Morzsákban is hiteles | Kereszty András: Szerelem és halál Kairóban

Posted on 2011. november 18. péntek Szerző:

0


Írta: Bedő J. István

Kereszty András: Szerelem és halál KairóbanA legnagyobb baj, ami egy jó regényt, filmet tönkretehet, a hitelesség elvesztése. Ebbe beleférhet egy középkori várfalra kifeszített mai magyar zászló, a bárpult helyett az asztalhoz ülő szereplő vagy a megfigyelőtől keletre fekvő táj mögött lebukó nap alkonyi fénye. Onnantól kezdve az egész mű hitelessége kérdőjeleződik meg. Na, épp ez az, ami még morzsákban sem fordulhat elő Kereszty András új regényében.

Kereszty András évtizedekig volt külföldön dolgozó újságíró, hozzávetőleg hetven országból tudósított, és piszok mázlija van, mert mindig oda küldték, ahol lőttek, mégis épségben megúszta a felkeléseket, háborúkat, kormányválságokat, miközben a tanú személyességével láthatott bele a világ fortyogásába.

Merthogy lényegesen könnyebb úgy megírni egy oknyomozó újságíró figuráját, ha magunk is ezt tettük, ha esténként együtt söröztünk a kollégával. Hitelesebben tudjuk megírni a kis, hétköznapi korrumpálásokat, ha mi magunk is ott szereztük első tapasztalatainkat, és alakítottuk rutineljárássá. És a nyomornegyedet megrajzolni is akkor tudjuk, ha személyesen, helyi vezetővel járjuk végig, ha orrunkban elvisszük nehéz szagát. És az sem árt, ha egy nyugdíjazott és munkakereső főrendőrt alkalmazunk tolmácsnak, munkatársnak – akinek a feje, a kapcsolatrendszere kincsesbánya.

Kereszty András egyiptomi, izraeli élményeiből, a közel-keleti feszültség, békétlenség és békekeresés folyamatából merítette a Krimi első kézből sorozat második nagy sztoriját, ami a Szerelem és halál Kairóban címet kapta. A könyv lényegesen jobb, mint a cím, de ezzel inkább csak azt akarom jelezni, a sztori oly szövevényes, hogy csak sokat sejtető és keveset eláruló mondatot lehetett a kézirat fölé tenni.

A valóságos esemény – a Sunday Times újságírójának 1979-es meggyilkolása – három évtized után is megfejtetlen rejtély. Kereszty most kiadja magából akkori kérdéseit – és legfőképp feltevéseit a halálesetről. Az ebből összeszőtt kalandregényben minden benne van, ami a jó krimi receptkönyvében megtalálható. Titokzatos gyilkosság, egzotikus helyszín, visszafogott okos-szép nő, könnyűvérű szép-érdekvezérelt nő, identitását rejtegető meleg fickó, folyton okvetetlenkedő és roppant dörzsölt hazánkfia (aki valamelyik, esetleg több titkosszolgálat számára is dolgozik), kissé balfácán hazánkfia.

újságok - illusztrációEnnyi háttér alapján sem lelövése a sztori nagy csavarjának, hogy az arabbarátként ismert, meggyilkolt újságíró nem egészen az, aminek és akinek hitték. A kicsi, lokális gyilkosság mögött felsejlik az egész arab-izraeli szembenállás, ahol mindenkinek igaza van és senkinek nincs igaza, minden tárgyalni kész politikus egyszerre hős és az igaz ügy elárulója (nézőpont szerint). És persze minden ellenálló, minden egyes öngyilkos merénylő is hasonló címke alatt hever a koporsóban vagy a bádogtepsiben.

Kereszty a megtalált mozaikkockákat összerakva, és a hiányzókat feltételezve sejteti, hogy a Sunday Times nagy leleplező melléklete – túl azon, hogy felháborította és a palesztinok melletti állásfoglalásra késztette a nyugati világot – nagyon jó szolgálatot tett azoknak, akik az iszlám mozgalom hálózatát akarták felszámolni. A korábban említett kis korrupciók pedig előrevetítik azt is, hogy jobb megoldás egy kulcsfigurát valami viszonylag súlytalan ügy miatt letartóztatni, és a rendőrségnél biztonságba helyezni, mintha kiszolgáltatják őt elvbarátainak, akik az árulót megillető módon simítják el az ügyet (meg fölötte a földet). És még följebb: aki nagyon sáros volna – vagy nagy veszélybe kerülhet – úgy eltűnhet Kairóból, mintha sosem lett volna ott. Esetleg még a krónikákból (nyomtatott sajtó) is kivakarhatják a nevét. Persze csak ha ezt nagyon fontos érdek támasztja alá… Mondjuk, a frissen kezdődő egyiptomi–izraeli kapcsolatokat pöttyözné be az egyiptomi iszlamisták rossz híre.

Feltűnik a regényben néhány könnyedén odavetett, de nagyon pontosan megrajzolt mellékszereplő, és akkor ismerjük fel, hogy Omár pasa, aki a háttérből kapcsolataival bármit képes elintézni – ha kell életet, ha kell, halált –, mintha Don Corleone hangján szólalna meg a fülünkben. Mennyire egyforma a világ…

Kereszty András annak idején Gíza volt rendőrkapitányának segítségét élvezhette kairói tudósító korában. Az ő emléke előtt is tisztelegnek Robert Font búcsúzó szavai: „Megtanultam tisztelni önt. Tábornok úr az az ember, akit legjobban tisztelek egész Egyiptomban. … Szeretném, ha kezet adna. Nem egy istenhozott- vagy istenönnel-kézfogást. Hanem egy megbocsátó kézfogást, hogy elfogadja a bocsánatkérését annak az embernek, aki rájött, nagyon nagyot tévedett.”

Kereszty András

Kereszty András

Megoldás nem volt 1979-ben. Nem hozott békét Szadat, a két évvel később legyilkolt elnök, akit Mubarak követett, aki csak saját gazdagodását tudta megvalósítani, miközben Egyiptom tovább szegényedett, el is söpörte őt a közelmúltbeli lázadás.

Olvass bele: Részlet a könyvből

A könyv fülszövege

Kereszty András: Szerelem és halál Kairóban

Jószöveg Műhely Kaidó, 2011