Göncz művek | Kiállítás a Szabó Ervin könyvtár palotájában

Posted on 2012. február 20. hétfő Szerző:

1


Göncz Művek plakátA kilencven éves Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság első elnöke előtt tisztelegve a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiállítást rendezett mindazokból a művekből, melyeket Göncz Árpád írt vagy fordított.

Saját művei közül könyv és/vagy színi előadás formájában ismerhetjük a következőket: Sarusok, Magyar Médeia, Rácsok. Kötetben jelent meg 1990-ben együtt hat drámája (köztük a Mérleg; a Pesszimista komédia; a Perszephoné; a Sarusok).

Nevéhez fűződik J. R. R. Tolkien Magyarországon 1981-ben kiadott A Gyűrűk Ura című könyve fordításának igen nagy része (az első 11 fejezetet Réz Ádám fordította). Szintén ő a fordítója Malcolm Lowry A vulkán alatt, Colleen McCullough Tövismadarak, Arthur C. Clarke 2001: Űrodüsszeia, Agatha Christie N vagy M, Mary Shelley Frankenstein vagy a modern Prométheusz, William Makepeace Thackeray Pendennis története című művének.

Göncz ÁrpádA Göncz Árpád fordította művek listáján szerepel több regénnyel William Golding (például A torony, A piramis, Beavatás), John Updike (például a Nyúlketrec, Nyúlháj, A kentaur, A farm, Eastwicki boszorkányok), Thomas Wolfe (Az időről és a folyóról), William Faulkner (Sartoris, Példabeszéd, Fiam, Absolon!, A hang és a téboly), Ernest Hemingway (Vándorünnep, A folyón át a fák közé, Szigetek az Áramlatban), William Styron (Feküdj le sötétben, Nat Turner vallomásai), valamint Peter Shaffer az Equus című drámájával.

A március 5-éig nyitva tartó kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Arany termében nézhető meg (1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.)

A Sodrásban című, 2004-ben megjelent kötet ajánlásában Göncz Árpád ezt írta:

Sodrásban - borító„…a politikai szöveg természetes igénye, hogy az olvasó figyelmét mindvégig és minden sorában a mondandójára irányítsa, s azt egyértelműen és érthetően fejezze ki. Úgy, hogy az iskolázatlan ember és az egyetemet végzett szakember egyaránt megértse. A politikai szöveg írója tehát nem beszélhet kiválasztottakhoz, nem »művészkedhet«. Mindezek tudatában tán azt mondhatom, hogy bennem, a politikusban, értelemszerűen két író él. Az első, aki az író voltában »kitalált« (megélt) mondanivalót »művészileg« igyekszik megformálni, a második, aki a bennünket körülvevő köznapok, az élő valóság valamely szeletét teljesen egyértelműen, formailag lemeztelenítve törekszik megfogalmazni. Olykor külföldi államfők, olykor politikus kollégák, de javarészt általa teljesen megválaszthatatlan olvasóközönség, tehát a klasszikus »mindenki« számára. Mégpedig félreérthetetlenül. Mindkét írói »eljárásmódot« ismerem: a szépíróét, aki a könyveit megvásárló, és a mondandóját feltehetőleg pontosan követni képes olvasó vagy színházi néző számára ír, tehát megengedheti magának a művészi „kétértelműséget«, sőt többértelműséget is, de a politikus íróét is, aki ezzel a kiváltsággal nem élhet, mert szavainak »aranyfedezete« nem művészi, hanem egyértelműen morális természetű. Ez a két írólét, a művészi felelősséggel és a könyörtelen igazmondás felelősségével küszködő író ellentéte, életem egyik nagy kalandja volt.”

A kötet írásai összességükben egy politikus-író-értelmiségi gondolatait, töprengéseit tükrözik.