Túl véres-e a tiniregény? | Tari Annamária Az Éhezők Viadaláról

Posted on 2012. április 30. hétfő Szerző:

0


A. K.

Tari Annamária

Tari Annamária

Valóságshow, amelynek kamasz résztvevői egymást ölik. Élet-halál harc a győzelemért, a játékot csak az nyerheti meg, aki túlélte az öldöklést. Valóságshow, amit nem lehet végigcsinálni gyilkolás nélkül, amiben senki sem maradhat ártatlan. És egy kamaszlány, aki a saját bőrén tanulja meg a túlélés törvényeit.

Ez a központi témája Az Éhezők Viadalának, Suzanne Collins regényének. A trilógia első része elképesztő sikert aratott a világban – eddig 40 millió példány kelt el belőle –, és már mozikban pereg a filmváltozat, amely azonnal nézettségi rekordokat döntött.

A regény sikere – vagy épp a film marketingje – kapcsán újból és újból felmerült a kérdés: szabad-e mindezt megmutatni azoknak, akikről a történet szól, vagyis a mai tizenéveseknek? Szabad-e ilyen filmet nézniük a moziban? Szabad-e ennyi kegyetlenségről olvasniuk? Milyen hatással lesz rájuk a sok erőszak, amely Az Éhezők Viadala világát jellemzi?

A film 16-os karikával került mozikba, és az előzeteséből is kihagyták a viadal megrázó pillanatait – az egyik kérdést tehát már megválaszolta a korhatár-bizottság. De mi a helyzet a könyvvel?

Tari Annamária pszichológus, az Y generáció című könyv szerzője, a téma szakértője szerint nem szokásos tiniregény Az Éhezők Viadala. De nem is az az elrettentő olvasmány, amit jóérzésű felnőtt nem venne a kezébe, ha meglátja a fülszöveget. „Olyan kötet ez, amit olvashatna és aztán megbeszélhetne együtt szülő és tinédzser. Elhangozhatnának kérdések és válaszok, hogy a kötetbeli kontraszthoz képest milyen is most a világunk. A könyv lehetőséget ad arra, hogy olyan beszélgetés alakuljon ki, amiben a mindennapokban ki nem mondott gondolataink körvonalazódnak.”

Suzanne Collins

Suzanne Collins

Úgy véli tehát, hogy a szerző a mai valóságról akar a könyvvel üzenni, a benne található erőszak pedig nem öncélú. „A regény kíméletlen cselekmények sodrásába helyezi a tanulságot. A gyerekek tudnak kitartóak, felnőttesek és alaposak lenni, de nagyon nagy árat fizetnek érte. Hatalmas akadályokat küzdenek le, mert nincs a kezükben semmi, amivel befolyásolni tudnák az eseményeket. A felnőttek világában eszközzé válnak, a hatalom és a pénz megtartásának morális szempontból elfogadhatatlan ütőkártyáivá. Ezt olvashatjuk megütközve, ugyanakkor el is gondolkodhatunk azon, milyenné válnak a felnőttek egy olyan világban, amit az állandó szorongás és félelem igazgat. Hogyan és mikor veszítik el az emberi érzelmeiket, és használják fel a gyerekeket.”

És ha a felnőttek többé nem tanítói, és támaszai az utódaiknak, akkor mi lesz a gyerekekkel? – teszi fel a kérdést a regény Tari Annamária szerint. „A cselekményben és a főszereplők tulajdonságaiban félelmetes pontossággal ábrázolódik a gyerekek magára hagyatottsága, a melléjük kirendelt felnőttek életképtelensége. Olyan családok életébe pillantunk bele, ahol a szülők feladták a harcot, kimerültek és félnek, enerváltak vagy éppen passzívak, és az élet, a mindennapi ’túlélés’ felelőssége a gyerekekre hárul.”

Az Éhezők Viadala 1. - borítóAzok a fiatalok tehát, akik Az Éhezők Viadalát a kezükbe veszik, nem a puszta erőszakkal találkoznak, hanem azon keresztül az élet(ük) nagy kérdéseivel. Azzal, hogy mi történt a világgal körülöttük, és ebben a helyzetben hogyan találhatják meg a helyüket. Éppen ezért Tari Annamária semmiképp sem tiltaná el őket a regény olvasásától. Sőt, másoknak is a kezébe adná. „Ezt a kötetet a felnőtteknek is olvasniuk kellene – mondja. – A kiégett világ ábrázolása nem nyugalmas olvasmány, de olyan tanulságokkal szolgál, amiken elgondolkodhatunk. Tudnunk kell, hogy milyen világot is építünk a felnövekvő generációknak…”