Dum spiro spero | Yann Martel: Pi élete

Posted on 2012. október 13. szombat Szerző:

0


Írta: Zemen Annamária

A regény, amely kivívta magának a legrangosabb brit irodalmi elismerést, a Booker-díjat, nem más, mint filozofikus mese felnőtteknek az élet nehézségeiről, a küzdésről, a létről, a vallásról.

Yann Martel művének címe kicsit csalóka, hiszen a regény Pi életének csak egyetlen kis szakaszát öleli fel. Rövid, a múltba való visszaemlékezésekkel és a jövőre utaló villanásnyi részletekkel a könyv néhány hónapnyi időszakot mutat be. Igaz viszont, hogy ez a pár hónap olyannyira meghatározó és intenzív, hogy nagymértékben befolyásolja Pi egész későbbi életét.

Különleges keretben zajlik a regény, a Csendes-óceánon. Olyan, mintha a szerző az immár negyvenes éveiben járó főszereplőt interjúvolná meg, aki egy meglepő, hihetetlen, sokszor az elképzelhetetlen határát súroló történetet mesél el magáról. A regény magja arról szól, hajótörés után hogyan menekült meg tizenéves fiúként, nagy viszontagságok árán, és milyen kalandokon kellett keresztülmennie, hogy sok-sok hónap elteltével újra szárazföldre léphessen. A nehéz, tragikus körülményekkel kísért túlélésben egyetlen társa egy bengáli tigris volt – Richard Parker nevezetű.

A címszereplővel Indiában ismerkedünk meg. Piscine Molitor Patel, azaz Pi ott éli a kiskamaszok gondtalan életét. Idejét az iskola tölti ki meg az apja vezette állatkert. Korán megismerkedik a vallásokkal, és már a regény elején érdekessé, nem mindennapivá teszi, hogy egyszerre válik lelkes és lelkiismeretes hinduvá, kereszténnyé és az iszlám követőjévé. Ebben a kezdeti szakaszban a vallások alapos, mégis könnyen megérthető összehasonlításával találkozunk, amely nem nélkülözi a humoros elemeket sem – amint ez a hangütés egyébként jellemző a regény egészére.

A ’70-es években, amikor Indiában a politikai feszültség kiéleződött, és már érződött a polgárháború előszele, Indira Gandhi miniszterelnök szükségállapotot hirdetett. Pi családja bezárja az állatkertet, és Kanadába költözik. A Patel család az Újvilág felé indul el, ami számukra most az ígéret földje. Noé bárkája számukra most a japán teherhajó, amelyre felkerül az eladott állatok egy része is. Csakhogy a hajó viharba kerül, és minden logikus magyarázat nélkül elsüllyed, Pi pedig a mentőcsónakban talál menedéket, egy törött lábú zebra, egy hiéna, egy gorilla meg egy bengáli tigris társaságában.

Itt kezdődik a tulajdonképpeni történet, a viszontagságok leírása. Ahhoz, hogy Pi túlélje a megpróbáltatásokat, fel kell tárnia maga előtt legbensőbb, állati énjét, ösztöneit – gondoljuk csak el, hogy kamaszról, 16 éves fiúról van szó, kevés és hiányos élettapasztalattal – oly módon, hogy mégis meg tudja őrizni méltóságát, emberi mivoltát. Pi egyetlen lehetősége, hogy megszelídíti a tigrist. (Ezzel a gondolattal Martel könyve A kis herceget idézi.)

A hónapokig tartó, ember- és állatpróbáló utazás a tigris és a fiú együttélésének szakaszait, fejlődését mutatja be. A hősi eposzként hömpölygő, horror-fantasy elemeket, ismeretterjesztő tanulmányokat magába vegyítő történet belénk szivárog, és szinte mi magunk is együtt szenvedünk Pível a mentőcsónakban. A rendkívül hiteles, pontos etológiai és zoológiai rálátással leírt Richard Parker valójában szőrös metafora, amely előhívja belőlünk a legemberibb, legmélyebb, legszolidárisabb (!) érzelmeket.

Az utazás kimerítő, és úgy tűnik, hogy soha véget nem ér, de Pi sohasem adja fel. Mindvégig meg tudja tartani a képességét, hogy reagál a helyzetekre. Sikerül elismertetnie a tigrissel, hogy ő a falkavezér, de ezután mindketten ugyanazokat a nehézségeket élik át: az éhséget, a szomjúságot, a fáradtságot, a kimerültséget. Pi és Richard Parker szinte eggyé válik, a szerző a tigrist is emberi tulajdonságokkal ruházza fel, ugyanakkor képes a dolgokat az állat szemszögéből láttatni.

A regény központi üzenete kérdés formájában csapódik le. A főszereplővel együtt mi is kérdezzük, hogy vajon mi a fájdalom és a sorscsapások értelme? Vajon miért kell elveszítenünk családunkat, szeretteinket? Létünk miért függ hihetetlen dolgoktól, akár egy tigris jóindulatától? Mi magának az életnek az értelme?

Pi a csónakban átéli a szenvedés minden formáját: a fizikait, az erkölcsit, az érzelmit. Ebben köszön vissza a regény első része, hiszen az általa megismert vallásokból erőt tud meríteni, és (átvitt értelemben) ezekből táplálkozik.

A kaland feszültsége fokozódik, amikor az életet jelentő, lebegő algasziget csapdának bizonyul. A csodálatos környezet képében megjelenő borzalom egyben szimbolikus is: az ember életére leselkedő fondorlatokra, rejtett kelepcékre utal.

Yann Martel

A hányattatás az óceánon meglehetősen hosszúra nyúlik, és amikor felsejlik a boldog végkifejlet, első pillanatban hollywoodi forgatókönyvre gyanakszunk. Az olvasó elmerül a hajótörés részleteiben, elhiszi, és amikor már csak néhány oldal van hátra, egy alternatív valóság ugrik elő a könyvből. A mexikói partot éréséig fantasztikus kalandregénynek tűnő mű hirtelen megváltozik. Az egész kaland metaforává alakul, megváltozik rálátásunk a történetre. Csupán rajtunk múlik, hogy melyik hangot halljuk. Igazság és hazugság között ingadozva jutunk el a meghökkentő, kettős lezáráshoz. Szembesülünk azzal, hogy mi emberek, mennyire földhöz ragadtak vagyunk, mennyire messze állunk az igazságtól, az istenitől, az abszolúttól. Vajon eljut-e szívünkbe az üzenet, el tudunk-e szakadni mindennapjainktól, el tudjuk-e képzelni, hogy reménytelen helyzetben, akár a Csendes-óceán közepén hánykolódva, a poklok poklából felemelkedjünk?

Végül rádöbbenhetünk, hogy hinni tudunk bármiben, amiben csak akarunk. Képzeletünk nem szab többé határokat. „Van egy történetem, amitől hinni fog Istenben” – mondja az öregedő pincér az írónak. És kezdetét veszi a kaland…

Szeretnék itt megemlékezni a 2003-ban elhunyt íróra és műfordítóra, Szász Imrére. Éppen Yann Martel regényének fordítása közben érte a halál, az utolsó munkát szerkesztője, Gy. Horváth László fejezte be. A most megjelent fordítás kettőjük bravúrja.

Yann Martel: Pí élete
Európa Könyvkiadó, 2012

»Yann Martel: Pí élete – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«