Hercegnő előkészületben | Robin Polakowsky: Vilmos és Kate

(A cikk eredetileg 2011. március 2-án jelent meg az olvassbele.hu-n)

Írta: Hudácskó Brigitta

2010 sok tekintetben az Egyesült Királyság éve volt: nem mintha nem érte volna számos csapás az országot a begyűrűző gazdasági válság és az új miniszterelnök, David Cameron személyében – a monarchiának azonban az év második felében szerencséje volt. Jelentősen emelte a lakosság jó közérzetét és a királyság intézményének ázsióját, amikor bemutatták az azóta négy Oscar-díjat besöpört A király beszéde című filmet VI. Györgyről, aki saját magán és dadogásán felülemelkedve dicsőségre vezette az országot a második világháborúban. Novemberben pedig végre bekövetkezett, ami után egy nemzet sóvárgott: Vilmos herceg, a trónörökös idősebb fia eljegyezte barátnőjét, Kate Middletont.

A királyi család történetét és vélt vagy valós magánéletét számos könyvben megénekelték már eddig is, amelyet a Vilmos és Kate (avagy őfelsége, a szerelem) című kötet végén található hat oldalas válogatott bibliográfia is tanúsít. Azonban a 2010. november 16-án bejelentett hercegi eljegyzés híre új ihletet adott az önjelölt udvari szerzőknek, akik végre leemelhették a polcról a hosszú idő óta készen álló Middleton-aktát, beillesztettek néhány fejezetet a legfrissebb fejleményekről és már mehetett is nyomdába a mű, hogy a 2011. április 29-re kitűzött esküvő idején mindenki naprakész legyen az ifjú pár (viselt) dolgait illetően.

Robin Polakowsky – a számos jel szerint magyar szerző – szintén azt a médiahullámot igyekszik meglovagolni könyvével, amelyet az eljegyzés híre keltett. Ennek eredménye a Vilmos és Kate (avagy őfelsége, a szerelem) című kötet. Persze Vilmos hercegről és a királyi családról nehéz úgy írni, hogy ne érintsük az örökzöld témát, Diana hercegnő sorsát, ám – hogy a kötet kifejezésével éljünk, a sokadik bőrt húzza le a lóról (!) az, aki lépten-nyomon párhuzamokat és hasonlóságokat keres Diana és Kate életútja között. (Maga Polakowsky sem kíméli az ominózus jószág irháját.)

Persze felmerül a kérdés, hogy mi az, amit még nem tudunk Vilmos hercegről, Miss Middletonról és a tiszteletre méltó Windsor-házról? A brit királyi család ugyanis a kilencvenes évek, különösen pedig Diana hercegnő 1997-ben bekövetkezett halála óta a nemzetközi bulvársajtó figyelmét élvezi (avagy nem élvezi), így nem kell ahhoz brit alattvalónak lenni, hogy tisztában legyünk Károly herceg magánéletével, Harry herceg viselt dolgaival vagy Sarah Fergusson legújabb hódításaival.

Mostanáig Vilmos herceg volt az, akinek konszolidált viselkedésével leginkább sikerült kivédenie a média érdeklődését, ám már csak azzal is évekre elegendő témát szolgáltatott a pletykagyárnak, hogy a családi hagyományokkal szembemenve a skóciai St. Andrews egyetemre iratkozott be. A választás jó befektetésnek bizonyult, hiszen a herceg nem csupán a világ legrangosabb művészettörténet tanszékéről származó diplomával lett gazdagabb – amelynek minden bizonnyal jó hasznát veszi majd a munkaerőpiacon –, hanem itt ismerkedett meg a bájosan polgári származású Kate Middletonnal is, aki tavaly november óta a walesi hercegnői cím várományosa.

Kate Middleton közrendű család gyermeke, ám jó üzleti érzékkel megáldott édesanyjának köszönhetően nem jelentett gondot, hogy a hölgy előkelő magániskolába, majd pedig a rendkívül jó nevű – és annál drágább – St. Andrews egyetemre járjon. A rossz nyelvek szerint a felsőfokú tanulmányok helyszínét a kedves mama szorgalmazta, miután kiderült, Vilmos herceg is ugyanott fog tanulni. Ám ez – még ha igaz is –, csak azt bizonyítja, befektetési kérdésekben érdemes a generációk alatt szegény sorból felső középosztályba jutott Middleton-família véleményére hallgatni.

Persze a közös tanintézmény még nem minden, azonban hogy Middleton kisasszony és a William Wales néven beiratkozott hallgató között az egyetemi évek alatt miképpen szövődött először barátság, majd pedig szerelem, az rejtély. A pár története a továbbiakban kiábrándítóan szokványos és botrányoktól mentes. Bár 2007-ben Vilmos és Kate rövid időre szakítottak, amelyről a bulvárlapok nem felejtettek el megemlékezni, mind a különválás, mind a békülés híján volt a látványos és drámai elemeknek, amelyeket pedig a nagyközönség elvárna. Nem hiába kapta Miss Middleton a „Waity Katie” („Várakozó Kata”) becenevet a sajtótól: az ifjú hölgy csendben, minden drámaiság nélkül kiböjtölte a herceg mellett az egyetemi éveket, a katonai kiképzést, majd az uralkodó teendőkre való felkészülést. Igencsak úgy fest tehát, hogy nem Vilmos herceg büszkélkedhet a legizgalmasabb magánélettel a SW1 londoni postai körzet lakói közül. Sőt: a herceg és kedves párja hírességekhez méltatlanul már-már bántóan normálisnak tűnnek.

A jelek szerint azonban az alattvalókat ez egy cseppet sem zavarja, hiszen 2010. november 16. óta az egész Egyesült Királyság az esküvő lázában ég, és a hercegi utód születésének várható idejéről spekulál. Bár kétségtelen, hogy az uralkodóház és általánosságban a monarchia reputációjának nagyon jót tett a közelgő esküvő híre, azonban a várakozás és a felfokozott izgalom mintha kissé irreális terhet róna a fiatalokra. Vilmost uralkodói anyagból gyúrták, ez kétségtelen, és Miss Middleton is bebizonyította az évek során, hogy nagyszerűen kezeli a rá irányuló figyelmet. Csakhogy még így is kevés esélyük van arra, hogy az ország valós problémáit egy esküvővel és esetleges gyermekáldással megoldják.

Bár ki tudja: a menyegző okán 2011 áprilisára legalább egymilliárd fontos extra bevételt jósolnak csak London szállodáinak és éttermeinek, sőt mit több, a kormány kénytelen volt elhalasztani a közszolgálati nyugdíjak megnyirbálására vonatkozó tervezetének bejelentését, ugyanis a szakszervezetek azzal fenyegetőztek, hogy általános sztrájkot hirdetnek a nemzeti ünneppé emelt királyi menyegző idejére.

Habár az anyag jó része már régen készen állhatott, a sietség azért meglátszik az elkészült könyvön. Akad benne néhány zavarba ejtő stílusbeli hiba és szóláskeveredés (mint az ominózus sokat nyúzott ló esete), és számos olyan tárgyi tévedés is előfordul, amelyek láttán a hercegi pár eufórikus örömében osztozó olvasó némileg elszomorodik. Érdemes a következő kiadásban egységesíteni például, hogy a brit miniszterelnök nem James Cameron, az etoni – csak fiú – diákok érettebb lányokkal legfeljebb az iskola kapuján kívül találkozhatnak, a Nemzetközösségnek pedig – a bevezető szavaival ellentétben – legfeljebb csak képletesen van vége, köszöni, jól van. Múlt november 16. óta pedig egyre jobban.

Adatok: A könyv fülszövege

Robin Polakowsky: Vilmos és Kate

Atlantic Press  Kiadó, 2011