Soma Mamagésa: Tiszta szex (részlet)

12. Szex szerelemből és anélkül

Többször írtam már, hogy kiváló szexet lehet megélni futó kalandok során is. Simán odavarázsolódhat adott pillanatokra a szerelem illúziója, épp ezért olyan különös és érthetetlen – nem csak nekem, sok nőtársammal beszélgettem erről –, hogy miért nem jelentkezik utána a férfi. Szerintem ennek legfőbb oka, hogy a férfiak vadászni szeretnek, mi pedig megtartani. Egyszóval én határozottan azt tapasztaltam: nem igaz, hogy a jó szexhez feltétlenül szerelem kell. Vagy egyáltalán kialakult, stabil érzelmek. A futó kalandok során is jönnek fel érzelmek, legfeljebb elúsznak, mint a bárányfelhők. (Folyamatosan azon kapom magamat, mennyire szeretem a természeti hasonlatokat.)

Persze, amikor az ember szerelmes, elég, ha csak egy térben veled van a szerelmed, és még ha hozzád is ér, zzzzzz, tiszta elektromosság az egész. Olyan hormonháború dúl a testben, hogy az ember nem tud ilyenkor objektív lenni. Hány lányt hallottam a lelki wellnesseimen arról beszámolni, hogy másfél-két évig hétcsillagos szerető volt a kedvese (ez hamarosan kiderül, mit jelent), aztán kiderült, hogy csak kettő-három. Hát persze, visszaállt a szervezetben a megszokott rend, már nem árasztotta el az oxitocin a vért, még több gyöngédséget hozva a kapcsolatba, már nem pörgette fel a fenil-etilamin a vérnyomást, és az endorfinok, ezek az úgynevezett opioidok sem varázsoltak már mámort a hétköznapokba (egyáltalán: megjelentek a hétköznapok), és a dopamin serkentőhatását sem érezték. Másfél-két év után a megszokás az adrenalin termelődését is visszaszorítja, viszont végre emelkedhet a szerotonin szintje – ami a szerelmen kívül egyébként még két esetben csökken: a mániásoknál és a kényszereseknél. (Gondoljunk csak a szerelmesre, aki egész nap, mint egy mániás vagy kényszeres, lesi az SMS-eket, és teljesen kész van, ha a másik már hat órája nem írt vissza.)

Tudom, ez elég kiábrándítóan hat, mégis azt mondom: van örök és igaz szerelem (én ebben élek), de nem egy folyamatos hormonháborúban megélve! Még csak az kéne! Én speciel erre a fajta szerelemre egyáltalán nem vágyom. Magába a létezésbe vagyok szerelmes, a pillanat ezernyi kibontatlan lehetőségébe, a „vanásba” magába!

A szerelemnek három szintjét különböztetik meg a bölcsek: érosz – a testé, philia – az érzelemé, és agapé – a szellemé. Bár vonz a férjem (szeretem a szagát, a testét, a külsejét), de nyilván ennyi év után már nincs őrület (bár azért én néha becsempészem – Szórakoztató Nagyiparos Mazsola, ez is az egyik, Gyuritól kapott becenevem), de leginkább a philia szerelmében vagyok vele. Hogy mi mindennel tudok adrenalint csempészni a kapcsolatba, arra majd a „Hogyan színesítsük a szexuális életünket?” című fejezetben válaszolok.

Szóval többféleképpen értelmezhetjük a szerelem szót, de tapasztalataim szerint a leggyakoribb értelmezése az érosz, az intenzív kémiai hatások állapota. Ennélfogva viszont ebben az időszakban nem képes az ember objektíve meghatározni azt, hogy mennyire jó szerető az illető, hiszen mindent eltúlozva él meg. Ahhoz meg kell várni, míg elmúlik ez a hormonokkal dúsított állapot, és amit utána tapasztalunk, arra lehet hosszú távon építeni.

A testi szerelemnek az a fajta dicsőítése, ami jelen korunkban folyik, olyan, mintha ajnároznánk a drogkultúrát, a drogozást, vagyis az életből való kimenekülést. A szerelem létrejöttekor elsők közt berobbanó anyag (aminek a hatása igen jelentős ebben a mámorító varázsban) a fenil-etilamin, ami a szintetikus drogok egyik összetevője. Ismerek olyan nőt, aki meg is mondta: ő nem tud szerelem nélkül élni. Két gyermeke két apját hagyta már ott (külön apáktól voltak a gyerekei), meg még sok más férfit, és mint a kismadár ágról ágra, úgy repül egyik szerelemről a másikra. Ő tulajdonképpen drogfüggő.

Nagyszerű a kémiai szerelem, csakhogy az ember ilyenkor egy sötét verembe esik, ahol nem lát és nem hall (persze emellett szárnyal és repül és kreatív és hipomán, azaz túlpörgött, mint egy mániás-depressziós a mániás fázisban), ráadásul igen hamar véget is ér. A szív szerelme, a philia, a mély érzelmek szerelme (ami valójában a tiszta szeretet) viszont örök. Ilyenkor pont úgy szereted a másikat, ahogy van. Semmit nem akarsz rajta megváltoztatni, tudod jól, hogy minden tulajdonsága ennek a csomagnak a része, merthogy mindezek összessége Ő, az egyetlen és egyedüli, akinek a létéért végtelenül hálás vagy. És ha ezzel az emberrel még a szex is jó tud lenni – mmm, isteni kegy! (Én ebben élek, és ez így olyan, mintha dicsekednék, bibi…) Az pedig normális és emberi, hogy van, amikor kevésbé jó a szex, és van, amikor fergeteges. És persze van olyan is, amikor egy idegennel fergeteges.

És ha az érosz, a philia, és az agapé együtt van! Mmmm… De erről még írok!

Soma Mamagésa: Tiszta szex
Jaffa Kiadó, 2012

• Recenziónk
• Fülszöveg