Browsing All posts tagged under »transzgenerációs_sérülések«

Múltba nyúló megoldatlanságok | Kovács Bálint: Vágták volna le

január 15, 2024 Írta:

0

● K A R Á C S O N Y U T Á N  I S A J Á N L J U K ● H. Móra Éva | Hogy mi az, amit le kellett volna vágni, hogy mire utal Kovács Bálint első regényének talányos címe – ami az egyik szereplő szájából hangzik el –, […]

Kovács Bálint: Vágták volna le (részlet)

január 15, 2024 Írta:

0

Anya behúzta maga után az ajtót. Akkor kezdődik. Tudta, hogy ez az éjszaka megint hangos lesz, mert már abban a mozdulatban, ahogy anya behúzta az ajtót, benne volt a következő néhány óra minden szorongása, félelme, és az érzés, hogy nem, nem akar ott lenni. Pontosan ismerte már, hogyan csukódik ilyenkor az ajtó, idegesen, kicsit remegő […]

Az élet, mint feladat | Légrádi Gergely: Alkalomadtán

február 20, 2023 Írta:

0

Eszéki Erzsébet | Több évtizeddel ezelőtt történt: a Katona József Színház művészbejárója előtt mentem el, ahol egy padon ücsörgött Benedek Miklós és Szacsvay László. Egymás mellett ültek a napsütésben, halvány mosollyal az arcukon. Egy szót se szóltak. Egy óra múlva sétáltam visszafelé, s a két csodálatos színész még mindig ott ült, ugyanúgy, szótlanul. Látszott rajtuk, […]

Légrádi Gergely: Alkalomadtán (részlet)

február 20, 2023 Írta:

0

~~ I. ~~ Azt kellene éreznem, hogy vége. Nincs tovább. Se a patológián, se a temetkezési vállalkozónál, se a ravatalozónál.  Összejövetelt nem szerveztem. A búcsú után nincs szükség a múlt felemlegetésére. Menjen mindenki a dolgára. A lelkész keveset beszélt. Nem magasztalta. Nem említett olyanokat, amelyekről a jelenlévők úgyis tudták volna, hogy nem igaz. És nem […]

Minden bizonytalan ǀ Sándor Iván: Szakadékjátszma

április 9, 2022 Írta:

0

D. Magyari Imre ǀ Néhány éve az egyik budapesti színház előtt vártunk a bemutató kezdetére, illusztris premierközönség. Sándor Iván kicsit sietve érkezett, lábával felborította a bejárat előtti padon ülő koldus földön álló műanyag poharát, amiből szertegurultak a forintok. Az író azonnal bocsánatot kért, sőt nem is lépett tovább: lehajolt, felállította a poharat, összeszedegette a pénzdarabokat… […]

Margaret Wilkerson Sexton: Az újraálmodók (részlet)

szeptember 22, 2021 Írta:

0

Josephine || 1855 A mamámnak két babája volt előttem. egy lány és egy fiú, de soha nem találkoztam velük. Mama azt mondta, nekik több eszük volt, mint nekem, elég volt csak beleszagolniuk a világba, hogy tudják, semmi nem vár itt rájuk. Ezért aztán megkönnyebbült, amikor én kibújtam és lélegeztem. De nem volt hajlandó közel kerülni […]

Hosszú út felfelé | Margaret Wilkerson Sexton: Az Újraálmodók

szeptember 22, 2021 Írta:

0

kistibi | Izgalmas mesélési mód, ha az író párhuzamos, időben-térben esetleg egymástól távoli történeteket mutat be, mert ezeket óhatatlanul egymáshoz hasonlítja az olvasó. Esetleg egymás mellé állítja, és így több oldalról szemlélheti a dolgokat. Van ennek a szerkesztési-narrálási technikának azonban egy komoly nehézsége is: leválhatnak egymásról a történetek, hiába tudjuk, hogy ki kinek a leszármazottja, […]

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.