Egy, aki mindent visz | Conor McPherson: Tengeren / Bárka Színház

Posted on 2012. október 5. péntek Szerző:

0


Írta: Jeges-Varga Ferenc

A darab bemutatóját 2008. december 19-én tartották.
Utolsó előadására 2012. október 20-án kerül sor.

Lepusztult ház, nem messze a tengertől. Dermesztő a hideg, keményen süvít a szél. Karácsony este van. Itt él Richard (Mucsi Zoltán). Nemrég megvakult, ez az első ünnepe a sötétségben. Mosdatlanul, ügyetlenül csetlik-botlik a sörösüvegek, a baráti iszogatások után megmaradt szeméthalmok között. Amikor éppen kijózanodik, újabb pohár után kutat. Ez maradt már csak a számára, veti oda cinikus közönnyel, ám a felszín alatt megőrizte derűjét.

Sharky (Ilyés Róbert), az öccse most érkezett haza, ezúttal talán végleg. Túl van már mindenen. Családon, otthonon, szeretőn, alkalmi melókon, egy-két balhés estén, még egy kocsmai gyilkosságon és számos újrakezdésen is. Vak bátyjához tért vissza, hogy megpróbáljon végre jót (is) tenni, de a „gondolatát sem bírja elviselni, hogy valaki esetleg szereti.” Ma este néma, makacsul nem iszik. Sosem volt erőssége azonban az önkontroll. Rendszerint dühkitörésbe fordulnak a legegyszerűbb szituációk is.

Otthonukban szinte állandó lakó Ivan (Gados Béla), a vaksi, kövérkés barát, aki szinte sosem találja a szemüvegét, és aki aznap este valószínűleg szétdúlja saját családja békéjét. Mert piának, baráti invitálásnak nem tud nemet mondani. Látszólag ártalmatlan, suta, fogalma sincs, mi zajlik körülötte. De mindig jelen van. Valami súlyos titok lehet a múltjában.

Ott van még az önmaga paródiáját nyújtó Nicky (Dévai Balázs), aki most Sharky egykori feleségével, Eileennel él. Fiatalabb, ezért még nem vesztett annyit, mint a többiek, de láthatóan ugyanazon az úton halad. Izgága egy alak. Ideges, feszült. Fárasztó poénokkal traktálja a cimborákat. És nagyon béna látványt nyújt az általa Versacénak titulált dzsekiben.

Ez a nap a szeretet ünnepe. Ezen az estén azonban az ördög sem alszik. A díszes társaságba betoppan Mr. Lockhart (Kálid Artúr). Hosszú ballonkabátjában, csinosra vasalt öltönyében nem illik bele a ház miliőjébe. A mutatós úriember azonban szintén nem veti meg az alkoholt. Fátyolos tekintettel emlékezik vissza a régi idők kártyapartijaira. Tulajdonképpen ezért is jött, pókerezni szeretne. Sharkyval ugyanis van egy lerendezetlen ügye. De Ivannel is van dolga – ezt csak úgy mellékesen jegyzi meg.

Nem új keletű dramaturgiai ötlet ez. Érkezik egy idegen, akiről – egyvalaki számára – kiderül, hogy a végső elszámolást lebonyolítani jött. A többiek mit sem tudnak erről, mert most nem ők vannak soron. Az sem új, hogy az ördöggel kell lejátszani a végső pókerpartit. Mégis. Szépen van felépítve az előadás.

Az alkoholban pácolódó szereplők találkozásán nem lehet nem röhögni. Ezek a karikatúrák egytől egyig szerencsétlen alakok, jövő nélkül. Mindkét felvonásban van egy pont azonban a sok mulatságos helyzet között, amikor el kell hallgatnunk. Fokozatosan, finoman pakolják elő a jelenlévők a mélyre temetett lelki vacakokat. Lockhart megjelenésével lassan elillan az addigi derű, megfagy a levegő, átléptünk egy határt. A vég pedig meghökkentő és nagyon emberi.

Együtt a kompánia (Kálid Artúr, Gados Béla, Mucsi Zoltán, Ilyés Róbert)

Nagyon erős a színészek jelenléte a darabban. Mucsi Zoltán folyamatos szövegelése zseniális humorforrás. Gados Béla tunyasága nagyon szerethető. Dévai Balázs felhúzott harsánysága minden idegenkedés ellenére szimpátiát vált ki. Kálid Artúr nyughatatlan kétarcúsága ijesztően jó. Sharky csöndjei, elbődülése, és emberi arca a végjátékban igazán megindító. Richard szerepe Mucsit emeli ki a játszók közül, de nekem Sharky figurája tetszett igazán, ahogy Ilyés Róbert életre keltette.

Az utolsó pókerjátszma lezajlik, és bármennyire is jók Sharky lapjai, Lockhart ezúttal jobban keverte a paklit, mindent visz. Sharky kész arra, hogy elsétáljon Lockharttal. Búcsúszavak, vége az estének, elmúlik ez a karácsony is. Mindenki a másikra vár, hogy induljon. Ivan megtalálja a szemüvegét, és újból megnézi a lapokat…

Gyönyörű melegség kúszik a csontig hatoló hidegbe. Elvégre karácsony van.

Az írás eredetileg 2011. május 11-én jelent meg az Olvassbele.hu oldalon

Conor McPherson: Tengeren  | Bárka Színház
A darab bemutatóját 2008. december 19-én tartották. Utolsó előadására október 20-án kerül sor.
Fordította: Upor László
Rendezte: Göttinger Pál

Játsszák:
James „Sharky” Harkin – Ilyés Róbert
Richard Harkin – Mucsi Zoltán
Ivan Curry – Gados Béla
Nicky Giblin – Dévai Balázs
Mr. Lockhart – Kálid Artúr

Posted in: NÉZŐ, Színház