy blog, ami 2007-ben a legszínvonalasabb közéleti blognak találtatott a Goldenblog szavazatainak számlásakor, és ez a könyv, amit a hírek szerint tizenöt kiadó utasított vissza, mígnem a bátor (vakmerő?) Konkrét Könyveknél végre megjelenhetett. Ez utóbbi egyébként elgondolkodtató. Kis hazánkban oly ritka az írni – vagy olvasni? – tudó celeb (és ismertsége alapján Puzsér kétségtelenül celebnek számít), hogy még Liptai Álomnő című története is azonnal nyomdafestéket kapott. Ezek után tényleg kérdés, mit írhatott Puzsér?

Puzsér Róbert

Kritikát, mi mást. Szépen sorban célkeresztbe állítja a témákat, pillanatnyi feszült várakozás – szemráncolás, feszültséget sugalló zene –, majd indulhat a sortűz. Mondhatni, nem is szellemtelenül. A gondolattársításai, következtetései, levezetései mind érdekesek, egyéniek. Adva van teremtéstörténet bankár stílben, de kiviláglik az is, hogy isten az ember képében egy öngyilkos terrorista fajt küldött a Földre. Kihangsúlyozza a jelenlegi gazdasági formula kicsavart valóságát, és azt, hogy miért teljesen alkalmatlan vezetőnek bárki, aki politikus, vezető akar lenni. Megkapja a magáét a média, a sport, a Valentin-napi giccsparádé. Külön érdekesség Pataky Attila volt kedvesének kommentárja a neki címzett Éjjel érkezem című dalra. Szó kerül az egyház által 200 Ft-jával árusított Jézusról (értsd: pécsi székesegyházi belépődíj), és megdöbbentő – de sajnos igaz –, hogyan mutatja meg a szent korona elferdült keresztje, milyen idióta is tud lenni egy nép, ha igazán igyekszik. De igazsága van abban is, hogy a tolerancia kifejezés magában hordja saját ellentétét. Hisz tolerálni csak azt tudom, amit már megkülönböztettem. Hoppá!

Egyébiránt könyvnek csak a fele szöveg, a másik felét kitölti E5vös Gábor és Trencsényi András igényes és elég nyomasztó hangulatú grafikája. Százötven oldalon azt olvasod, milyen szar a világ, tényleg, mit vártál illusztrációnak? Mondjuk a 90-60-90-es szőke, szexi Justitiát hátulról „kedvelő” rém-humanoidtól tényleg falnak estem. De lelünk képregényeket (az egyik különösképp találó), van Schumi-transzformer, turistákkal fotózkodó véres Jézus, és hipergunnal acsarkodó nyuszi is. A sok komor szín ellenére az egész igazából elég változatos.

A könyv egyébként trash-műfajnak akar kinézni úgy, hogy közben ne legyen trash. Mondhatni sikerül. Botránykönyv akar lenni. Ez is megvan… bár nem könnyen, hisz eleve azt várom tőle, hogy pofán vágjon. Szélsőség akar lenni. Pipa. Középen akar lenni. Na, ez az, ami nem jött be.

(És most jön a negatív rész.) Nem, nem arról van szó, hogy Puzsér valakit ajnározna, kihagyna, szépítene. Egyszerűen kicsit elfogult. Egyház, üzleti szféra, sport, unió, média, Sziget, aki megérdemli, megkapja. Demszky, MDF, Zuschlag, Kóka megvan, a nagynemzeti fajmagyaroknál pedig csípőből lövi a százas kört, telitalálat. Gyurcsánynál már átesik a paci másik oldalára, a szöveg már-már a habzó Facebook-kommentelőket juttatja eszembe, feleslegesen hatásvadász. Felesleges, mert a delikvensnek több mint elég van a fején, hogy színvonalasan, okkal alázni (anyázni, viaszbábut égetni) lehessen. Sebaj, belefér.

Aztán fordul az ágyú a regnáló kormánypárt felé… és az kevés. Kevesebb a találat, kisebb kaliberrel. Érződik, hogy bízik, bízni akar. Teljesen jól látja, hogyan szúrta el a párt a korábbi ciklusát, felsorolja balhékat, maga is elismeri, szeretné szeretni az ország legújabb királyát, de az nem könnyíti meg, mégis, a hangnem teljesen más. Felsorolja a hibáit, mégis bízik, biztatja, reménykedik. Látja a putyini rendszerrel való párhuzamot, de nem érzi oknak, hogy megnyissa a nehéztüzérséget. Ha szid, beolvas, gyakran felemlegeti a másik oldalt, mint negatív etalont: „ez is olyan”. Végül három oldal után felveti Orbán alkalmatlanságának a kérdését. Mást ilyenkorra kivégzett, temetett, kiásott, ledarált, elégetett. Itt mi más? A baltás azeri esete után aztán elhatárolódik tőlük, majd a média elemzése után kimondja: ezek sem mások, ezek is ugyanolyanok (má’ meg).

Egyedül a – meglepően jól látott – drogtörvény csapja ki a biztosítékot, itt már savasabbra sikerül a jellemzés. Nekem kicsit olyan, mintha követném Puzsér bizalmát és kiábrándulását. És kicsit furán érzem magam. Ez szélsőnek szélső, de középnek csak majdnem közép. Középponttól jobbra, jobbtól középre. Hozzá kell tenni azért, hogy a könyvben Puzsér előre szól, amit leírt, az nem aktuálpolitika, és nem az Orbán–Gyurcsány tengelyen mozog. A (piszok nagy) baj csak az, hogy manapság minden erről szól. Kicsit a könyv is, nem menekülhet előle. Egyébként az is tény, hogy az írások nagy része sok évvel korábban született, és Puzsér elmondja, vannak benne olyan értékvállalások, amiket ma már nem pontosan úgy gondol, mint ahogy (amikor) leírta. De ez az eltolódás – számomra – így is kicsit zavaró. (Negatív rész vége.)

Viszont amit leír, az ül. Néhol pont azt írja, amit gondolok, máshol ráébreszt valami újra, megint máshol meg nem értek egyet, de megértem. Komoly teljesítmény a műfajban. A kritikus feladata: feltenni azokat a kérdéseket, elmondani azokat a mondatokat, amiket a nép/közönség/univerzum értelmesebb része feltenne, ha beférne pár millió ember a terembe. A könyv ezt elég jól hozza. Nem váltja meg a világot, és nem ver utolsó szöget semminek a koporsójába – egyelőre –, kicsit kilóg a megmondóember szerepének lába is a lapokból, de érdekes, hiánypótló könyv sikeredett.

Az író szerint: „Ha beindulna a gép, és a piac sorra termelné az ehhez hasonló megmozdulásokat, nos, az k*rva jó lenne.” És ebben maximálisan egyetértünk. Magyar­országon tudtommal ehhez hasonló könyv/film/bármi még nem jelent meg, holott a téma átjár homokozót, hálószobát, mindent. A Szélsőközép úttörő szerepre vállalkozott. És könnyebb-komolyabb hibái ellenére beismerem: első fecskének k(síííp)va ütős darab lett.

Puzsér Róbert: Szélsőközép
Konkrét Könyvek, 2012

»Puzsér Róbert: Szélsőközép – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«