Oda az igazság – és a corvinák! | Marcus Tanner: Mátyás király könyvtára

Posted on 2012. március 27. kedd Szerző:

0


Írta: Zemen Annamária

Mátyás király könyvtára - borítóSokan próbálkoztak már, hogy fölkutassák az elveszett corvinákat, olykor talán azzal a misztifikált reménnyel, hogy az elveszett könyvtár felélesztése visszahozná az egykori Mátyás-birodalmat. Ma már egyértelmű, hogy mindez ábránd csupán, a könyvtár újbóli összeállítása lehetetlen vállalkozás, hogy a birodalomról ne is beszéljünk. De a könyvtár történetét megírni igen érdekes vállalkozás.

A kamaszfejjel magyar trónra kerülő Hunyadi Mátyás Corvin Mátyás, ha így jobban tetszik – a 15. századi Európa markáns figurája volt. Kiváló hadvezér, ugyanakkor tudásra szomjazó, művelt ember, aki hírnevét nem csupán a csatatéren szerette volna öregbíteni, hanem reneszánsz palotájában létrehozott könyvtárával is, a Bibliotheca Corvinianával. A rendkívül értékes könyveket magáénak tudó könyvgyűjtemény egyedülálló volt a korabeli Európában. „A kortársak egyetértettek abban, hogy Mátyás könyvtára nemcsak a könyvek száma, hanem minősége miatt is kiemelkedő” – írja regénye elején Marcus Tanner.

Mátyás halála és a török uralom kezdete kikezdte mindazt, amiért Mátyás egész életében küzdött. Így a kulturális aranykor kézzelfogható bizonyítékai, a pazarul díszített, szövegdíszekkel ellátott (illuminált) és a kezdőbetűkbe illesztett miniatúrákkal gazdagított kódexek százai vagy ezrei (a számok körül teljes a bizonytalanság) kallódtak el Európa, majd a világ különböző országaiban, vagy éppen minden nyom nélkül megsemmisültek.

A könyv mégis szívet melengető a magyar olvasók számára, hiszen a magával ragadó, sodró, eredeti történelmi dokumentumokra hivatkozó történet még számunkra is szolgálhat eddig ismeretlen részletekkel a reneszánsz kori Magyarország történelmével, Mátyással és Itáliából hozott feleségével, Aragóniai Beatrixszal kapcsolatban.

Történelmi regényről van szó, hiszen egyfelől nyomon követhetjük a királyi könyvtár születésének, gazdagodásának és hanyatlásának már-már mesébe illő históriáját, másfelől gazdag és a legapróbb részletre is kiterjedő történelmi korrajzot kapunk az 1600-as, 1700-as évek Magyarországáról, és a vele kapcsolatban állott államok, királyságok történelméről.

Mátyás király babérkoszorús portréjaTanner műve olvasható úgy is, mint könyv a könyvekről, beágyazva Mátyás király életrajzának regényébe. Fantáziát sem nélkülöző, megindító és lelkesítő emberi történet, amely megerősít minket, magyarokat abban, hogy Mátyás királyunk különleges tehetséggel megáldott, gyarlóságoktól ugyan nem mentes, de kétségtelenül rendkívüli jellemű és tudású, az új (és régi-régi, az antikvitásból örökölt) ismeretekre nyitott király volt. Nagy kár, hogy a magyar nemesség nem követte őt a kultúra általa kitaposott ösvényén. Talán túlontúl meglepő is a brit újságíró lelkesedése, elfogultsága a magyar király iránt. Igazi reneszánsz embernek, humanista hősnek írja le az uralkodót, aki szívügyének tekintette könyvtára fejlődését, és ennek érdekében semmiféle anyagi áldozatot nem sajnált. Hatalomvágyból vagy tudásvágyból, esetleg mindkét okból tette ezt királyunk? Tanner könyve, amelyben gyakran tesz utalást Csapodi Csaba corvina-kutatónkra, egyértelműen elveti a hiúsági, hatalomfitogtató indíttatást a könyvtár alapításával és gyarapításával kapcsolatban. A Csapodi-féle magyarázat elfogadására hajlik, amely egyértelműen kimondja, hogy a bibliotéka nem valamiféle múzeum volt, hanem a tartalom, az emberiség szellemi értékeinek összegyűjtésére törekvő, használatra szánt kollekció, ahol a pompa és a fény csupán a nemes tartalom méltó keretéül szolgált.

Feltárul előttünk a könyvtár születésének ötlete, a megvalósulás és a gyarapodás körülményei, bepillantást nyerhetünk a kódexek sorsába, mikor, hogyan, kitől rendelték meg őket, hogyan jutottak el Budára és onnét hová vetette a sors ezeket a köteteket. A kódexek történetével szorosan összefűződik a 15. század humanistáinak élettörténete. Közelebbről megismerkedhetünk a költő Janus Pannoniussal, a gyűjtemény firenzei könyvtárosával, Taddeo Ugoletóval, a tudós történetíró Bonfinivel, a királyról szóló anekdoták közreadójával, Galeotto Marzióval, aki persze maga is könyvtáros volt.

A könyvtár születésének és gyarapodásának története után megismerjük a könyvtár pusztulását is. Mátyás halála után az örökös, a könnyű kezű Jagelló Ulászló áruba bocsátotta a könyvtár értékes köteteit. A tűzhöz közel lévők szétlopták és külföldre menekítették a kódexeket, a török kor pedig végképp nem kedvezett az illusztrált, kézzel írott, festett köteteknek. Bár a szultán udvarába, Konstantinápolyba számos példány került, azért az igazhitűnek mondott közrendű törökök barbarizmusa nem ismert határt, ha a vallásukkal nem egybevágó – különösen ha emberábrázolással ékesített – kötetekkel való leszámolásra kerülhetett sor.

Marcus Tanner

Marcus Tanner

Tanner élvezetes, mesés, majdnem mondai világba emeli olvasóját, ehhez hozzájárul a fordító, Bori Erzsébet érzékeny munkája is. Képi hasonlattal: szinte reneszánsz festmény hatású élményt ad. Az ábrázolás perspektivikus, vagyis a párhuzamos egyenesek egy látszólagos pontban, jelen esetben Mátyás udvarában futnak össze. Élénk, gazdag a színvilág, részletes, szinte kézzel fogható az események és a szereplők leírása, sohasem laposodik el. Megjelenik a mindennapi élet, a tudományok tisztelete, „könnyű azonosítani Mátyás kedvenc témáit: a háborúk története, nagy uralkodók élete, találmányok, földrajz, orvoslás, a természet csodái, csillagászat”. Végül, de nem utolsó sorban megjelenik a portréfestészet is, bár Tanner nem ecsettel, hanem tollal festi meg a kor kiemelkedő alakjait.

Amint egy komoly, tudományos hátterű műtől elvárható, függelék és sok-sok jegyzet teszi szakmunkaként is jól forgatható eszközzé az érdekes könyvtárregényt.

Adatok: A könyv fülszövege

Marcus Tanner: Mátyás király könyvtára

Gabo Könyvkiadó, 2011