Átok vagy adomány: női sorsok | Shilpi Somaya Gowda: Az eltitkolt lány

Írta: Zemen Annamária

Nem érdemtelenül került Shilpi Somaya Gowda első regénye rögtön a nemzetközi sikerlisták élére. Az eltitkolt lány két párhuzamosan futó történet, amelyek azonban – mint valami furcsa ördöglakat két eleme – egyszer csak összeilleszthetők, és egymás problémáira adnak megoldást.

A regény rövid fejezeteikét család életének mintegy két évtizeden átívelő időszakát mutatják be, és lassan bomlik ki két tragédiát sugalló történet anyaságról, szeretetről, kitartásról – nagyon földhözragadt megközelítésből nézve: meddőség és örökbefogadás konfliktusairól.

Egy indiai kis faluban az ifjú Kavita világra hozza kisbabáját, Ushát. A gyönyörű újszülött sorsát azonban megpecsételi, hogy lány. Kavita dolgos, de mélységesen szegény családja nem tudja vállalni a gyerek fölnevelését. Mert a lány nem tud majd dolgozni a földeken, megfelelő hozomány híján aligha lehet férjhez adni. Az India egyes vidékein ma is élő szokás szerint Kavita férje dönt: a csöppnyi teremtmény nem maradhat életben. Kavita ezt nem tudja elfogadni, titokban árvaházba viszi a kislányt, és a jobb jövő reményében sorsára hagyja. Mélységes fájdalma akkor sem múlik, mikor megszületik a várt fiúgyermeke, Vijay. Megtanul együtt élni szenvedésével, a jelennel úgy, hogy tiszteletben tartja a múltat.

A regény másik szála Amerikában, San Franciscóból bukkan elő. A fiatal orvos házaspár, Somer és Krishnan gyermeket szeretne. Ám a többszöri spontán vetélés és a sikertelen próbálkozások után kiderül, hogy Somer teste nem alkalmas az anyaságra. Az asszony kétségbe esik, hogy nem olyan, mint a többi fiatal nő. A meddőség tudata szinte feldolgozhatatlan egy nő számára. A regény nagyon pontosan írja le, ahogy a hitetlenkedés, a tagadás fázisa után – ahogy általában a hasonló helyzettel szembesülő nőkből – haragot, elkeseredést, szégyent, önvádat vált ki belőle.

A baba kérdése szinte kifordítja magából a fiatalasszonyt. A férje nem is érti meg, csupán megoldandó klinikai esetet lát az ügyben, minden részvét és együttérzés nélkül. Ám végül is örökbefogadás mellett döntenek, és Krishnan gyökereire tekintettel egy indiai árvaházból választanak ki egy kislányt. A pár kapcsolata helyreáll az új jövevénnyel, ám ahogy Asha (az Ushából egy elírás miatt ez lett) növekszik, Somernek szembesülnie kell azzal, hogy lányuk önállósodik. Akarata, a jövőképe eltér az anyai elképzelésektől. A fiatal nővé érő Asha elkezd érdeklődni a gyökerei iránt. A nyolcvanas években induló és két évtizedet átfogó történetbe itt új etikai kérdés épül bele: lehet-e származásunkról tudomást nem venni, ha igen, vajon miért és meddig, és főleg: kell-e hogy érdekeljen minket, honnét jöttünk?

Somer görcsösen ragaszkodik „megszerzett” lányához, mert fél, hogy elveszíti. Magatartása éppen az ellenkező hatást váltja ki Ashában. Hiszen az önazonosság keresése minden fiatalra jellemző, és különösen erős ez a vágy az örökbe fogadott gyermekek esetében. Asha fel akarja kutatni a múltját – Somer pedig nem tudja, hogy ez nem minden esetben jelenti az örökbe fogadó család elutasítását. Az adoptált gyerekeket mindig foglalkoztatja a kérdés, vajon miért dobták el őt a vér szerinti szülők.

„Úgy érzem, az életem egy titkokkal teli kis doboz, amit senki más nem tud kinyitni helyettem – [mondja Asha] … Dadima megáll, Asha felé fordul, és arcát ráncos kezei közé fogja. – Ha fontosnak érzed, meg kell próbálnod. A szemed különleges, ahogy te magad is. Neked az a sorsod, hogy megláss olyasmit, amit mások nem látnak. Ez az adományod. Ez, beti, a te karmád.”

Asha, immár majdnem felnőttként, újságíró-ösztöndíjjal Indiába utazik egy időre. És eltökélt szándéka, hogy megkeresi a vér szerinti szüleit.

A történet Gowda számára lehetőség annak kifejtésére, hogy a női lét lényegét és nagyszerűségét jelentő anyaság egyben a legnagyobb szenvedés forrása is lehet. A regény szövetében szépen jelenik meg a gyermek iránti égető vágy, és érzékletesen mutatkozik meg az anya és gyermek közötti kapcsolat örökbefogadás esetén és vér szerinti kapcsolatban.

A két anya legbensőbb érzéseit rajzolja meg Gowda, ezeket gyakran eltakarják a mindennapok, gyakran nehéz ésszerűen megmagyarázni őket, de súlyukat Kavita és Somer (és még sok millió nő) még képes elviselni. Olyan magukba fojtott érzések ezek, amelyeket nehéz szavakban kifejezni, olyan feszültség, amely női és anyai mivoltukból fakad.

„– Amerika. – Kavita hangja alig suttogás. Lehunyja szemét, és könnyek peregnek végig az arcán a fülébe. – Ilyen messze az otthontól! Egész idő alatt ilyen távol tőlünk!
– Olyan jó dolgot cselekedtél, chakli!… Képzeld csak el, ha… – Jasu lenéz, a fejét csóválja, aztán két kezébe fogja felesége kezét, és fejét ráhajtva sírni kezd. – Olyan jó dolgot!”

Kavita kínok között éli le életét az elhagyott lánya miatt, s még halálos ágyán is ostorozza magát. Somernek azt kell megtanulnia, hogy nem vádolhatja magát egy életen át terméketlenségéért. A két nőt az Asha iránt érzett végtelen és őszinte szeretet köti össze, pedig sosem találkoznak – csupán a leírt történetben.

Az érzéseken és érzelmeken túl égető problémákat is felmutat a regény. Mert a kulturális identitás, az örökbefogadás mögött fölsejlik egy sokkal több rétegű választ követelő kérdés: mi is a nő szerepe Amerikában és mi Indiában. Gowda nem a klasszikus sztereotípiákat mondja fel. Az ő Indiája hiteles, de európaiak számára nehezen felfogható, olykor kegyetlen és embertelen. „Adj egy éjszakát! Csak egyetlen éjszakát a gyermekemmel. Holnap eljöhetsz érte… Ha még ezt sem engeded meg, esküszöm neked, hogy elintézem, soha ne lehessen újabb gyermekem. Tönkreteszem a testem, hogy soha ne szülhessek másik gyereket neked. Soha. Érted? Akkor mi lesz veled?”

Eleven realizmus vázolja fel előttünk India két arcát: az egyik oldalon az összetákolt viskókban, a nyomortelepeken élők kilátástalan, lehetőségek nélküli világa, a másikon a gazdagság. Nincs átmenet, nincs középút.

„Csak egy éjszakára – mondja Kavita, hogy megkönnyítse férje számára a nehéz döntést… Az ajtóban meghajolva először Jasu lép a viskóba, Kavita és Vijay követik. Az ablaktalan kis helyiség csaknem teljesen üres, csak rothadó élelmiszer-hulladék borítja a döngölt sárpadlót. Kavitát emberi ürülék bűze fojtogatja, és émelygéssel küzd.”

Sodró, ritmikus, lüktető ez a kettős regény – költőinek is nevezhetnénk. Lélegzetelállító események sorozata, mégsem érezzük vadromantikus hatásvadászatnak. Technikáját is érdemes megfigyelni: végig jelen időben szól, ettől nagyon könnyű azonosulni a szereplőkkel. Mintha mi magunk is benne kavarognánk az eseményekben. Kovács Lajos szép, pontos fordítása közel hozza a két távoli tájat, a két kultúrát. Ki-ki szükség szerint erőt, bátorságot, kitartást meríthet belőle.

Shilpi Somaya Gowda: Az eltitkolt lány
M-Érték Kiadó, 2012

»Shilpi Somaya Gowda: Az eltitkolt lány – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«

• Fülszöveg
• Olvass bele!