Joel és Ethan Coen – interjú | Beszélgetés A félszemű című filmről

Posted on 2011. november 30. szerda Szerző:

0


A deadline.com cikkét fordította: Lamperth Zsuzsanna

Ha felidézzük azokat az emlékezetes pillanatokat, amikor Joel és Ethan Coen marhaölő fegyverrel (Nem vénnek való vidék) vagy faaprítóval (Fargo) radírozták ki filmjeik szereplőit, akkor biztosra vehetjük, hogy a vadnyugati bosszútörténet garancia a vérfürdőre. Igazság szerint azonban A félszemű (True Grit) a leginkább közönségbarát, mainstream filmjük az utóbbi években.
A rendezőpáros szigorúan ragaszkodott Charles Portis 42 évvel ezelőtt írt regényének cselekményéhez, meg sem nézte az 1969-es filmváltozatot, mellyel John Wayne Oscar-díjat nyert, és egy PG-13 [13 éven felül, szülői kísérettel látogatható] kategóriás kalandfilmet készített, amelyben a főszereplőt alakító Hailee Steinfeldet olyan tapasztalt színészek veszik körül, mint Jeff Bridges (Rooster Cogburn marshall), Matt Damon (Labeouf, Texas ranger), valamint a banditákat alakító Josh Brolin és Barry Pepper. A film megfűszerezheti az Oscar-díjért folyó küzdelmet.

Joel és Ethan Coen

Joel és Ethan Coen

Honnan jött a téma? Ez a negyven évvel ezelőtt írt regény már a könyvesboltokban sem nagyon kapható.
Ethan Coen: Mindketten olvastuk a könyvet, ahogy Charles Portis más regényeit is. Néhány évvel ezelőtt felolvastam a fiamnak, akkor kezdtünk el beszélni róla, hogy érdemes lenne megcsinálni.
Joel Coen: Persze tudtuk, hogy már készült belőle film, de nem láttuk azóta, hogy megjelent és nem is emlékeztünk rá igazán.

A könyvben jobban középpontban volt a fiatal Mattie, az okos, makacs tinilány, aki eltökélt szándékkal keresi apja gyilkosát. Milyen lehetőséget láttatok benne, ami túlvihet azon, hogy a szinte legendás filmmel összevessék a munkátokat?
Ethan Coen: Ez az, ami tetszett a könyvben, hogy egyes szám első személyben meséli el egy 14 éves szereplő, Mattie Ross. Nagyon vicces könyv. Van benne három nagyszerűen megrajzolt karakter, ő, Rooster Cogburn és Labeouf. Egyszerű, üldözéses-bosszúállós történet. Igazán ígéretes anyag egy mozifilmhez. Ami persze viccesen hangzik, mert, ahogy mondtad, volt ez a legendás film, amiről tudtunk, de nem igazán emlékeztünk rá.
Joel Coen: Nem is vettük elő a témát.
Ethan Coen: És persze a film készítésekor sem néztük meg az előzőt. De nem is nagyon aggódtunk miatta. Azt mondod, legendás film, és ez így is van. Másrészt, meg kell mondanom, hogy a film valószínűleg csak a mi korosztályunk és az idősebbek számára legendás. És mi már nem a moziba járó nemzedék vagyunk. Nem hiszem, hogy a fiataloknak túl sok közük lenne John Wayne-hez. Szóval nem éreztük túlzásnak, és nem is aggódtunk miatta. Egyszerűen bennünk volt ez a lelkesedés a regény iránt.

Azért mondják legendásnak, mert John Wayne Oscar-díjat nyert vele, de sokan úgy érzik, hogy a szobrot inkább az életművéért kapta, nem a szerepért.
Joel Coen: Én is azt olvastam, hogy afféle búcsúajándékként kapta.
Ethan Coen: Régóta itt vagy már, szeretünk, tessék, itt egy díj.

Mennyiben volt más ezt a könyvet filmre vinni, mint Cormac McCarthy Nem vénnek való vidékét?
Ethan Coen: Igazság szerint nem nagy a különbség. Annak a könyvnek is hasonló volt a témája. Jó humora volt Cormac könyvének is, persze nem annyira, mint A félszeműnek, de azért volt humora. És a könyv minden második fejezete egyes szám első személyű elbeszélés volt, a sheriff narrációja [akit Tommy Lee Jones alakított]. Amikor egy regény így van megírva, el kell dönteni, mihez kezd vele az ember. Mindkét könyv esetében ugyanaz volt a kérdés.
Joel Coen: Sok mindenben különbözik a két könyv. A Nem vénnek való vidék cselekményében van három szereplő, akik nem találkoznak, kivéve egyszer, amikor a Josh Brolin és Javier Bardem alkotta karakterek majdnem összefutnak. Ott az volt a feladat, hogy úgy zsonglőrködj három labdával, hogy a közönség folyamatosan kapcsolatban legyen a szereplőkkel, és fel tudja venni velük a fonalat a megfelelő pillanatban. A félszemű cselekménye sokkal lineárisabb. Nem párhuzamos.
Ethan Coen: Az az érdekes, hogy – ahogy mondtad – a Nem vénnek való vidékkel ez volt a probléma. A félszeműben viszont a karakterek egy bizonyos pont után végig együtt vannak. A filmben különválasztottuk őket, a könyvben ez nem így volt.

Hailee Steinfeld és Jeff Bridges A félszeműben

Hailee Steinfeld és Jeff Bridges

A félszemű akár Larry McMurtry egyik western-regényének az adaptációja is lehetne. A szereplők nem túl okosak, nem igazán gonoszak, mintha csak belekeverednének a bajba. A fő bandita, akit Berry Pepper alakít a filmben, tulajdonképpen kedves a lánnyal. Cormac McCarthy Nem vénnek való vidék-jében Javier karaktere egyértelműen gonosz volt. Abban a filmben tényleg fehér- és feketekalapos fickókat láttunk, de Portis szereplői…
Ethan Coen: Valahogy együttérzőek. Különösen Barry Pepper, ahogy eljátszotta a szerepet. Nagyon érdekes volt. Egyetértek, közelebb van Larry McMurtry-hez.

Úgy fogtátok fel ezt a különbséget, mint alkalmat a karakterek „szürkítésére”, ami a Nem vénnek való vidékben nem volt lehetséges?
Joel Coen: A film készítésekor nem igazán kapcsoltuk össze a két témát, de így utólag érdekes elgondolkodni rajta. Csak arra figyeltünk, hogy a könyvnek megfelelő karakterek legyenek a filmben is.
Ethan Coen: A könyvet is érdekessé tették a szereplők, és a filmben is szórakoztató lesz, mert életszerűek a karakterek. Mi is tükröztük azt, hogy vannak szürke területek.
Joel Coen: Ez nagy különbség Cormac könyvéhez képest. Javier karaktere nemcsak egyértelműen gonosz, hanem szinte elvont is. Majdnem nem emberi. Betöltötte szerepét a történetben, de mintha szinte nem is lett volna valós szereplő.
Ethan Coen: Az egy másféle adaptációs probléma volt, mint A félszemű, nagyon eleven karakterekkel. De igazad van. A Nem vénnek való vidékben a Javier által megformált szereplőről még azt sem tudjuk, hogy néz ki.
Joel Coen: Inkább a gonosz megtestesítője volt, nem valós karakter.

Amikor elkezdtétek készíteni ezt a filmet, a western finoman fogalmazva sem volt divatos műfaj. Ez egy PG-13 kategóriás film a mainstream közönségnek. Visszafogtátok magatokat a vadnyugati erőszak ábrázolásában azért, hogy ilyen besorolást kaphasson?
Joel Coen: Nem igazán, mert a regény stílusát követtük, ami inkább egy Huckleberry Finn-féle tini-kalandregény hangulatát idézi. Nem brutális vagy nagyon erőszakos, de nem is klasszikus western, mint például egy Zane Grey-történet.
Ethan Coen: Ha már az erőszakról beszélünk, Cormac könyvével összehasonlítva van erőszak A félszeműben is, de kevésbé sötét összefüggésben, mint a Nem vénnek való vidékben. Ahogy Joel is mondja, ez inkább fiatal felnőtteknek szóló kalandregény stílusú erőszak, szemben Cormac-kel, akárminek nevezzük is. A lány lelövi az egyik rosszfiút egy szikláról, majd megbotlik, és beleesik gödörbe, amiben kígyók vannak. Minden a régi képes könyvek stílusában történik.

Mattie kemény szerep a fiatal színésznőknek. Mi volt a legkeményebb kihívás abban, hogy előhozzátok Hailee Steinfeldből ezt az alakítást?
Joel Coen: Hát, hozta ezt ő magával. A szereposztás volt az igazi kihívás. Olyan volt, mint tűt keresni a szénakazalban. Csak 14 éves, de nagyon kifinomult színész. Hozta az ötleteit, a saját látásmódját és a magabiztosságát. Nem volt szüksége segítségre. Szerintem a valódi kihívás az volt, hogy nem tudtuk, tényleg létezik-e ilyen lány. Az is benne volt, hogy nincs tű a szénakazalban, és nem találjuk meg a megfelelő embert a szerepre.

És mi lett volna, ha nem találjátok meg?
Joel Coen:
Volt egy olyan hátsó gondolatunk, hogy ha nem találjuk meg a megfelelő embert, akkor mi lesz? Persze a felszínen nem engedtük meg magunknak ezt az érzést. Nagyon sokára választottuk ki, talán négy-öt héttel a forgatás előtt.
Ethan Coen: De fontos, hogy amikor filmet készítesz, ne a rövidebb utat válaszd. Akár jól megy, akár nem, meg kell csinálnod. Úgyhogy nem gondoltunk arra, hogy lefújjuk, ha nem találjuk meg őt.
Joel Coen:
Bár bennünk volt, hogy ki tudja, lehet, hogy megtaláljuk, és az is lehet, hogy nem.

Jeff Bridges

Jeff Bridges A félszeműben

Jeff Bridgesre már akkor gondoltatok, amikor a szerepet írtátok? Nehéz volt meggyőzni, hogy John Wayne nyomdokaiba lépjen?
Ethan Coen: Aggódtunk, hogy húzódozni fog, amikor megkeressük az ajánlattal. Azonnal hozzá mentünk, úgy gondoltuk, ő a legmegfelelőbb. Amikor írtuk, még nem gondoltunk rá, de később már igen. Ismerjük őt, és tudjuk, hogy adja magát neki ez a szerep. Átfutott az agyunkon, hogy akár vissza is utasíthatja a John Wayne-történet miatt. Meglepődött, de elfogadta a javaslatunkat, és elolvasta a könyvet. Ez fontos volt, mert számunkra ez volt a kiindulópont. Amikor elolvasta, azt mondta, érti, mit akarunk csinálni, és hogy jó lesz. Utána szerintem már nem gondolkodott rajta.

Ha követem azt a logikát, amit a moziba járó közönségről mondtál, akkor lehet, hogy Töki A nagy Lebowski-ból inkább ikonikus figura, mint Rooster Cogburn?
Joel Coen: Pontosan. Úgy gondolom, ez igaz, főleg a huszonévesek generációjában. Megkérdeztem őket, hogy hallottak-e A félszeműről. Azt mondták, igen, de mi az? Nincs igazán kapcsolatuk a másik filmmel.

LaBoeuf, a texasi ranger nem nagy szerep, mégis megszereztétek Matt Damont. Josh Brolin Tom Chaney-je még kisebb. Hogyan tudjátok meggyőzni az ilyen kaliberű színészeket?
Ethan Coen: Szerintem ez nekik lazítás. Teljesen más szerepet játszanak el, ami nem főszerep, de nagyon szórakoztató. Nem nekik kell vinni a filmet, és nem is kell olyan sokat dolgozniuk rajta – az időbeosztást értve. És tényleg élvezetes. Ők mind színészek, így a vágyuk az, hogy különböző szerepeket játszhassanak el. Általában nem találkozunk azzal a hozzáállással, hogy „ez a szerep túl kicsi nekem”.

George Clooney nekem azt mondta egyszer, hogy bármilyen filmetekben szívesen játszana. Ki utasít el benneteket?
Joel Coen: Hát, vannak olyan színészek, akikkel még mindig szívesen dolgoznánk, de nem vállalták. Azt nem akarom elmondani, hogy ki és hol, de megtörténik. Amit mi csinálunk, az nem mindenkinek jön be. De általában nagy szerencsénk van. Igen, sok ember van, akikkel szívesen dolgoznánk. Furcsa kérdés. Vannak ismert színészek, vagy olyan színészek, akiket mi jól ismerünk, de még nem dolgoztunk együtt, akik mindig ott vannak a háttérben. Ahogy írsz és új anyaggal jössz elő, vársz a pillanatra, amikor majd minden összeáll, a színész és a szerep megfelelő párosítása. Vagy, ami gyakrabban fordul elő, hogy egy adott színészre gondolunk, arra, hogy ő mit tudna eljátszani, mit játszana el. Úgy gondolunk rá, mint egy karakterre a történetben, amin éppen dolgozunk. És így végül nekik írjuk a szerepet.
Ethan Coen: Jeff jó példa erre. 14 évvel ezelőtt dolgoztunk vele, és azóta is szerettünk volna, de valahogy nem jött a neki való szerep egészen mostanáig.
Joel Coen: Amikor A nagy Lebowskit írtuk, akkor is rá gondoltunk, neki írtuk a szerepet. Még nem is ismertük, mégis akkoriban ő járt a fejünkben.

Joel és Ethan Coen

Joel és Ethan Coen

Gyakoribb az, hogy egy adott színészre gondoltok, amikor megírtok egy szerepet, például George Clooney-ra, John Turturróra szabjátok, vagy azokra a színészekre, akikkel gyakran dolgoztatok?
Joel Coen: Ebben az esetben – és a Nem vénnek való vidékben is – konkrét elképzelés nélkül írtunk, mert ezek adaptációk, és a szerzők eleve meghatározták a karaktereket. Nem volt szükség arra, hogy egy adott színészre gondoljunk, amikor kitaláljuk a szereplőt. Nem kellett kitalálni semmit, nem is volt szükségünk a görög kórus sugalmazására, hogy ezt most Turturro játszhatná, vagy ilyesmi. Amikor írjuk a filmet, gyakran ezt csináljuk: azon kezdünk el gondolkodni, hogyan játszhatná el, és ez segít megrajzolni a szereplőt.
Ethan Coen: Szerintem, amikor mi írjuk a történeteket, akkor fele-fele. A karakterek 50%-ban arra a színészre utalnak vissza, akire írtuk őket.

Úgy tűnik, az idén nem hoz lázba benneteket az Oscar-díj által nyújtott elismerés. Mit jelent számotokra, hogy a Nem vénnek való vidékkel megnyertétek a legjobb filmért és a legjobb rendezőnek járó szobrot?
Joel Coen:
A következő két filmünk akkor már le volt fixálva, úgyhogy ez nincs hatással a mostani munkánkra.
Ethan Coen:
Amikor a Nem vénnek való vidékkel díjat nyertünk, aztán megcsináltuk az Egy komoly embert, a Variety ezt írta: „Ilyen filmet csináltok azután, hogy Oscart nyertek?” – vagy valami ilyesmi. Valójában azt a filmet már megírtuk és a szerződéseket is megkötöttük még a Nem vénnek való vidék előtt. Azért készült el később, mert a színészek időbeosztása így tette lehetővé. Az emberek ok-okozati viszonyt keresnek olyan dolgokban is, ahol gyakran nincs.
Joel Coen:
Csak egy őrült estét jelentett számunkra. Amiatt megérte. Mindenkinek át kellene élnie egyszer.
Ethan Coen: Jó érzés, amikor meghívnak a buliba.

Bővebben a filmről: Vadnyugati alkonyat, avagy az igazság útja

Kapcsolódó könyv: A félszemű

Bővebben a könyvről: Makacs törvény