A klón-donor lelke | Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…

Posted on 2011. december 12. hétfő Szerző:

0


Írta: Jeges-Varga Ferenc

Ne engedj el... - címlapA Hailsham magániskolában a diákok élete látszólag hasonlóképpen zajlik, mint bármelyik bentlakásos intézetben. A növendékek tanulnak, játszanak, alkotnak, éreznek. Barátságokat kötnek, szerelmet találnak. A felügyelőnők vigyázó jelenlétükkel óvják a rájuk bízott nyájat a káros külső hatásoktól.

De nézzünk csak egy kicsit a dolgok mélyére. Sok itt a furcsaság. Elsőrendű szabály például, hogy minden diáknak különösen óvnia kell az egészségét. Ez persze még rendjén is lenne, de miért fontosabb ez a társadalom számára, mint saját maguknak? Szexelni meg bátran szexelhetnek, hiszen egyiküknek sem lehet gyereke. Ezt mindenki tudja. És mi van a diákok szüleivel? Szülőkről egy árva szó sem esik. Aztán különös az is, hogy az iskolában nem tanulnak szakmát. Itt aztán senkiből sem lesz portás, kertész vagy éppen vízvezeték-szerelő. Ellenben különféle művészi produktumok készítésére ösztönzik a tanulókat. Az alkotásokat a felügyelők kiválogatják, és a legjobbakat elviszik a „Galériába”.

Az egykori hailshami diák, Kathy H. már felnőtt fejjel idézi fel diákéveit. Emlékeiből egy különös érzelmi háromszög képe rajzolódik ki. Kathy, Tommy és Ruth kapcsolatát a barátság, a szerelem és a szeretet bonyolult viszonyrendszere működtette, melyet olykor apró-cseprő nézeteltérések, zavaró félreértések tarkítottak. A háttérben pedig valami súlyos titok lappangott. Titok, melynek létezésével egészen kicsi koruk óta tisztában voltak. Mégsem beszéltek róla még maguk között sem.

Ne engedj el című regényében a japán származású, ám hatéves kora óta Angliában élő (a Napok romjait is jegyző) Kazuo Ishiguro hátborzongató jövőképet fest. A tudománynak és a technikának köszönhetően nincs többé gyógyíthatatlan betegség. Az emberiség múlt és jövő nélküli klónokat gyárt, akiknek egyetlen életcéljuk lehet, az „adományozás.” Ha kigyógyulhatsz a rákból, kit érdekel, milyen árat kell fizetni érte. És hogy kinek kell fizetnie érte… A klón-donoroknak nincsenek jogai.

Kathy H. és társai mégsem lázadtak fel soha e kegyetlen világ ellen. Létezésük kezdete óta azt sulykolták beléjük, hogy a szabályok szerint kell élni. Még életükben apránként odaajándékozhatják létfontosságú szerveiket a rászorulóknak, majd joguk van meghalni. Ebben nőttek fel, ezt tudatosították bennük, elfogadták, nem menekültek. Pedig nem tartották fogságban őket valamilyen szupertitkos laboratóriumban. Sőt! Járhattak, kelhettek az emberek között. Végzetüket azonban nem befolyásolhatták. Életüknek nem lehetett más célja.

Gyermekként még ábrándoztak, mert álmok nélkül nem lehet létezni. Persze egy klón még legmerészebb vágyaiban sem gondol gyerekre vagy családra. Egy rendes foglalkozást azonban el tud képzelni magának. Az még belefér a világképébe. Ki ács, ki postás, ki irodai alkalmazott szeretne lenni. Pedig semmi esélyük sincs erre.

Ishiguro fejezetről fejezetre, apránként adagolja a borzalmakat. Egy-egy, a hétköznapok rendjébe beékelődő, jelentéktelennek látszó konfliktus lassanként megmutatja ennek a világnak valódi törvényszerűségét. Éppen ezért a Ne engedj el – mindamellett, hogy részletgazdag jellemábrázolásával pontos képet ad a szereplőkben lezajló lelki folyamatokról – egy izgalmas nyomozás története is.

Ishiguro nem magyarázza túl a kitalált történelmi távlatokat, magától értetődő módon kezeli a donorlétet, ahogy a Hailsham diákjai is tényként fogadják el. Nem a tudományos válaszok vagy az etikai kérdések a hangsúlyosak, hanem hogy Isten elárvult gyermeke mihez kezd magával. Mi értelme van az ilyen életnek?

Kazuo Ishiguro

Kazuo Ishiguro

Ishiguro látomása csupán keretet ad mondanivalójának. Voltaképpen barátságokról, szerelmekről, intim emberi viszonyokról mesél. A civilizáció e könyörtelen víziója még inkább kiemeli az emberi jellem sajátosságait. Talán épp így érthetjük meg igazán, hogy mindazért, amit teremtünk, felelősek vagyunk. Minden szavunk, minden cselekedetünk jellemez bennünket. Nem moshatjuk örökösen a kezünket. Hatással vagyunk mások életére, tetteink pedig visszahatnak ránk. Egy ember boldogságát éppen az határozza meg, miképpen képes jobbá tenni környezetét. Megrázó regény, Kada Júlia érzékeny, pontos fordításában.

Adatok: A könyv fülszövege

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…

Cartaphilus Kiadó, 2011