Írta: Bedő J. István
Ez most egy másik mű, induljunk nulláról. Ne emlékezzünk semmi másra, csak a regényre. Corman miattunk készítette el a színpadi verziót, mienk a bemutató világelsősége. Nem kopott semmit, pedig az első kiadás (1977) óta nem kevés idő telt el. Csak a világ, amelyik a három és fél évtized alatt rengeteget változott – az nem változott szinte semmit. Igaz, most már lehetne Krámer Tibi is Mr. Ted Kramer. Mert nálunk is elszaporodtak az eszelősen hajtós, meg hirtelen kirúgott pasik, miközben a Joannák nyomában a hazai Annák, Hannák, Johannák szenvednek a gyes-betegségtől.
Nagy Ervin, Házi Zajzon (Fotó: Tiszeker Dániel)
Ezek a hajtós pasik (Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen – Hobo) bár elájultak az apás szülésnél, de ott voltak! – a hétköznapokban csak a melóra koncentrálnak. Közben meg a Hannák babáznak-fürdetnek-pelenkáznak. Nevelnek, beszélni tanítanak. Mosnak-főznek-takarítanak. Rajzolnak-kivágnak-arcfestenek. Rongybabát varrnak, flitter hímeznek. Szenvednek is. Mert a gyereknek partner a szülő, de a szülőnek nem partner a gyerek.
Ezen aztán jókat (fenéket: rosszakat) lehet veszekedni, a repedés előbb hajszálnyi, aztán – ha nem vagyunk jó konfliktuskezelők (és mondd meg, öregem, melyikünk jó konfliktuskezelő?) – sitty-sutty jön az ágyszéthúzás, külön szoba, külön lakás. Külön ügyvéd.
Nem mondom, hogy szerte Magyarországon mindenhol találni a hasonló gondokkal küszködőket. A nem-városi élet normái között hosszabban tűrik a munkaholista férjet (az alkoholistát is, sajnos), és ritkábban röppen messzire az önmaga megvalósítását kereső feleség. De azért nem is csodálkoznak rá az esetre, gondolom. Olyan veszettül ismerős minden részlet Corman sztorijában. Átéltük személyesen, vagy a barátok, ismerősök házasságában. Na persze, mindenki magáénak érzi, ezért lett belőle világsiker.
Kovács Patrícia (Fotó: Tiszeker Dániel)
De azért megmarad a kérdés: ha jó a nyersanyag, csak világsztárok tudják sikerre vinni? Nagy Ervin (Ted Kramer) csak annyiban különbözik a könyvbeli Tedtől, hogy laptopot használ meg mobiltelefont. Ahogy a kis Billyt, meg a babázásban kimerült feleséget elhessegeti, vagy éppen csak a munkájával próbál villogni a teljesen elnyűtt Joannának – nagyon ismerős. (Egy másodpercre belém villant, magamat látom…) Aztán ahogy magára hagyottan próbálja összefésülni az életét a gyerekkel, és ahogyan megtalálja az átmeneti egyensúlyt munka és gyereknevelés között, az nagyon egyszerű, nagyon hiteles pillanat. Mint ahogy hiteles összeomlása is, amikor a feleségének ítéli a bíróság Billyt.
Kovács Patrícia sokszínű Joanna. Boldog kezdő anya, és tépett, az idő múlásával egyre elnyűttebb főhivatású anyuka, aki nem bánja ugyan a gyerek születését, de már eltökélt, hogy a rá kényszerített kizárólag-anya szerepet nem hajlandó vállalni. A bili kiborítása, elszökése, menni-maradni habozása szép és fájdalmas.
Rába Roland rendezése a két címszereplőre koncentrál, maximálisan kihasználva a színpadra írt változat filmszerűségét. A rövid snittek olykor szinte klipszerűvé tették az előadást, ez azonban nem zavaró. Tudtunk figyelni arra, hogyan alakul ebben a háromszögben, a szülői szerepre éretlen két szülő, és a gyerek közötti erőtér.
Kovács Patrícia, Házi Zajzon (Fotó: Tiszeker Dániel)
A gyerekszereplős munka színpadon mindig kockázatos. Nincs lehetőség leállni, újra forgatni egy elrontott jelenetet. A Házi ikrek felkészítéséről sokat megtudhattunk előre, a gyerekek tehetsége valószínűleg igaz. A bemutatón Zajzon még szétmosolyogta a drámai jeleneteket is, és szajkóként ismételt követelőzése hamis. De jelenségnek bájos, és a szériafellépések alkalmával még javíthat rajta a fegyelmet megtanító rendezői szigor. (Ikertestvére, Zsombor másik előadásokban lesz látható.)
Hátteret a fő figurák köré a több-szerepes szekundánsok vontak. Egri Márta kemény ügyvédnőjének jelenléte különösen erős, amint kíméletlenné válik az összecsapás: kinél maradjon a hat-hét éves Billy gyerek. Ficzere Béla fennhéjázó, kegyetlen kisfőnök, aki szinte megsemmisül, amikor ő maga kerül lapátra. (És igen jó asszisztensként egy alig néhány mondatos jelenetben, amikor Ted – karácsony este – kiharcolja magának az új állását.)
Cseh Judit adja Thelmát, a csinos szomszédasszonyt (délután bébiszitter, este kocsmárosné), aki akkor válik egyéniséggé, amikor elfuserálódott házasságát kibeszéli, kigúnyolja. Mertz Tibor egyik nagypapaként, a laptop kamerája előtt veszi hírét Joanna távozásának – infarktusának hipochondergyanús bejelentése jó villanás.
Zöldi Gergely fordította a darabot, ő a dramaturg is. A szöveg gördülékeny, természetes, szinte az utolsó pillanatokig. De a záró jelenet, amelyben Joanna felméri, hogy a bíróságon valóban jól fogalmazták meg (még ha ellenségesen is), hogy nem igazán alkalmas az anyaszerepre, s ezért mégis engedi, hogy Tednél maradjon a gyerekük – szóval ez a jelenet sajnos nem sikerült eléggé. És ezen Zöldi vagy Rába bizonyosan tudott volna segíteni. Egy ilyen önvallomáshoz filmen premier plán kell. Színpadon meg olyan megoldás, hogy a csend megszilárduljon a nézőtéren. Nagy fényben, totálban a dráma, a hatás elvész. Kovács Patrícia hiába hozza megindítóan. A záró, nagyon filmes megoldás – Ted és Billy elvonulása, majd lassan kihunynak a fények – nem katarzis, ehhez képest csak ráadás.
Házi Zajzon (Fotó: Tiszeker Dániel)
Sebő Rózsa díszlete szellemesen sokoldalú, a sok helyszínt egy fél gyerekszoba, egy pultszerűség, meg egy ággyá alakítható kanapé teszi ki, és mindent el lehet vele játszani. Cselényi Nóra jelmezei szinte sokszor konfekcióruha egyszerűségűek, Kovács Patrícia kapott tőle egy remek „anyuka játszóruhája” szörnyűséget, meg egy csinos „ismerkedőruhát” is. A bíróságra kitalált elegáns, homokszín ruhája sokkal magabiztosabbnak mutatja Joannát, mint amilyen a valóságban. Egri ügyvédnője nyerni akar vesztes helyzetből is, ehhez egy sima vonalú, de szellemes kosztümöt visel, Ficzere kétes nemi identitású asszisztense pedig egy „cuki öltönyt”.
A darabot – és a dramaturgiai fontosságú eseményeket – Mészáros Katalin videói kísérik. Kiemelkedik közülük a Billy balesete utáni, Ted szemszögéből rögzített rohanás, ő éppen csak az utat látja a lába előtt, s ez a zajokkal, a lihegéssel, a rángatott képpel együtt elmélyíti a drámai hatást.
A nyári széria során még tudunk csiszolni az előadáson – mondta Rába Roland a bemutató előtti interjúban. Néhány apróságot valóban nem ártana. A Kramer megérdemelné, hogy hosszú szériát fusson be.
* * *
A 2012. június 26-i bemutatót követően a Kramer kontra Kramer egész nyáron műsoron lesz a Belvárosi Színházban, illetve országszerte különböző szabadtéri helyszíneken.
Avery Corman: Kramer kontra Kramer – Belvárosi Színház
Fordító és dramaturg: Zöldi Gergely
Rendező: Rába Roland
Szereplők
Nagy Ervin – Ted Kramer
Kovács Patrícia – Joanna Kramer
Házi Zsombor / Házi Zajzon – Billy Kramer
Cseh Judit
Egri Márta
Mertz Tibor
Ficzere Béla
Díszlet: Sebő Rózsa
Jelmez: Cselényi Nóra
Olvass bele 
Hirst
2012. július 4. szerda
Én szeretem Rába Rolandot, de szerintem ezt most nagyon nem találta el. A film döbbenetesen komplex, sokrétű, itt az érzelmeket, mélységeket, karaktereket a Mucsi Zoltánhoz illő humor helyettesíti. A szereplők egybefolynak, mindenkinek ugyanaz a kellemesen antipatikus stílusa van. Nyilván ezt a tónust tudják a legjobban a színészek és a rendező is, de hogy ezt miért pont a Kramer kontra Kramerbe kellett belevinni, azt nem értem. Szerintem egyik jelenet sem működött, egyszer sem éreztem egy fikarcnyi drámai erőt sem.
Iszonyatosan zavart, hogy Joanna és Ted között semmi gyengédség nem volt, a filmben a két félnek nagyon bonyolult a kapcsolata egymással, itt egyszerűen minden árnyalat vagy mélység nélkül csak egymás torkának esnek, ami egyrészt számomra teljesen érdektelen, másrészt valószínűtlenné teszi az előzményeket, mármint hogy ők azért egyszer szerették egymást.
A darab egyetlen értékelhető tulajdonsága szerintem ez a szörnyű prolihumor, amitől viszont az egész olyan, mintha a Kramer kontra Kramer paródiáját néznénk. Annyi köze van ennek az előadásnak a filmhez, mint amennyi a Muppet Show figurái által előadott Hamletnek az igazi Hamlethez, vagy amennyi a kasszasikerek pornóparódiáinak szokott lenni az eredetihez.
De az kétségtelen, hogy csak a legvége az, ami kifejezetten idegesítő, az előadás nagyja meglehetősen szórakoztató, szóval ha valaki nem azt várja tőle, amit a film nyújt, hanem valami teljesen mást és abból is jóval kevesebbet, az nem fog csalódni.
KedvelésKedvelés