Múltfejtő kirándulás | Láng Benedek: A Rohonci kód

Posted on 2011. november 9. szerda Szerző:

0


 

Írta: Dalnoki Fanni

Láng Benedek: A Rohonci kódEgy rejtélyes kézirat. Egy fiatal történész, aki elhatározza, hogy a titok nyomába ered. Egy fél világot átszelő nyomozás, amely ki tudja, milyen eredményt hoz. Mit kódolt a sok száz évvel ezelőtt élt szerző a különös képek és írásjelek mögé? Vajon kiderül-e az igazság?
Mindez lehetne a legújabb Dan Brown-könyv fülszövege is, de nem az. Láng Benedek, a fiatal magyar történész egy középkorász konferencián, 2006-ban ismerkedett meg a témával, amelyet az amerikai sikerkönyv-szerző is örömmel feldolgozna. Nevezetesen a kódexszel, amely a Batthyány uradalom központjában, Rohoncon (ma: Rechnitz, Ausztria) lévő könyvtárból került elő, még 1838-ban. Ismeretlen jelekkel írták, ismeretlen nyelven, és különös, gyerekrajzra emlékeztető illusztrációk szerepelnek benne.

A négy évig tartó kutatás során Láng Benedek sok tudományterületbe kóstolt bele, szakértőjévé vált a kriptográfia történetének, valamint magának a titkosírásnak. Konzultált kriptológusokkal, történészekkel, matematikusokkal, csatlakozott számos e-mail listához és internetes fórumhoz, amelyek a témával foglalkoznak. Sok időt töltött kutatással Párizsban, Chicagóban és a Vatikánban, miközben minden módon igyekezett közelebb kerülni a csaknem 450 oldalas »Rohonci kódex« titkához. Könyvében igyekezett a kutatás minden lépéséről beszámolni, és sikerült olvasmányos és érdekes, végtelenül izgalmas tanulmányt letenni az olvasó elé.

Történelmi könyvnél (nem regénynél!), főleg ha az ember elsősorban a nagyközönségnek szánja, fennáll a komoly veszélye annak, hogy a szerző elvész a részletekben. A történész ismeri témája hátterét, annak kutatási múltját, jelenét, és hosszú elméleteket vázol fel a téma jövőjéről. Írás közben automatikusan vagy feltételezi, hogy az olvasó is tisztában van azzal, amivel ő, vagy épp ellenkezőleg, kisgyereknek tekinti olvasóját, akinek mindent apróra meg kell magyaráznia. Sokan, akik komoly szakkönyveket, egyetemi jegyzeteket írnak, nem tudnak átállni egy hétköznapibb, kevésbé száraz közlési formára.

Láng Benedek az ellenpélda. Olyan könnyed humorral, olykor finom iróniával kezeli könyvében a komoly témákat, a kényes kérdéseket, mintha nem is egy több száz éves forrásanyag titkát akarná megfejteni, hanem a diákjaival csevegne kávé mellett. Erre a legjobb példa, amikor a kódex eddigi megfejtéseinek kísérletéről mesél. Változatosak a korai elméletek: a könyv ősmagyar eredetű és sumérül íródott; ősromán eredetű és „vulgáris latin”, azaz protoromán nyelven íródott; a kódex szanszkrit. Miközben kellemesen fanyar stílusban veszi sorra az elméletek mellett szóló érveket, szakmai kötelességének érzi, hogy be is mutassa őket – hiszen kutatásának részét alkotják –, aztán komoly, tudományos érveket sorakoztat fel ellenük. Stílusát és gondolkodásmódját dicsérik hasonlatai is, ahogyan egy nehezebben elmagyarázható témát világít meg. Szellemes például az entrópia és az sms-küldés közti párhuzam: amikor telefonunk szótár üzemmódban a beütött betű alapján igyekszik megjósolni a lehetséges szót.

Jó érzékkel kerül el a szerző egy másik veszélyes csapdát is: a csapongást. Ha egy tudós megszeret egy témát, és alaposan felkutatja minden vonatkozását, hajlamos rá, hogy két mondatonként mellékvágányra terelje elbeszélését. Különösen, ha nem kötik szakmája publikálásának szabályai. Láng Benedek alaposan végiggondolt vázra építi fel kutatásának leírását. Nem időrendet követ – ugyanis több helyszínen folytatott párhuzamosan vizsgálatokat –, inkább a lehetségestől halad a valószínű felé. Először azt a kérdést teszi fel, egyáltalán valódi-e a kézirat, vagyis nem hamisítvány, hamis forrás-e. (Hiszen közismert Macpherson 18. századi, romantikus fogantatású Ossziánja vagy Thaly Kálmán hamisított „kuruc” versei a következő évszázadból.) Sorra veszi a mellette és ellene szóló érveket, mérlegel, majd valószínűsít. Így jár el a kutatás valamennyi kérdésével kapcsolatban, amelyek természetesen mind újabb feltárandó témákat vetnek fel.

Láng kemény kézzel kormányozza elbeszélésének hajóját, és nem enged semmilyen csábításnak, amely ott tarthatná egy-egy szigeten. Azért köt ki rajtuk, hogy az olvasót is körbevezesse. Valójában kicsit olyan, mint Indiana Jones. Ilyen kikötő a kriptográfia története, a különböző eretnekmozgalmak vizsgálata, a gnosztikus evangéliumok körüli viták, az egyház és annak ellenségei, vagy egy rövid filozófiai eszmefuttatás az entrópiáról. Mindezekről érdekesen és világosan számol be, az embernek egészen kedve támad a Biblia kora középkori változatainak olvasgatásához, de nem engedi, hogy mindez a fő téma, a rohonci kódex vizsgálatának rovására menjen.

Láng Benedek

Láng Benedek

Az egész kötetet áthatja a kellemes könnyedség és a mindenen átsütő profizmus. Hibájának csupán azt lehet felróni, hogy a könyv végéről hiányzik az átfogó bibliográfia, bár ennek a terjedelmi korlát lehet az oka.
A rohonci kódex története az egyik legizgalmasabb történeti nyomozás, ami az elmúlt években megjelent – és ebbe beleértendő Dan Brown valamennyi műve is.

A könyv fülszövege

Láng Benedek: A Rohonci kód

Jaffa Kiadó, 2011