Simon Tamás: Vérmacska, avagy Alfi világuralomra tör (részletek)

Posted on 2011. november 21. hétfő Szerző:

0


Simon Tamás: Vérmacska, avagy Alfi világuralomra törEgy rokon lélek vallomása: Alfi az egyetlen macska, akit messziről kedvelek. Közelről a cimborám lenne. – „Regős Bendegúz” (Bakterház balra)

„Ahhoz képest, hogy egy alkoholista vasutas lopott téged, eléggé úgy viselkedsz, mintha a dologtalan ősapádat Tutanhamonnal együtt balzsamozták volna be! Ezt Szőri szokta mondani, ha valamit rettenetesen elbaszok, de szerinte nem tanúsítok kellő bűnbánatot. Magam részéről mélységes meggyőződésem, hogy valami rég halott fáraó ölmacskájának egyenes ági leszármazottja vagyok. Persze Szőri ezt mindig kétkedve fogadja, de leszarom, mert ahhoz nem is kell törzskönyv és szépen, füzetben vezetett felmenők, cifra nevekkel, hogy valakiből isten legyen. Mint belőlem. Belőlem, aki két fröccsbe kerültem, de az eszmei értékem egyenlő a világ legjobb borvidékeivel.

Különben is, én szerencsésnek érzem magam, hogy csak egy lopott macska vagyok, mert legalább sikerült életképesnek maradom. Ráadásul az arisztokrata, törzskönyves szerencsétlen dögökkel szemben az én szervezetem nem borul meg egy-két rossz falattól. Ha mégis, akkor Szőri gonoszul fel szokta sorolni azokat az ételeket, amiktől gyakorlatilag összefosom magam, kezdve a serpenyőből kinyalt olajtól a csirkebőrig. Persze mindez csak nevelés kérdése, mert aki csirkemellen, marhahúson és halon nő fel, attól nem lehet elvárni, hogy ilyen pórias ételeket bevegyen a gyomra. De egy isten kíváncsisága inkább erény, nem?

Igazság szerint a kapcsolatunk Szőrivel nem úgy indult, ahogy az a tündérmesékben lenni szokott, mert amikor először találkoztunk, akkor ő borgőzösen lehelte bele az arcomba, hogy „Hát, ez biztos megdöglik reggelre”, az idióta haverja pedig bőszen kontrázott, hogy még tán az éjfélt sem érem meg. Na, hát erre rábasztak, mert még reggel is éltem, sőt, azóta is élek, mint Zeusz az Olimposzon, és nem is vagyok hajlandó leszállni onnan, még akkor sem, ha néha le kéne, legalábbis Szőri szerint.”

„Szőrös tényleg elvitt orvoshoz, pedig egészen békésnek tűnt egész nap, én sem baszogattam, ő se engem, nem készültem rosszra. Aztán egyszer csak berakott egy kosárba és már indultunk is. Nem is értem, hogy miért kosárba? Kérdeztem tőle, hogy mi vagyok én, bazmeg, félkilós kenyér, hogy csak úgy beraksz egy kosárba? Azt mondta, hogy kussoljak, nem vesz addig macskacipelőt, amíg nem biztos abban, hogy megmaradok. Milyen cipellőről beszélsz, nehogy cipőt vegyél nekem, bazmeg, azt mondja, nem cipellő, hanem cipelő, ja, mondom neki, arról nem tehetek, hogy paraszt vagy és nem ismersz olyan szavakat, hogy rácsos macskaszállító eszköz.”

„Kérdezte tőlem, hogy Alfi, tudod te, mi az a szerelem? Ja, mondom, persze, már négy hónapos vagyok, honnan a picsából tudnám, bazmeg, erre elmagyarázta, hogy amikor egy nő és egy férfi vonzódik egymáshoz, akkor szerelmesek lesznek egymásba, aztán rájönnek egy idő után, hogy nem egymáshoz valók, és az egyik két hétig iszik, a másik pedig eközben öngyilkossággal fenyegetőzik, szóval ilyen a szerelem. Erre a Feketehajú közölte vele, hogy ez nem így működik minden esetben, de a Szőrös szerint így működik.”

További intim részletek Alfiról:

Alfi vagyok, a zseni, az isten, és blogot is írok:

„#116 – Azt kérdezi ez a balfasz, hogy milyen érzés celebnek lenni? Mondom, celebráltatok érted én olyan temetési misét, hogy beszarsz, mit képzelsz magadról, idióta, ne sértegess. Persze alig beszélgetünk mostanában, mert folyton utazik meg dolgozik, mondtam is neki, hogy egyszer majd összeesel a bús picsába, aztán mire felzabálom a hájas tested, az beletelik egy kis időbe, tehát próbálj meg életben maradni, mert a Feketehajú szomorú lenne, ha megdöglenél és emiatt elfelejtene engem etetni.”

„#115 – Azt mondja tegnap a Szőri, hogy jönnek hozzád fotózni, drága Alfiam, kérdezem tőle, hogy mivel érdemeltem ki megint, hogy tele legyen a faszom? Azt mondta, hogy a sztároknak – mint amilyen én vagyok – a sztárság árnyékosabb felét is meg kell ismerniük, hogy össze ne roppanjanak a rivaldafényben. Mire ezt kimondta, meg is jött az idióta haverja, a Bálint, és halványan emlékeztem rá, hogy valaha meg akartam ölni pontosan a fotózás miatt, de akkor még kisgyerek voltam és nem volt elég erőm ehhez a művelethez.”

A Facebookon aktívan imádhatsz. Ott is karmolok. Beleláthatsz a titkos életembe és Szőri szánalmas mindennapjaiba:

„Arra is én basztam rá, hogy ti ezren lettetek, mert a Szőri nemrég vett egy szivart, hogy majd amikor ezren lesztek, akkor elszívja és prüszköltem össze-vissza tőle, de az ölébe vett és megköszönte, hogy ilyen szép cica vagyok és szeretetre méltó. Mondtam neki, hogy jó, jó, persze, csak engedj már el, mert megfulladok bazmeg, de nem engedett el, úgyhogy ráfonódtam a kezére, és vérzésig basztattam.”

„Szőri most mondta, hogy képzeljem el, hogy engem már az iskolában is tanítanak, mondtam neki, hogy nem igazán lepődtem meg, azon mindenképpen jobban meglepődnék, ha publikálnál a Szerelem művészete címmel valahova valamit, balfasz úr. Erre azt mondta, hogy cserépkályhamintás lesz a bundám, mert felszögez rá.”

Alfi

Alfi

„Gyanútlanul aludtam a cserépkályhámon, erre odajött a Szőri, leszedett és üvöltötte, hogy ne mereszd a valagad, mert elszalad melletted az élet! Hát, mondom, ha már te nem tudnál, valakinek el kell szaladni és visszamásztam heverni.”

Adatok: A könyv fülszövege

Simon Tamás: Vérmacska, avagy Alfi világuralomra tör

Könyvmolyképző Kiadó, 2011