Nemcsak végezni, szeretni is | Daniss Győző: Újságíróiskola

Posted on 2012. április 3. kedd Szerző:

0


Írta: Cserhalmi Imre

Újságíróiskola - borítóBiztató tény, hogy nő az újságírást oktató magyar nyelvű könyvek száma, mert jelzi, hogy az ösztönös gyakorlatot a módszeres tanulás rovására túlértékelő, a világ más tájain már régóta avíttnak minősült szemlélet visszaszorulóban van. Gyakorlati útmutatót ígér a könyv alcíme, és kifejezetten, sőt csaknem kizárólag az írásra (átírásra, megírásra stb.) összpontosít.

Látványosan mutatja be, hogy azonos híranyag más és más fogalmazásban, milyen különböző szándékok, illetve közönség számára válhat relevánssá. „Ezt a hírt nem csak így lehetett volna megírni” – jegyzi meg a szerző, majd részletesen leírja és indokolja a lehetséges változatokat. Ugyanígy tesz – mutatis mutandis – a tudósítással, az interjúval, a riporttal, a műkritikával, a publicisztikával, sőt a címadással is. Konkrét íráskészség-fejlesztés ez az egyes műfajokon belül, mert úgy látszik, hogy a szakmai oktatás műfajfejezetekre tagolásánál jobbat mindmáig nem találtak ki.

Nem győzi hangsúlyozni, hogy az újságírónak „számolnia kell azzal, hogy nincs minden lehetséges helyzetre érvényes recept”. Ez a mondat nemcsak a szerénység, hanem a mindenkori valósághoz alkalmazkodásra ösztönzés gesztusa is. Természetesen sok receptet tud és ad: módosítgatja a szöveget, hangsúlyt helyez át, szórendet fordít, alkotói szándékra mutat, érzékelteti, hogy a szövegmatériával éppen úgy lehet és kell dolgozni, ahogy agyaggal a szobrász, festékkel a festő. (…)

„Eljátszhatnék azzal a gondolattal” – írja egy helyen, azt sugallva, hogy a felkészült, sőt talán áldozatos munkában nagyon is helyénvaló lehet a játékosság. Daniss szereti, amit csinál, következésképp tiszteli és szereti azokat, akik ezt jól csinálják, illetve csinálnák. És bár talán egyszer sem írja le ezeket a szavakat: a könyv hivatástudatról és -szeretetről, az igényesség mindenek feletti parancsáról tanúskodik.

Példatára színes és gazdag: Móricz, Petőfi, Mikszáth, Márai, Kosztolányi, Móra, Bálint György szerepel a többi közt az „étlapon”, az idézett újságok sora pedig a (valamikori) Pesti Hírlaptól a Nemzeti Sportig terjed, kétségtelenül gyakrabban a régi, mint a mai lapok, ami nagyon is érthető: 2012-t írunk! Ám ez a – nevezzük így – diplomatikusság, vagy az esetleges sértődések, konfliktusok kerülésének szándéka a visszájára fordul, amikor teljes terjedelemben idézi az Élet és Irodalom 2005-ben megjelent glosszáját (szerintem a műfaj egyik iskolapéldája), de az abban szereplők nevét elhallgatja. (…)

A példa távolról sem jellemző a könyvre, hiszen Daniss sehol sem kerüli meg a szakmai problémákat, sohasem alkalmaz konkrét vélemény és álláspont helyett bon mot-kat. Lefegyverző pontossággal sorolja a mondani, a felelni, a kérdezni szinonimáit, a betűtípusokat, az írásjeleket, a riporternek szánt 17 (!) tanácsát.

Daniss Győző

Daniss Győző

Szakmatörténetileg is figyelemre méltó, sokatmondó a könyvet záró, a pályáról szóló idézetgyűjtemény Szatsvay Sándortól Bodor Pálig, tizenöt kiváló tollból. Feltétlen elismeréssel említendő a Kelen Károly által írt, A digitális újságíró című (záró)fejezet, amely erősen fogja növelni a legifjabb utánpótlás-generáció érdeklődését a könyv iránt.

Amit Daniss műve nagyon megérdemel.

Az írás a MÚOSz e-masa oldalán megjelent recenzió szerkesztett változata

Adatok: A könyv fülszövege

Daniss Győző: Újságíróiskola – Gyakorlati útmutató

Tinta Könyvkiadó (Az ékesszólás kiskönyvtára), 2012.