kistibi |
A recept tulajdonképpen nagyon egyszerű. Végy egy mitológiai elemet: történetet, figurát, tárgyat… Vedd ki a mítoszból, helyezd valamilyen valós vagy képzeletbeli térbe, és keress olyan valódi történelmi korszakot, amelyben párhuzam található a mitológiai vonallal. Íme, máris kezedben az izgalmas történet, ami új szemszögből vizsgál egy mindenki által ismert életérzést, kort. Bridget Collins igazi sztárja ennek a boszorkánykonyhának, és negyedik, felnőtteknek szóló regényéhez is megtalálta azokat a hozzávalókat, amelyek letehetetlenné teszik a művét. Kicsit csalóka négy regényről beszélni, mert előtte már írt hét ifjúsági regényt is. Igen szép teljesítmény.
A pőre fény a délkelet-angliai Sussexbe visz el, a mindentől távol eső Haltingtonba. E (kitalált) falu fölötti domb sziklájába vésték az ősök az Arcot. Az Arc vigyázott az emberekre, és megakadályozta, hogy a thurlathok elrabolják az embereket. „A thurlath kicsit olyan, mint a lidérc vagy szellem, egy bolygó, éhes lény, … hasonlít ugyan az emberhez, mégsem ember. Üresek olyan értelemben, hogy nincs lelkük, és abban az értelemben is, hogy éhesek. Sóvárognak az életre, ami nem adatott meg nekik… Na, és tudja, mire van szükségük ehhez?… Egy arcra… Először emberi külsőt kell lopniuk maguknak, csak akkor gyarapodik az erejük” – meséli a falu lelkésze, Horace, aki mellesleg a helyi népszokásokat, hagyományokat, babonákat is gyűjti.
Az Arc távol tudja tartani ezeket az éhes bolyongókat Haltingtontól. Az Ősök jó munkát végeztek, a thurlathok nem tudták befészkelni magukat a faluba. Ha a hatalmas, teljes domboldalt betöltő, mészkőbe vájt Arc eltűnik, mert benövi a fű, elkoszolódik, nem lesz látható a vonal, akkor az Arc elveszíti varázserejét, és jönnek a thurlathok… Évszázadokon keresztül a Bone-család feladata volt, hogy rendben tartsa az Arcot. Hogy a kötelezettség a család Bone (csont) nevéből következik-e, az nem derül ki. De nem lepne meg, ha ez is a Collins által kitalált mitológia egy aprócska eleme lenne.
Collins tehát ezt a mitológiai hátteret rajzolta fel, ami legközelebb az ír (vagy talán az albán?) mítoszokhoz áll, de bátran kimondható, hogy ez szerzői gondolat-találmány.
Na, de hogyan lesz egy ilyen ijesztő mitikus helyzetnek párhuzama a valósággal? A történet kezdetén 1918-ban járunk. Vége a Nagy Háborúnak, de nincs vége az emberi tragédiáknak. Sok férfi jár üres kabátujjal, feltűzött nadrágszárral az utcákon, az ifjú férfiak jelentős része francia földben táplálja a kukacokat. Az megözvegyült asszonyok a férjeket siratják, a lányok a céltalan élet miatt keseregnek, hiszen csak a kivételesen szerencsések találnak társat és lehet gyermekük. A háború utóhatásait egy egész generáció nyögi.
És mi a helyzet Haltingtonban? A Bone család kihalt. A fiúk nem jöttek vissza a frontról, édesanyjuk öreg volt már. Az Arcot nem gondozza senki, benőtte a fű, a fehér mészkőre az időjárás rakott szürke-fekete réteget. Ekkor érkezik Haltingtonba a Kit, a Londonból menekült festőművész. Nagyszerű, ugyanakkor iszonyatos munkát végzett a fővárosban: azokon a katonákon segített, akik háborús sérülés folytán veszítették el az arcukat, vagy annak egy részét. Az orvosok a sebeket begyógyították, de arcot nem tudnak adni. Ekkor kapcsolódik a munkába Kit, aki régi fényképek, esetleg az épen maradt arcrészlet alapján megfesti az arcot, és olyan rögzíthető álarcot alkot, ami lehetővé teszi a sérült veterán számára, hogy emberek közé mehessen.
Mert hát mi is a háború? „Az eltorzult emberek iszonytató végtagjaikkal és tátongó sebeikkel, a fogazott fegyverek, ahogy szájukban a nyársra húzott holttestekkel masíroznak a tájban, a fekáliaszínű ingovány a háttérben, amely gyermekeket nyelt el, hogy csak a kezük meg a lábuk kandikál ki.” – Kit egyik páciense így vizionálja az átélt borzalmakat, csakhogy ezt nem tudja megosztani senkivel, hiszen civil ezt meg sem értené. Nem is értheti, hiszen nincsen érthető logika abban, hogy öreg férfiak hatalmuk megtartása érdekében fiatal életek millióit áldozzák fel, lelkiismeret-furdalás nélkül. Hát itt találkozik a mítosz és a valóság. Aki túlél, az vagy a lelkét veszíti el, vagy valamelyik végtagját, vagy az Arcát. Kit számára tehát az Arc nem szimbólum, nem metafora, hanem maga a háború a maga leírhatatlan szörnyűségeivel.
Kit álmában és már ébren is ilyen képeket lát, ezért megfogadja, hogy ezentúl csak tájképet, csendéletet fest, elvonul a világ szenvedéseitől, a magány és a művészet gyógyító erejére bízza magát. Haltington pedig épp alkalmasnak tűnik erre: itt soha nem történik semmi.
A faluban él egy nagyon furcsa, csonka família. A családfő a már említett lelkész, a megözvegyült Horace. Kamasz lánya, Phoebe különlegesen érzékeny gyerek. Velük lakik a néhai feleség, Imogen nővére, Florence. A gyönyörű fiatal nőnek reménye sincs társra találni, családot alapítani, kényszerűségből lakik a lelkész házában. Ahogy kő csapódik az állóvízbe, úgy érkezik a faluba Kit, és amikor megismerkednek Florence-szel, a besavanyodás felé tendáló lány kivirul. Ennek veszélyét egyedül Phoebe érzékeli, de nem tudja, mitévő legyen. „Nem törődtek az Arccal, vagy nem mertek törődni vele. Ahogy George Bone mondta, ez a Bone-ok feladata. Senki más nem képes rá.”
A regény innentől fokozatosan növeli a feszültséget, mégpedig kétszeresen is: a mitikus és a valóságos síkon. Phoebe annyit tehet, hogy elpusztítja Florence babáját, hogy a thurlathok ne találjanak arcot maguknak, de más megoldást, más szövetségest nem talál. Édesapja, Horace az egész históriát helyi babonaságnak tartja. „Az Arcot akkor faragták ki, amikor még a babonák, mondák uralták az életet, meg az ismeretlentől, a sötétségtől, a haláltól és a holtaktól való félelem… A mészkő… az egyetlen olyan kőzet, amely valaha élő volt, számtalan csontvázból épül fel, melyek irdatlan geológiai nyomás hatására metamorfózison mentek át. Ebből mindenfélét kitalálhat az ember, ha kellően babonás beállítottságú: egy csontokból kialakult kövekre épült a falu...”
Ezután egyre sürgetőbb kérdések bomlanak ki a cselekményből: mi lehet Kit és Florence sorsa, lesz-e közös életük, Horace észreveszi-e Florence átalakulását, tud majd kezdeni valamit Phoebe az életével az isten háta mögötti faluban, megjelennek-e a thurlathok, és ha igen, akkor van-e még esélyük arra, hogy befolyásolják a 20. század emberének sorsát. Collins természetesen minden választ a regény második felére hagy, és az utolsó másodpercig maradnak kételyek az olvasóban.
A pőre fénynek furcsa módon egyetlen pozitív férfi szereplője sincs. A női karakterek izgalmasak, érdekesek, de a férfiak kivétel nélkül taszítóak. Lehet, hogy ez is a könyv háborúellenes tendenciájának része, de vitatom, hogy erősítené a regény egészét.
Bridget Collinsnak ez a negyedik, felnőtteknek szóló regénye. Valamennyit Borbély Judit Bernadett fordította, egyformán magas színvonalon.
A szerző korábbi, magyarul megjelent munkáiról itt, itt, és itt olvashat.
Bridget Collins: A pőre fény
KULT Könyvek sorozat
Fordította: Borbély Judit Bernadett
21. Század Kiadó, Budapest, 2025
384 oldal, teljes bolti ár 6990 Ft,
online ár a kiadónál 6290 Ft
ISBN 978 963 568 6322
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Haltingtont, ezt a sussexi települést egy ősrégi, kőbe vésett rajzolat őrzi, amelyet a helybeliek egyszerűen az Arcnak hívnak. Még abban az időben vésték a fehér sziklába, amikor babonák és hiedelmek irányították az emberek életét – amikor még mindenki félt az ismeretlentől, az árnyaktól.
Évszázadokon keresztül az volt a szokás, hogy Bone-ék gondozzák az Arcot. De most, hogy a Nagy Háború még ezen az eldugott településen is megtizedelte a népességet, a sziklába vésett Arcot benőtte a gaz, elhanyagoltan áll a helyén.
A kunyhóba, amelyben azelőtt Bone-ék éltek, Kit, a rejtélyes kívülálló költözik be, akinek androgün külseje, bohém életvitele felkelti a falubeliek gyanakvását. Az általános rosszallással dacolva Florence, a tiszteletes feleségének húga megmagyarázhatatlan okból vonzódni kezd az idegenhez.
Florence-nek ezekben a sötét időkben a kettejük közt szövődő ismeretség jelenti a fényt.
De az Arcnak is megvan a maga akarata, és a jelek szerint Florence és Kit útban vannak ennek az akaratnak.









Posted on 2026.02.23. Szerző: olvassbele.com
0