Végzetes osztálytalálkozó | Mészöly Ágnes: Rókabérc

Paddington |

Rókabérc – korábbi címén Rókabérc, haláltúra (Prae Kiadó, 2018) – számomra azok közé a krimik közé tartozik, amelyek nem kizárólag egy bűntény köré épülnek, ugyanis egy egész generáció (az én generációm) emlékeit is felidézhetik. Mészöly Ágnes nevét sokan elsősorban gyermek- és ifjúsági könyvei révén ismerik: érzékeny, humorral átszőtt, a fiatal olvasók nyelvét pontosan értő szerzőként vált kedveltté.  A krimi – és tágabban a kifejezetten felnőtteknek szóló próza – világába csak az elmúlt években lépett be, de a Rókabérc (és Szabó Ágota eddig megjelent további három felnőttkori és egy kamasztörténete) alapján úgy tűnik, ez a műfajváltás tudatos és magabiztos irány. (Korábbi műveiről többször is írtunk, például itt, itt, itt, itt és itt.)

A regény a klasszikus krimi egyik alaphelyzetére („zárt szoba”) épül: adott egy zárt közösség, egy világtól elzárt helyszín, és egy bűncselekmény, amelynek elkövetője csakis a jelenlévők közül kerülhet ki. Az egykori gimnáziumi osztály baráti társasága évtizedek óta minden évben együtt tölt egy hosszú hétvégét. Az idei találkozó helyszíne egy erdő mélyén álló, külvilágtól elzárt vendégház, ahol nincs se térerő, se internet, és ahonnan a rossz idő miatt egy ponton egyszercsak lehetetlen kijutni. Amikor reggelre egyikük holtan kerül elő, a helyzet hirtelen átalakul: a nosztalgikus együttlétből gyanakvással teli bezártság lesz. És persze kéznél van valaki, aki nekiáll nyomozni – Szabó Ágota, az ügyész.

• Olvass bele!

A világtól elzárt vadászház persze dramaturgiai fogás, de a feszültség motorja is. A szereplők nem tudnak elsétálni a konfliktusok elől – amelyek között évtizedesek is vannak –, és nem hívhatnak azonnal segítséget sem. Egymásra vannak utalva, ami a múltjuk ismeretében inkább teher, mint megnyugtató körülmény. Okuk van arra, hogy ne bízzanak egymásban. A krimi logikája szerint a tettes köztük van, de a regény nem elégszik meg ennyivel. A valódi kérdés nemcsak az, hogy ki ölte meg az áldozatot, hanem az is, milyen titkok, régi sérelmek, elfojtott indulatok érlelődtek. Ezek egy része még az iskolából ered, másokat a felnőtté válás során sikerült összehozni.

Számomra a történet különösen erős rétege a generációs tapasztalat. A szereplők (a szerzőhöz hasonlóan) nálam csak kevéssel fiatalabbak, így gyerekkoruk és kamaszkoruk – a rendszerváltás előtti évek világa, majd a kilencvenes évek bizonytalan, mégis izgalmas időszaka – nagyon is ismerős. Áthatja az a sajátos érzés, amikor egyszerre tágul ki a világ és veszíti el a korábbi kapaszkodóit. Még él bennük a régi rendszer emléke, de igazi felnőtté válni már egy új, kiszámíthatatlan közegben kell. Ezek az élmények nem tolakodó történelmi háttérként jelennek meg, hanem finom, közös referenciapontként: abban, hogyan beszélnek a múltról, mit gondolnak sikerről és kudarcról, milyen elvárásokkal néznek egymás életére.

Minden osztálytalálkozó: időutazás. Az ember egyszerre látja a többiekben a kamaszt és a felnőttet. Egyfajta tükör is ez, ami segít, hogy saját korunkat is elfogadjuk. Hiába, öregszünk. A régi szerepek – az eminens, a lázadó, a kívülálló, a népszerű – makacsul visszakúsznak, még akkor is, ha mindenki igyekszik is levetkőzni őket. A Rókabérc egyik legerősebb állítása, hogy a múlt nem tűnik el: csak átalakul, és adott pillanatban új erővel törhet felszínre. A bűncselekmény itt katalizátor: lerántja a leplet az évtizedek alatt gondosan felépített önképekről.

Mészöly Ágnes korábbi, fiataloknak szóló könyveiből hozza magával azt a képességet, hogy érzékenyen és pontosan rajzolja meg a karaktereket. A szereplők esendő, összetett figurák, nem egydimenziós gyanúsítottak. Hiúság, sértettség, szeretetéhség, félelem van bennük – és ezek a tulajdonságok teszik hitelessé a történetet. A feszültség nem pusztán abból fakad, hogy ki hazudik, hanem abból is, hogy ki mit nem mer kimondani.

Éppen ezért gondolom, hogy a Rókabérc a fiatalabb olvasóknak is különösen jó belépő lehet a krimi műfajába. Bár alapvetően felnőtteknek szóló regényről van szó, nyelvezete tiszta, jól követhető, a cselekmény izgalmas és feszes. Egy 13-14 éves, olvasás iránt nyitott tinédzser számára első „igazi” krimiélménynek remek lehet. Mi is nagyjából ennyi idősen vetettük bele magunkat Agatha Christie és Earl Stanley Gardner regényeibe. És persze Kántor (meg Csupati) eseteibe…

A műfajjal való ismerkedésre nagyon jó lehetőséget kínálnak Szabó Ágota esetei – ne feledjük: kortárs magyar műről van szó, és ez is fontos szempont. És persze segíthet a fiataloknak, hogy megismerjék szüleik (vagy inkább nagyszüleik) fiatalságának világát. Mindig örülök az ilyennek, mert a történelemkönyvek képe a mai ötvenesek fiatalságáról (sajnos) igencsak egyoldalú és hazug. A klasszikus zárt helyszínes bűntény könnyen követhető logikai játékot kínál, miközben a szereplők közti dinamika és a múltbeli titkok kibomlása érzelmileg is bevonja az olvasót. Lélektani feszültségre épít, nem pedig a brutális részletekre – ez izgalmas a fiatalabb korosztályban is, de nem túlterhelő.

A Rókabérc legnagyobb erénye számomra az egyensúly. Egyszerre adja meg a klasszikus krimi örömét – a gyanúsítottak körének szűkülését, az alibik vizsgálatát, a váratlan fordulatokat – és a generációs regény mélységét. Olvasás közben végig jelen volt bennem a nosztalgia: a felismerés, hogy ezek az emberek lehetnének akár az én egykori osztálytársaim is. Nagyon ismerősek a dilemmáik, a csalódásaik, az elhallgatásaik.

A Rókabérc tehát több, mint jól felépített bűnügyi történet. Utazás az időben a rendszerváltás környéki évekbe, látlelet egy generációról – és közben feszes, izgalmas krimi. A könyv egyszerre szól a múlt feldolgozásáról és a jelen felelősségéről. Mészöly Ágnes ezzel a regénnyel (is) bizonyítja, hogy a gyerek- és ifjúsági irodalom után a felnőtteknek szóló prózában is magabiztosan mozog.

Mészöly Ágnes: Rókabérc
General Press Kiadó, Budapest, 2026
264 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft
kedvezményes ár a lira.hu-n 4490 Ft
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 615 104 1321 (papír)
ISBN 978 615 104 1338 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy esős őszi délutánon összeszokott baráti társaság érkezik a Zempléni-hegység eldugott völgyében megbúvó vadászházba. A találkozó már több mint húszéves hagyomány, amelyről sosem hiányoznak az egykori gimnáziumi osztálytársak.
Idén azonban az első pillanattól érezni lehet a felszín alatt vibráló feszültséget, amelyet a bőséges pálinkázás sem tud feloldani. Másnap reggel ráadásul mindannyiuk megdöbbenésére a teraszasztalra borulva holtan találják az egyik barátjukat, Zozót. Kamaszkori szerelme, az azóta ügyészként dolgozó Szabó Ágota biztos benne, hogy nem véletlen baleset történt. Mivel a rossz idő teljesen elvágta őket a külvilágtól, Gota elhatározza, hogy a többiek ellenállását legyőzve maga deríti ki az igazságot.