A könyvtárcsend titka | Glenn Cooper: Lelkek könyve

Posted on 2012. szeptember 28. péntek Szerző:

0


Írta: virginiawoolf

Letehetetlen, kihagyhatatlan, az évtized thrillere – ha jól érzékelem, ma már minden második könyvborítón ez olvasható. Létezik, hogy ennyi remekmű születik ebben a műfajban? Kétlem. S bár nincs külön rányomtatva, hogy lebilincselő és lélegzetelállító, mégis Glenn Cooper magyarul is megjelent regényei – a Holtak könyvtára és a Lelkek könyvebriliánsan megkomponált történetek. Ezt onnan tudom, mert több millió olvasótársamhoz hasonlóan, három nap alatt felfaltam az amerikai szerző történelmi thrillerjeit. Hiszik vagy sem, de ezek a könyvek valóban letehetetlenek.

Ahány ház, megannyi olvasói szokás. A polgári otthonba klasszikus irodalom dukál, a bérházak folyosói rémtörténetektől hangosak, míg a csendes kertvárosi magánlakokban van olyan, aki meg a papnét… Aki azt hinné, hogy elég cikis közhelynapom van, téved. Csupán arról van szó, hogy értelmetlennek tartom a (sznob) skatulyákat. Van jó irodalom, meg olvashatatlan. A zseniálisan kitalált bűnügyi regény tartogathat hasonló szellemi izgalmakat, mint mondjuk, egy többrétegű Eco-regény. (Az öreg halász és a tengert most hagyjuk…)

A New York-i születésű Glenn Cooper pedig igazán tudja, mitől döglik a légy. Nem véletlen, hogy már első regényével, a 2009-ben megjelent Holtak könyvtárával egy csapásra beírta magát a sikerszerzők nagykönyvébe. Amerikai barátunk olyan hívószakkal és csábnevekkel csalja lépre az olvasót, mint ugyebár maga a könyvtár, ami ráadásul a holtaké, bejön a képbe Winston Churchill és az idegen lények kutatóbázisaként elhíresült 51-es körzet, valamint bónuszként megjelöli az Utolsó Ítélet napját is, hogyan másként, mint dátumra pontosan.

Ahogy az iménti felsorolásból is kiderülhet, ez a több idősíkban játszódó regény épít az olvasó játékos fantáziájára, mert hogy a szerző többek között arra kíváncsi, hogy a történelem visszafelé olvasva mit adhat ki. Mindazok, akik szeretik az ismert mozaikokat egy más megvilágításban látni, garantáltan lelkesen helyszínelnek Glenn Cooper regényvilágában.

A kőkeményen induló történet elején – ígérem, semmi olyan nem árulok el, ami csökkenti az olvasás izgalmát! – a 21. századi New Yorkban vagyunk, ahol rejtélyes halálesetek történnek. Az áldozatok bár nem állnak kapcsolatban egymással, az mindenképpen közös bennük, hogy egytől egyig kapnak egy koporsót ábrázoló képeslapot a haláluk pontos dátumával. Ebben az a hátborzongató, hogy mindez több mint ígéret…

Az FBI a sorozatgyilkos-szakértőt, Will Piper különleges ügynököt bízza meg a nyomozással. A New York-i szálak a középkorig nyúlnak vissza, egészen pontosan egy angliai apátság földalatti könyvtárához vezetnek el. Azonban, hogy tartsam magam az ígéretemhez, s ne legyek sztori-gyilkos, azt már nem mesélném el, hogy ott mi történik, legyen annyi elég, hogy a Holtak könyvtárának titkához köze lesz Winston Churchillnak, valamint az is kiderül, hogy mit őriznek a nevadai szupertitkos katonai bázison, az 51-es körzetben. Aki pedig képes szétszálazni a több évszázados rejtélyt, természetesen nem más, mint a keményfejű, ámde szerethető különleges ügynök. Mit ne mondjak, azért felemás érzetű happy enddel zárul a történet.

Bár egymásra épül a két kötet, a Lelkek könyve akkor is érthető, ha valaki nem olvasta az előző regényt. A főhős ezúttal is Will Piper, aki miután megoldotta a Holtak könyvtárának misztikumát, akár élvezhetné kora nyugdíjas éveit, de könnyen kitalálható, hogy nem ez történik. Akarva-akaratlanul belesodródik egy újabb, szintén a régmúltban gyökerező ügybe, aminek, szinte magától értetődően, köze van az Utolsó Ítélet napjához.

A Lelkek könyvében olyan történelmi alakok kötik össze a múlt és jelen eseményeit, mint William Shakespeare, Nostradamus, és nem mellékesen az eleve elrendelés tanát hirdető Kálvin János. Nevezhető mindez puszta véletlennek? Nem.

Ennyi rejtélyeskedés után annyi mindenesetre elárulható, hogy mindkét regény, miközben bővelkedik gyilkosságokban, és szervesen bevonja a cselekmény alakításába a hírességek „élő” panoptikumát, az emberiség visszatérő alapkérdéseit feszegeti. A pergő cselekményű Holtak könyvtára és a nem kevésbé sodró ritmusú Lelkek könyve is arra keresi a választ, hogy vajon mindent eldönt-e a nagybetűs végzet, avagy beleszólhatunk a sorsunk alakításába.

Glenn Cooper

A szerző nem ad erre egyértelmű választ, helyette egy többváltozós sors-kirakójátékot tesz elénk. A történelmi helyszínelésben a főhős és a már előbb említett kultúrtörténeti alakok visszamenőleges asszisztálása mellett – bizonyos értelemben – az olvasó is segédkezhet. A filmszerűen megírt regényekben a feszültséget az idősíkok váltogatása idézi elő, vagyis ahogyan a jelen eseményei és a múlt történései „feleselnek” egymásnak. Az a kockázatmentes konklúzió mindenesetre levonható, hogy véletlenek nincsenek, merthogy semmi nem történik ok nélkül – legalábbis nem ezekben a könyvekben.

Azt nem tudhatom, hogy jelenleg hány hazai rajongója van Glenn Coopernek, de holtbiztos, hogy akik olvasták eddig megjelent történelmi thrillerjeit, már nagyon várják 2013 nyarát, amikor a harmadik regényt (Könyvtárosok) is kézbe vehetik. A trilógia zárókötetének előzetesében ugyanis azt olvashatjuk, hogy „Közelít a világvége…”. Azt sem titkolja a szerző, hogy a Könyvtárosok 2026-ban játszódik, amikor is Will Piper a feleségével, kamasz fiával, és az összes többi földlakóval együtt feszülten várja 2027. február 9-ét(!).

Kiszámoltam. Addig még van 15 vidám/szomorú évünk. Vagy-vagy. Aztán mi következik? Jelen pillanatban ennek kizárólag Glenn Cooper a tudója. Irigylem érte.

Glenn Cooper: Lelkek könyve
Fordító: Mezei Gábor
Geopen Könyvkiadó, 2012

»Glenn Cooper: Lelkek könyve – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«