Menekülés a csuhából | Erdélyi Gabriella: Szökött szerzetesek

Írta: M. Dalnoki Fanni

Ha egy történelmi témájú könyv nem regény és nem Umberto Eco írta, akkor az ember hajlamos lehet feltételezni, hogy száraz és unalmas. Valamint hogy nagy valószínűséggel idős professzor a szerzője. Esetünkben semmi nem stimmel. Az író: csinos, kétgyermekes anyuka, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, kivételesen szórakoztató és érdekes kötelező egyetemi olvasmányok szerzője. Kevés az olyan történész, aki képes a szakmának és a nagyközönségnek egyaránt a maga nyelvén írni, megfelelni az eltérő nyelvezeti, szóhasználati követelményeknek. Erdélyi Gabriella közéjük tartozik.

A Szökött szerzetesek egy hosszú vatikáni kutatás eredménye. A szerző a kora újkori Magyar Királyság történetével foglalkozik, azon belül is első sorban a 15-16. századi társadalomtörténet szakértője. Hálás terület ez, hiszen az időszak az ország éltében igen színesnek számít. E könyv alapját azok a kérelmek adták, amelyeket ebben az időszakban Magyarországról nyújtottak be az ún. Apostoli Penitenciária hivatalához Rómába. Ezeket a kérelmeket mind valamely eskü vagy bűn alóli felmentés érdekében nyújtották be a hivatalhoz. Volt olyan városi polgár, aki megesküdött, hogy feleségül vesz egy nőt, de utána valaki mást szeretett volna elvenni, ezért kérte felmentését. Ehhez hasonló kérelmek százai érkeztek évente a hivatalhoz.

A legkülönösebbek azonban azok a dokumentumok voltak, amelyekben szerzetesek kérték felmentésüket a rendnek tett esküjük alól. Ez elég különösen hangzik, és felvet pár érdekes kérdést. Miért akartak ezek a szerzetesek távozni a kolostorból? Ha nem akartak szerzetesek lenni, miért tették le az esküt? Az embernek sok időt el kell töltenie novíciusként, mire valódi szerzetes lesz belőle, pontosan azért, hogy tudja, mire vállalkozik. Erdélyi Gabriella vizsgálni kezdte ezeket a kérelmeket, és megállapította, hogy nagyjából ugyanarra a sablonra épültek: a szegény jelöltet szerzetesek kényszerítették vagy becsapták valamilyen módon. Ha ez igaz, miért tettek így? Ha nem, miért hazudják a kérelmezők ugyanazt?

A vizsgálat során, ahogy ez lenni szokott, egyre több kérdés merült fel, a szerző egyre tágabb kontextust tudott adni kutatásának. A Szökött szerzetesek már nemcsak azzal foglalkozik, hogy mi késztet valakit rendje elhagyására, miután éveket élt le kolostorában, hanem hogy egyáltalán miért öltött szerzetesi csuhát. Ez magával hozta aztán a korabeli iskoláztatás vizsgálatát, a diákélet kutatását a paraszti falvakban és mezővárosokban, a papok és a laikusok egymás mellett élésnek kérdését, a szabadidő eltöltését, az erőszak megnyilvánulásait és jelentéseit. Egyszóval, a társadalomtörténet szinte valamennyi területét érinti a kutatás.

A szerző legfontosabb témája mégis maga kora újkori „egyszerű” ember, a falvak és mezővárosok lakója, az ő boldogulása az életben. Célja, hogy bebizonyítsa, ezek az emberek távolról sem azok a köztudatban élő sötét parasztok voltak, akiknek hisszük, vagy legalábbis eddig hittük őket. Ha akarták, igenis megtalálták a módját, hogy a legjobbat hozzák ki saját helyzetükből. Gyermekeiket iskolába küldték, egy másik megyébe, még csak nem is a saját falujuk környékére, hogy elszakadhasson a szülői háztól. Ez nem a nemesek európai peregrinációja, melynek során híres egyetemeket látogathattak, de a legtöbb, ami tőlük tellett. Nem lehettek nagyon tudatlanok és tanulatlanok, ha egyáltalán tudtak az Apostoli Penitenciária hivatalának létezéséről. De ha arról nem is, azt mindenképpen tudták, hogy hol és hogyan kell ügyvédet találni, annak mit kell mondani és mennyit kell fizetni.

Ha pedig magasabb képzést akartak, akkor csak egy intézmény állt nyitva előttük abban az esetben, ha nem tudtak egyetemre menni: a kolostor. A korabeli szerzetesi képzés egyes rendek – például a domonkosok – esetében felért az egyetemmel. Ha pedig a diák mégsem azt a képzést kapta, amire szüksége volt, megszökött. Az iskolázás kérdése magával hozza a szabadidő problémáját is. Mit jelentett egy akkori diák számára? Mivel és milyen társaságban töltötte? Ezt vizsgálva megtudhatjuk, hogy a diákok időtöltései alig változtak valamit az eltelt évszázadok alatt: többnyire kocsmáznak és zavarják a „tisztes polgárokat”.

Mindent egybevetve olyan kérdések merülnek fel ebben a könyvben, amelyekre magunktól sosem gondoltunk volna. Közelebb visz minket egy rég elmúlt korhoz, és segít azt megérteni – végül is ez a történelemkutatás alapvető célja. Nemcsak a kor lesz érthetőbb, hanem olvasás közben a benne élő emberek gondolatai is szinte hallhatóak. Mintha belelátnánk a fejükbe, láthatnánk, hogyan forog az agyuk. Nem egy másik bolygó lakói. Csak emberek, akik boldogulni akartak, ahogyan mi is. Borzasztóan izgalmas dolog egy elmúlt kort kutatni, és rájönni, hogy valójában csak a díszletek mások. Az emberek nem változnak.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Erdélyi Gabriella: Szökött szerzetesek

Libri Kiadó, 2011