De ki az a Nellie Bly? | A legelső száguldó riporter, ráadásul nő (1)

Írta: Ács Eleonóra

Napjainkban megszokott, hogy vakmerő riporterek hada ered az igazságtalanságok nyomába, és természetes, hogy nők is akadnak köztük szép számmal. A 19. század végén, amikor Nellie Bly, az oknyomozó újságírás úttörője élt és dolgozott, távolról sem volt az. Egy szexista cikk nyomán legendás karrier született. Ráadásul olyan nő karrierje, aki ettől kezdve, ha kellett, elmegyógyintézetbe záratta magát, ha kellett, megkerülte a Földet. Mellesleg többmilliárdos vállalkozásokat irányított. Íme, Nellie Bly csodálatos élete.

 

Elizabeth Jane Cochran Cochran’s Millsben, Pennsylvaniában (ma South Park Township), született 1864. május 5-én. A családban Pinkynek becézték, mert gyermekkorában rajongott a rózsaszín ruhákért. Apja eleinte egyszerű munkásként dolgozott egy malomban, később azonban megvásárolta az üzemet és a háza körüli földeket. Végül akkora terület tulajdonosa lett, hogy a városkát róla nevezték el Cochran’s Millsnek. Ám édesapja korai halála után, végrendelet híján, Elizabeth családja egyik napról a másikra szűkös anyagi körülmények közé került, amelyekből édesanyja egy új házasság révén remélt szabadulni, ám a mostohaapa brutalitása gyors válásra kényszerítette. A család1880-ban Pittsburghbe költözött.

„Kis árva lány”

A Pittsburgh Dispatch újságírójának fogalma sem volt róla, hogy cikke nyomán, melyben kifejti, hogy egy nőnek a háztartáson és gyereknevelésen kívül semmi más dolga nincs, és ne is legyen, egy legendás karrier születik. Ráadásul egy nő legendás karrierje. 1880-at írtak ekkor. Az újság véletlenül került a 16 éves Elizabeth Cochran kezébe, akit olyannyira felháborított a cikk, hogy rögtön tollat ragadott, és levelét még aznap be is küldte a szerkesztőségbe. A „Kis árva lány” (Elizabeth ezt a jeligét használta) ifjú kora ellenére pontosan tisztában volt a nők hátrányos helyzetével. Megváltozott körülményei a 14 éves Elizabeth-et az iskola elhagyására és álláskeresésre kényszerítették. Ám hamar megtapasztalta, hogy a nők csak rosszul fizetett munkához juthatnak.
A főszerkesztőre mély benyomást tett a cikk szókimondása, írójának tehetsége, így hirdetést tett közzé újságjában: „Kis árva lány, jelentkezz!” Mikor azonban Elizabeth felkereste a szerkesztőséget, és kiderült, hogy a cikk szerzője nő, nem akarták foglalkoztatni. Ám végül alkalmazták, mire ő rögtön munkához is látott. Egy népszerű dalocska hősnője, Nellie Bly nevét vette fel, hiszen akkortájt elképzelhetetlen volt, hogy egy nő a saját nevén publikáljon.

Nellie Bly kezdetben a gyári munkásnők helyzetéről írt tényfeltáró cikkeket. Ám a kiadó hamar az úgynevezett női oldalakra irányította, ahol a divatról, társasági eseményekről, kertészkedésről – vagyis tipikusan a kor női újságíróknak szánt témákról kellett írnia. Ám ezek a feladatok korántsem elégítették ki. Helyettük leányanyákkal, prostituáltakkal készített riportokat, munkásnak állt, lopáson kapatta magát, hogy felfedje a kizsákmányoló gyárosokat és a női elítéltekkel szembeni gyalázatos bánásmódot.

Hat hónap Mexikóban

Amikor az érintett gyárosok megfenyegették az újságot, hogy többé nem hirdetnek a hasábjain, Nellie elérte, hogy külföldi tudósítóként Mexikóba küldjék. Még csak 21 éves volt. Csaknem fél évet töltött a közép-amerikai országban, ahonnan folyamatosan küldte tudósításait a mexikói emberek életéről, szokásairól, a szegénységről, a korrupcióról. Ezeket az írásait később Hat hónap Mexikóban címmel, könyv alakban is megjelentették. Egyik riportjában egy helyi újságíró bebörtönzése ellen emelt szót, és a mexikói kormányt, valamint Porfírio Díazt bírálta. A cikk miatt kiutasították Mexikóból.

„Színleljen tébolyt, drágám!”

Mivel a Dispatchnál továbbra sem nem kapott megfelelő feladatot – kizárólag színházi és művészeti témájú cikkeket vártak tőle – Bly 1887-ben otthagyta a lapot, és New Yorkba költözött. Öt munka nélkül töltött hónap után sikerült bejutnia Joseph Pulitzer színe elé, és elérnie, hogy a New York World tulajdonosa feladatot adjon neki. Nellie Bly elvállalta, hogy őrültséget tettetve bejut a Blackwell-szigeti női elmegyógyintézetbe, és leleplező cikket ír az ott uralkodó, rettentő állapotokról.

Miután egy éjszakán keresztül gyakorolta a tükör előtt a meggyőzően zavart arckifejezést, beköltözött egy munkásnők számára fenntartott átmeneti otthonba. Ott aztán nem volt hajlandó nyugovóra térni, azt állította, hogy a szobatársai mindannyian tébolyultnak tűnnek. Így hamarosan őt könyvelték el őrültnek, és kihívták a rendőrséget. Az őrszobán amnéziát tettetett. Orvosi vizsgálatnak vetették alá, és kétségtelen épelméjűsége ellenére őrültnek nyilvánították, és a Blackwell-szigetre szállították. A média felkapta a „szép bolond lány” történetét. „Ki lehet a tébolyult lány?” – kérdezte a New York Sun. A New York Times egy „rejtélyes lelencről” cikkezett, akinek „vad és űzött a tekintete”, és egyre csak azt sikoltozza: „Nem emlékszem, nem emlékszem semmire!”

Bly első kézből szerezhetett tapasztalatokat az elmebetegek életéről. A menü zabkásás zöldséglevesből, főtt marhahúsból, szikkadt kenyérből és ihatatlanul mocskos vízből állt. A veszélyes pácienseket egymáshoz kötözték. A betegeknek egész nap egy kemény padon kellett ülniük, ahol a hidegtől alig védte őket valami. Az étkezőhelyet szeméthalmok vették körbe. Mindenfelé patkányok szaladgáltak. A fürdővíz jéghideg volt, melyet vödörszám zúdítottak az ápoltak fejére. A nővérek érzéketlenek és durvák voltak, nem engedték a betegeket beszélni, és ha nem engedelmeskedtek, verték őket. Betegtársaival beszélgetve Bly megállapította, hogy többen ugyanolyan épelméjűek, mint ő maga. Így írt tapasztalatairól:

»Mi más okozhatna – a kínzáson kívül – gyorsabban tébolyt, mint ez a bánásmód? Szeretném, ha azok a szakorvosok, akik engem elítélnek azért, amit tettem, fognának egy teljesen egészséges, épelméjű nőt, bezárnák, arra kényszerítenék, hogy reggel hattól este nyolcig egy kemény padon üljön, ezalatt az idő alatt ne szólaljon meg és ne is mozduljon, ne olvashasson és ne jussanak el hozzá a külvilág hírei, kapjon ehetetlen kosztot és részesüljön kíméletlen bánásmódban, és megfigyelnék, mennyi idő alatt borul el az illető elméje. Két hónap alatt szellemi és fizikai roncs lesz belőle.«

Tíz nap után Pulitzer intézkedett, hogy Nellie Blyt kiengedjék az intézetből. Cikke, melyet később Tíz nap az őrültekházában címmel könyv alakban is megjelentettek, nagy szenzációt keltett, és hírnevet szerzett neki. Míg az orvosok és a személyzet kínos magyarázkodásba bonyolódtak, a város vizsgálatot indított, melybe Nellie Blyt is bevonták. Elbocsátották a kegyetlenkedő nővéreket, az indokolatlanul ott tartott ép eszűeket kiszabadították, és egymillió dollárt áldoztak a koszt és az orvosi ellátás javítására.

Folytatás: De ki az a Nellie Bly? (2)