A mese megszabadít | Bibliothéque Pascal

Posted on 2011. november 20. vasárnap Szerző:

0


Írta: Jeges-Varga Ferenc

Hajdu Szabolcsnak a Magyar Filmszemle fődíjával jutalmazott alkotása, a Bibliothéque Pascal a rendező korábbi novellájából kiindulva került vászonra. Hajdu a Sepsiszentgyörgyben eltöltött évek tapasztalatait és egy színházi büféslány nyugat-európai kálváriájának élményeit gyúrta különleges hangvételű filmmé.

Bibliothéque Pascal

A Bibliothéque Pascal a szexrabszolgának külföldre csábított fiatal lányok – ma egyre szokványosabbnak tekinthető – történetét meséli el. Ehhez azonban a rendező nem naturalista-dokumentarista eszközöket használ, hanem stilizálja a főhősnő belső történetét.

Az egzisztenciális okokból „elkövetett” elvándorlás minden kelet-európai országban napirendre kerül. Évről évre egyre többen keserednek el a szülőhaza nyújtott szerény lehetőségek láttán, és próbálnak szerencsét Nyugaton, feladva addigi életüket. Jellemző ez Magyarországra, Romániára, Lengyelországra, de a többi kelet-közép-európai államra is. Az Európai Unióhoz csatlakozás nem segített a dolgon, sőt. A nagy méreteket öltő kivándorlásnak persze sok a csalódott résztvevője, akiknek nem jön be a Nyugat. Egy ideig még talán különleges a jóléti társadalom látszathatása, aztán jön a keserű ébredés. Az ember nem menekülhet saját maga elől. A magunkkal kapcsolatos kérdések önmagunkban dőlnek el, a földrajzi menekülés nem old meg semmit. Mona Paparu is visszatért, hogy elmesélje nekünk a saját történetét.

Hajdu rendkívüli tehetséggel és képzelőerővel megáldott filmes. Ezt már korábbi művein is tapasztalható volt. A Bibliothéque Pascal súlyos alkotás. Zenehasználatában, vágásmódjában, kamerahasználatában érett és modern. Habár ízig-vérig kelet-európai a történet, mégis: európai.

Bbibliotheque Pascal-reszlet

Nyelvezete élesen megkülönbözteti magát a magyar film korábbi történetétől. Az alkotás koprodukcióban készült, amelyben több nyelven (román, magyar, német, angol) szólalnak meg a szereplők, de nem ez a döntő, hanem Hajdu és csapata tehetséges munkája. Nem lehetett kérdéses, hogy melyik volt a legjobb a 2010-es Magyar Filmszemlén. Berlinben meglepődve kérdezték a stábtól, hogy miért nem a versenyprogramban indult.

A történet főhőse Mona Paparu magyar nemzetiségű román állampolgár (minden részlet fontos…). A Fekete-tenger partján egy futó kapcsolatból várandós lesz, és ugyanakkor „özvegy” leányanya, mert a gyermek apját lelövik. Kislányát egyedül neveli, vásári bábelőadásokkal tartja el magát. Az egyik előadáson találkozik édesapjával, akit évek óta nem látott. Az apa megkéri a lányát, hogy kísérje el Németországba, ahová egy műtétre kell utaznia. Mona rááll, a gyereket pedig távoli rokonára bízza.

Németországban derül csak ki, hogy az apja valójában prostituáltakkal kereskedik, és hogy lerója tartozását két veszélyes emberkereskedőnek, otthagyja nekik Monát, aki végül Angliába kerül. A végállomás a Bibliothéque Pascal nevű irodalmi kávéháznak álcázott bordélyház. Eközben a gyámhatóság elveszi a nagynénitől a kislányt. Amikor Mona végül visszatér, a gyámhatóságon el kell mondania, mivel töltötte külföldön az idejét. Mona Paparu elbeszélése: utazásainak, szerelmének, nyugat-európai kálváriájának története.

A Bibliotheque Pascal története – Hajdu megfogalmazása szerint – számos irodalomtörténeti parafrázist tartalmaz. Áthallással megjelenik a Nyomorultak Fantine-jának epizódja, csatlakozik ehhez többek között Schnitzler világa, G. B. Shaw Johannája, de még a Kis Herceg története is. Mindezzel együtt felmutatja korunk eklektikus divatját, a kulturális káosz (vagy csak sokféleség?) gondolatkörét is.

Végső soron tehát ez a mű is egy lesz az eklektikus divat termékei közül, de arra reflektálva beszél a sokféleségről. Az egyes kultúrkörök, a belső és külső helyszínek markánsan elkülönülő vizuális világként jelennek meg. A román tengerpart éles nyári napfényei színes háttérképeivel, a téli Erdély havas hegyeinek minimalista totálképeivel, az őszi London rideg utcáival, lecsupaszított, latex szalonbelsőivel – és az álmok varázslatos, tavaszi színekben tobzódó világával együtt mutatják fel az eklektikát. A visszafogott stilizálások tökéletesen megférnek egymás mellett, nem hivalkodó a stílusok keveredése. Komoly feladat lehetett a film utómunkája, amikor minden a helyére került. A nagyszerűen megkomponált kameramozgások, a vágás, a súlyos jelenetek alatt is játékos dzsesszmuzsika ügyesen teremti meg a sokféleségben az összhangot.

A történetben rejlő metafora, azaz az anyagi indíttatások okán lányát elhagyó és szexuális munkát vállaló anya felelősségérzetének felébredése, hazatérése csodálatosan szép. Az álmok kivetülését apjától megöröklő lány álmából kilépő fúvózenekar – élén a nagyapával – menti meg a Bibliothéque Pascalban raboskodó anyát. A mese szabadít meg, távolít el a való világtól. Mona is a saját meséjén keresztül ébred rá arra, hogy felelősséggel tartozik a lányáért, és vele kell lennie.

Hajdu Szabolcs

Hajdu Szabolcs

Az utolsó képkockák az IKEA katalógusból berendezett látszatvilágra irányítják a figyelmet. Ennek megjelenítése a filmművészet nagyszerű pillanatai közé tartozik. Le a kalappal a Bibliothéque Pascal alkotói előtt. Fontos mű született.

A film 2011-ben elnyerte a magyar filmkritikusok B. Nagy László díját.

Hajdu Szabolcs: Bibliothéque Pascal, 2010

Magyarországi bemutató dátuma: 2010. március 18. (Forgalmazó: Szuez Film Kft.)

 

Magyar feliratos előzetes:

Rendező: Hajdu Szabolcs
Forgatókönyvíró: Hajdu Szabolcs
Operatőr: Nagy András

A főbb szerepekben:

Török-Illyés Orsolya (Mona Paparu)
Andi Vasluianu (Viorel)
Shamgar Amram (Pascal)
Răzvan Vasilescu (Gigi Paparu)

Posted in: Film, NÉZŐ