Útikönyv örökségkeresőknek | Világörökség

Posted on 2011. november 6. vasárnap Szerző:

1


Írta: Dalnoki Fanni

Léteznek album jellegű könyvek, amelyek „A világ száz legnagyobb cipője” típusú csoportba sorolhatók. NVilágörökségagyok, látványos helyet töltenek be egy könyvespolcon, sok szép kép van bennük, és ebben nagyjából kimerül a jelentőségük és érdekességük. (És valaki le is tudta vele az ajándékozási kötelezettségét…) Ezekkel szemben azonban léteznek olyan könyvek is, mint a Világörökség. Az emberiség kulturális és természeti értékeit bemutató, 856 (!) oldalas mű, amely második magyarországi kiadását éri meg, ráadásul ezúttal alaposan kibővítve került az olvasóhoz.

A könyv szerkezete világos, könnyen követhető, az első oldalakon pedig még útmutató is segít eligazodni. Ebben gondosan leírták, milyen színek jelölik a természeti és a kulturális örökséget, illetve azt a helyszínt, amely mindkét kategóriába besorolható.

A tájékozódás alapvető fontosságú egy enciklopédikus műben, ezért érdemel különös figyelmet az útmutató. Ezt követi a helyszínek kontinensek szerinti felsorolása. Minden földrész valamennyi öröksége szerepel ezeken a listákon, amelyekhez természetesen szépen kidolgozott térkép is tartozik. A térképeken is világos, érthető, követhető jelölésekkel dolgoztak a szerkesztők. Mindegyik mellett szerepel egy összefoglaló, amely tartalmazza a kontinensen fellelhető örökségeket, és hogy azok melyik országban találhatók. Az egyetlen kritika, ami a szerkezetet érheti, meglehetősen szubjektív, de említésre érdemes. Ugyanis a helyszínek a világörökségi listára kerülésük szerinti időrendben szerepelnek a könyvben. Könnyen megzavarja az embert, ha elmélyed egy kínai táj leírásában és a fotó szépségében, majd hirtelen egy észak-olasz kisváros történelmi központjában találja magát. Nyilván nagyon sok fajta rendezési lehetőség kínálkozott a helyszínek bemutatására, és a kronologikus rend mellett is szólhatnak érvek.

Alapvetően tehát háromféle világörökségi helyszín létezik: természeti és kulturális örökség, illetve olyan, amely mindkettőt magában foglalja. A legelső kategóriába sorolható pl. a Viktória-vízesés vagy az egyik legismertebb kínai természeti motívum, a Huang-hegység. A második csoportban az egyik talán legérdekesebb egy Svédországban található, erdei temető, amelynek elkészítésére 1912-ben építészeti versenyt írtak ki.

Több olyan, főleg németországi táj is feltűnhet böngészés közben, amely elsőre talán idegennek tűnhet ebben a – sírokban és történelmi emlékekben gazdag – kategóriában, mégis fontos része annak. Ilyen például a Saar-vidéki, Völklingeni Vasmű ipartörténeti műemlék, vagy az esseni ipari komplexum. Nagyszerű dolog, ha egy tájat vagy egy várost természeti és kulturális értelemben is egyaránt világörökségre méltónak találnak. Ilyen többek között a görögországi Athosz, a 2000 méter magas szent hegy, amelynek sűrű erdői számos kolostornak adnak helyet.

Az illusztrációként szolgáló fotók szépek, habár az adott helyszínnek talán nem mindig a legjellemzőbb részét mutatja be, de ez mindig a képanyag szerkesztőjének ízlését vagy felelősségét tükrözi. És mivel a könyv már így is roppant terjedelmes, nem láthatunk mindenről képet, amiről szeretnénk. (Némi keresgéléssel azonban az interneten kiegészíthetjük ismereteinket – például az említett vasműről is.)

A könyv aligha alkalmas arra, hogy az ember magával vigye a metrón. Viszont tanulságos, nagyon összeszedett kiadvány, amely nem csak akkor lehet hasznos, ha éppen nem jut eszünkbe egy helyszín, amiről pedig biztos tudtuk, hogy a világörökség része. Tipikusan az az album, amit néha jól esik különösebb indok nélkül lapozgatni, nézegetni, és közben eltervezni az ötvenévenként esedékes világkörüli utat.

A könyv fülszövege

Világörökség. Az emberiség kulturális és természeti értékei

Partvonal Könyvkiadó, 2011