Browsing All posts tagged under »tragikomédia«

Súlya van a kimondott szónak | Dallos Szilvia: Utószinkron

március 4, 2025 Írta:

0

Kása-Bókkon Tímea | Aki a szinkron szakma minden csínját-bínját ismeri, attól csakis hiteles információkat kapunk, ha meg akarjuk ismerni munkájának kulisszatitkait. De nincs ez másképp akkor sem, ha egy szinkronstúdió által ihletett színdarabban a karaktereit szólaltatja meg. Dallos Szilvia Utószinkron című műve – ami rádiójátéknak is alkalmas lenne, ha még létezne ez a műfaj – […]

Dallos Szilvia: Utószinkron (részlet)

március 4, 2025 Írta:

0

SAS (fontoskodó halksággal): Szalóky elvtárs! Elolvastam a japán halászokról szóló film magyar szövegét, amit írtál… SZALÓKY: És? SAS: Nagyon jó! Nagyon jó! De… azt a mondatot, hogy „Kárókatonák segítik munkájukban a japán halászokat”, húzzuk ki belőle! SZALÓKY csodálkozva: Miért? SAS: Szalóky elvtárs, gondolkodjál! Ne csináljunk propagandát a japán militarizmusnak! SZALÓKY (döbbenten): Mit ne csináljunk? SAS: […]

Még bátrabb, még merészebb | Rényi Ádám: Erika néni és további felnőttmesék

augusztus 2, 2024 Írta:

0

H. Móra Éva |  2022-ben olvastam Rényi Ádám Bezzeggyerek-ét (A bezzeggyerek és más felnőttmesék). Aztán rögtön utána korábbi felnőttmeséit, az Osztálytalálkozót. Aztán megnéztem e két kötet adaptációját a 6SZÍN-ben. Aztán megnéztem még egyszer. És hiába tudtam előre, mi következik, az adott részeknél ugyanúgy sírtam, ugyanúgy nevettem. Elképzelhető, mennyire vártam a harmadik felnőttmesés kötetet – gondolom, sokadmagammal. […]

Rényi Ádám: Erika néni és további felnőttmesék (részlet)

augusztus 2, 2024 Írta:

0

Előszó Már-már közhelyesnek számító bölcsesség, hogy nem azért válik íróvá valaki, mert olyan különleges életet kapott a sorstól, vagy mert annyi kalandban van része – íróvá az teszi az embert, hogy a leginkább hétköznapinak látszó mozzanatokban is képes felfedezni a megmunkálásra méltó alapanyagot, akár a szobrász a formátlan kőtömbben, vagy a fotós a puszta földön. […]

Hideg van, a pénz elfogyott, nagy borravalókat adunk, az élet savanyú | A. P. Csehov: Meggyeskert

szeptember 30, 2020 Írta:

0

Bíró Zoltán István | Ha csak a címet fordították volna félre… De nem: a Meggyeskert már az első, korabeli moszkvai előadásán mondhatni gellert kapott, s aki legutóbbi időkig Csehov-darabot látott a színen, meglehet, nem igazán Csehovot látta. Legtöbben úgy gondolunk a Csehov-művekre, hogy azokban kopott deszkákon magányos lelkek sóhajtozva susogják a távoli orosz nagyváros nevét, […]

A demencia poézise | Florian Zeller: Apa / Belvárosi Színház

február 22, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Vajon fogja-e vonzani közönségét Florian Zeller darabja a Belvárosi Színházba? Hiszen az időskori elbutulás, az Alz­heimer-kór nem de­rű, nem komédia. Ennek a betegségnek, az aggkori (néha korábban kezdődő) el­tom­pu­lásnak a tünetei kis adagban figyelve talán mu­lat­ságosak, nagy adagban – a beteggel együtt élve – tragikusak. Lukáts Andor Andréja, a címbeli Apa, […]

Gondoskodás apáról | Lukáts Andor új szerepéről

február 22, 2015 Írta:

0

Csicsely Zoltán | Alzheimer-kórban szenved az Apa című darab főszereplője. A lánya számára kérdés, meddig képes saját maga gondoskodni róla, meddig adja fel a saját életét, és mikor kell külső segítséget kérnie. Az előadás főszereplőjével, Lukáts Andorral beszélgettünk. Mennyire van szüksége arra színészként, hogy pontosan, orvosilag ismerje az Alzheimer-kórt a szerep eljátszásához? Valamennyit tudtam már […]

Nádgarnitúra | Andrusko Marcella (majdnem) monoestje

február 16, 2015 Írta:

1

Bedő J. István | Parairodalom. Valami olyan, ami a literatúra mellett lapul, létezik, ámbár létét szégyelljük. (Már aki.) A dilettáns szerzőről tudnivaló, hogy meg van győződve – és el van ájulva – saját nagyszerűségétől. A tehetség eget kér! A tehetségtelenség fórumot, kiadó/nyomdát, színpadot. Csőben fedezném fel a likat, ha értelmezni próbálnám Parti Nagy Lajosnak azt […]