A feledés folyója | Małgorzata Boryczka: Sehol

Tóth Zsuzsanna |

Małgorzata Boryczka regénye, a Sehol 2024-ben jelent meg magyarul. Idén tavasszal a Lengyel Kulturális Intézetben író-olvasó találkozót is szerveztek a könyv köré, az egyre népszerűbb, fiatal kortárs íróval. Az interneten fellelhető képen rövid szőke hajjal látjuk a szerzőt. Miért lényeges ez? Talán mert regényében sajátos, mondhatjuk szimbolikus jelentést kap a főszereplő lány haja.

Agát, a Sehol hősét emlékezésfolyamán keresztül ismerjük meg. A végig első személyű elbeszélésben a gyerekkortól napjainkig bontakozik ki egy lány élete, akit szülei valamilyen okból hátra-, majd végképp elhagytak. Nem csupán nem vitték magukat külföldre, ahová munkát keresni mentek, de egzisztenciájuk megteremtése után sem vették magukhoz. Nagyapjával, a furcsa, magányos öregemberrel nő fel, és a lány tudatába beleivódnak életének hétköznapi, mégis kicsit elemelt történetei. A nagypapa a kislány hajából készít ecseteket, ezekkel próbálja kiegészíteni szegényes keresetét – ahogy ez a kiadói utószóból is kiderül.

Mi a vonzó Boryczka regényében? Hiszen nincsenek benne nagy fordulatok, szenvedélyek. A szerző hangja sokszor szenvtelennek tűnik, mégis átsüt rajta a belső gyötrődés. Az elbeszélésbe belekeverednek a nagypapa történetei, szavai, és egyértelműen felfedezhetjük hatását unokája életére, megnyilvánulásaira. Életük is olyan, mint a meséi, észrevétlenül, lassan hömpölyög, kiemelkedő események nélkül. A lány hajából készült ecsetek, pontosabban azok vevői jelentenek valamiféle kivételes színt ebben az életben. A levegőtlen kisváros különc és kiemelt figurái a festők, akik az ecseteket vásárolják. Az ő nyomukba eredve keresi hősünk a saját értékeit, valódi identitását. Ezek az ecsetek – mondhatni szimbolikusan is – igazolják létezését, adnak neki valamiféle különösséget, s egyben összekötik jelenét múltjával.

• Olvass bele!

Emlékezetes, ahogyan megtalálja hatéves kori hajszálát az egyik alkotó, a rajztanárnő képén, a festékbe ragadva. A teremőr jelenlététől félve lekaparja, majd megállapítja: „A kép nem változott. A jelenlétemnek semmi jelentősége nem volt rajta.” Vajon így vagyunk mindannyian, hogy alig-alig hagyunk nyomot? Aga csalódott és dühös, ám mégiscsak lel valami vigaszt, egy lesodródott papírfecnit a padlón, amin a kép címe áll: „Kislány és nagyapja.”

Szembesülünk a regényben azzal is, hogy az emlékezet mennyire szubjektív, s a kérdéssel, hogy megbízhatunk-e „saját” emlékeinkben. Ehhez sem kell különösebb magyarázat, hiszen valamennyien mesélünk olyan történeteket, eseményeket, amelyek szinte belénk gyökereztek, de valójában egyáltalán nem biztos, hogy éppen úgy történtek meg a múltban, ahogy felidézzük. (Jómagam néha rácsodálkozom egy-egy eseményre, ha mástól hallom. Mintha én más mozit néztem volna.)

A Sehol nem könnyű olvasmány, miközben nem nehéz elmerülni benne, hiszen olvasmányos a stílusa, olykor szinte könnyed hangvételű, világos, tiszta mondatok követik egymást Tomoriné Szesztay Anna igényes fordításában. Csakhogy a mélyben a magánynak, a kitaszítottságnak olyan élménye dübörög, amitől elszorul a torkunk – miközben látszólag minden rendben van. És nem tudni, lelhet-e békére, aki ilyen elhagyatott…

Małgorzata Boryczka: Sehol
Fordította: Tomoriné Szesztay Anna
Rézbong Kiadó, Budapest, 2024
150 oldal, teljes bolti ár 3400 Ft,
online ár a kiadónál 2900 Ft
ISBN 978 615 547 5665

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Małgorzata Boryczka a kortárs lengyel írók fiatal nemzedékének képviselője. A Sehol regényhősnője gyermekkora fontos helyszínén keresi identitását. A legfontosabb nyom, amelyen elindulhat, hogy gyerekkorában az őt nevelő nagyapja ecsetet készített a hajából, és azt helyi művészeknek értékesítette. Felnőtt nőként visszatér szülővárosába, hogy felkutassa a hajával festett festményeket, létezése talán egyetlen kézzelfogható bizonyítékait. Vajon rátalálhatunk-e magunkra a múltban kutatva? Hol keressük gyökereinket: adott helyeken, emberekben, esetleg tárgyakban?
A Sehol az identitás, a nyelv és az emlékezet kapcsolatát kutatja, a hősnő szemüvegén át tárja fel a múltbeli események és emlékek nyomait, amelyekben nem mindig lehet megbízni.