Akarok-e medvekutató lenni? | András László: Egy medvekutató feljegyzései

Posted on 2012. március 8. csütörtök Szerző:

0


Írta: Bedő J. István

Egy medvekutató...- borítóAkarok-e medvekutató lenni – ez a nagy kérdés. Mert ha igen, akkor el kellene olvasnom az összes medvekutató feljegyzéseit, hogy felkészüljek. De akkor rögtön kiderülne, hogy csak egy ilyen van. Viszont ez a legfrissebb.

Igazából ennek a könyvnek széles szalagot kellene viselnie a derekán, rajta nagy betűkkel: EZ NEM ÁLLATETOLÓGIAI MŰ. És medvékről is alig esik benne szó. Regénynek is talán csak akkor nevezhetjük, hogyha a regény fogalmát, mondjuk, Kanadától a Kalahári-sivatagig tágítjuk ki.

Mi akkor András László kötete? Én-hőse magát medvekutatónak mondja, aki a medvék téli álmát kutatja. Mármint hogy mit álmodik a medve. Ja, hogy ilyen nincs? Hát, kérem, ez a tudomány. Vagy nem ez.

A medvekutató a kutatás mentén (ez egy nagyon fontos, de nem helyénvaló szó ide) egy lenyűgöző nővel ismerkedik meg, aki rábírja, hogy térjen vissza való életbe, illeszkedjen be (ismét) a társadalomba. Ahonnan egyszer, medvekutatóként, már kiilleszkedett. És csináljon karriert a hivatalban.

Talán itt, a könyv harmadánál kezd gyanús lenni az elszánt olvasónak, hogy most már végképp nem azt kapja a könyvtől, amit vár, ha már várt egyáltalán valamit. A névtelen én-hős a hivatalban, melyet sosem neveznek meg, csupán egyes részlegeit, páratlan karriert fut be. Ez a hivatal leginkább az államigazgatásra hasonlít, de – őszinte sajnálatunkra – nagyon köznapi, sőt hazai-köznapi: abszolút felesleges.

A hivatal szöveget termel. Para-szöveget. (Erre utaltam a mentén szó használatával, mely a hivatalos beszédekben, magyarázatokban gyakori, ám senki nem használja valódi értelmében. Csak van. Mint a hivatal.) Önmagát termeli újra. Főosztályai, részlegei, munkakörei egyfelől emlékeztetnek néhai C. N. Parkinson közgazdaság-tudományi következtetéseire (lásd Parkinson-törvények). Másfelől az orvostudományi előképzettségű olvasó azt véli fölfedezni, hogy mintha a rák különös formájával találkozna: nemcsak sejtek szaporodnak ellenőrzés nélkül, hanem hasznavehetetlen szervek – részlegek – alakulnak ki, melyek feleslegesek, de működnek.

Én-hős már teljesen elszakadt a medvéktől, mint hivatalnok képes bárkit helyettesíteni, sőt már a helyetteseket is tudja helyettesíteni, és az olvasó együtt szenved én-hőssel, aki mind kevésbé találja a helyét. Pedig figyeli magát, a környezetét, mintha medvék lennének. (Akiket, ugye tudjuk, sosem figyelt, csak úgy csinált, mintha. Mert amikor igen, még akkor sem.)

[Itt és most álljunk meg egy pillanatra. Teljesen András László hatása alá kerültem. Úgy csavarom a mondatokat, ahogyan ő. Úgy magyarázom a saját mondataimat, ahogyan ő a sajátjait. Hát ezért olvasom a könyvet? Úgy látszik, ezért. Mint egy fertőzést, elkaptam az önmegfigyelést.]

Ha a korábbi kitágított értelemben hagyományos regényként fogjuk fel a medvekutatást, elég sokfelé játszódik (hacsak nem újabb átverés részesei vagyunk), erdőkben, tavak partján, sivatagban, Szibériában. De sehol nem a hely a lényeges, hanem a kutató, a majdani hivatalnok, aki összeszedi gondolatait, és megfigyel. Aztán alaposan leír. Ezt a képességét hasznosítja mindenhol.

András László

András László

Ha tehát, olvasóm, szellemi kalandra vágyol, egy történetre, ami benned kezdődik el, és ha az utolsó lapra értél, benned folytatódik, akkor elégedetten fogsz csettinteni: volt értelme annak, hogy A. L. tizenkét évig írta a művét. Bármelyik színű államigazgatás, figyelés, megfigyelés, gyanakvás vagy vád, alkalmasságvizsgálat vagy kitüntetési metódus pontos képét adta vissza. Politikai szelek irányváltozásai nem rontottak írása önazonosságán és hitelén.

Ha ellenben ezt az írást, olvasóm, idegesítőnek találod, óvatosan fogj a medvekutatáshoz, mert azt sem fogod másmilyennek találni.

Mi akkor András László kötete? Önmegfigyelés. Vagyis mégiscsak etológiai mű. Talán szatíra. De ebben bizonytalan vagyok. Valószínűleg tényregény. De ezt majd csak a jövő eseményei és fordulatai igazolhatják.

Adatok: A könyv fülszövege

András László: Egy medvekutató feljegyzései

Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2010.