Hasonmások keringője | Nino Haratisvili: Cica és a tábornok

kistibi |

Nura és Cica különös tánca, Ada kései belépője adja a gerincét Haratisvili új regényének. A térben és kultúrában egymástól hihetetlenül messze álló nők hogyan hoznak létre egy egységes történetet? Ennek megértéséhez, megismeréséhez a csecsen világtól Berlinen, Velencén át Moszkváig kell utaznunk. A legkülönösebb szerkezeti-tartalmi elem számomra az, hogy a férfiak uralta világban minden e három nő körül forog.

A történet Nurával kezdődik. Bár Nura jelenében, 1994-ben járunk, de a tizenéves lány a múltban kénytelen élni. A csecsen kultúra több ezer éves törvényei szabályozzák életét, ezek nem hagyják, hogy kiléphessen belőle az, aki itt született. A hegyek között van az otthonuk, Nura életében egyszer járt csak városban, elvágyódik, de minden vágyát csak a fantáziájában élheti ki. Sorsa elrendeltetett, férjhez fogják adni, gyermekeket szül, akikben harcos vér folyik, háztartást vezet majd, ennyi lesz az élete.

De egyszer csak megjelenik az aulban (nemzetségi alapon szerveződő település) Natalja Ivanovna, az orosz származású tanító, és kinyitja a világot Nura számára. Amit eddig csak a fantáziájában látott, valósággá válik. Természetesen a lányt tiltják tőle: „Fel tudod fogni, mit tettek velünk az oroszok? Tudsz róla, hogy a nagyanyádat és az én nagyapámat 1944-ben másik fél millió nohcsijnnal (csecsen személy) együtt Kazahsztánba deportálták, csak Sztálin halála után térhettek vissza? Úgy értem, mindnyájan. Mindnyájunktól meg akartak szabadulni, képzeld ezt el! Évszázadok óta meg akarnak bennünket semmisíteni, meg akarták tagadtatni velünk az istenünket…” Az alábbi történet, mint cseppben a tenger megmutatja, miért gyűlölik annyira a csecsenek az oroszokat.

A gyönyörű Hava férjét megvádolják, hogy összeesküvő, azonnal ki is végzik. Hava egy csecsemővel és egy négyével kisfiúval magára marad. Őket Kazahsztánba deportálják. Marhavagonban, ami egyszer sem áll meg a célig: hőség, nincs elég víz, nincs orvos, nincs semmi. A kisfiú belázasodik, majd anyja karjaiban hal meg. Megállni, eltemetni nem lehet. Ki kell dobni a vagonból. Hava a csecsemőt nővérére bízza, és kezében halott kisfiával kiugrik a robogó vonatból. A történetet a csecsen szájhagyomány őrzi, életben tartva a múltat, életben tartva a gyűlöletet.

A háború közeledtének hírére Natalja Ivanovnának távoznia kell, hiszen közvetlen ellenség vált belőle, és búcsúajándékként egy Rubik-kockát ajándékoz Nurának. Ennek olyan a szerepe, mint az Egri csillagokban Jumurdzsák gyűrűjének. A történet minden lényeges fordulatában megjelenik. Ha csak a kézről kézre járó kocka útját mesélnénk el, az csaknem azonos lenne a fontosabb szereplők történetével. Nura után Adának a kezébe kerül aztán Cicáéba. És nem mellesleg ezzel Nura olyan utolsó feladatot kapott, ami hosszú hetekre, hónapokra leköti figyelmét, serkenti a gondolkodását.

Habár Nura csak a regény elején, egy rövid fejezet erejéig szerepel, mégis az ő sorsa határozza meg a történet egészét. Ráadásul nevének választása egyszerre csodálatos és sorsszerű. Nura ugyanis arab eredetű név, jelentése fény. S ha hiányzik a fény, a sötétségben gonosz erők veszik át az irányítást. És 1994-ben elkezdődik az első csecsen–orosz háború.

2016. Berlin. Cica. A valóságban mintegy húsz év és néhány ezer kilométer a Nura és Cica közötti távolság, de ha a lehetőségeket, a kultúrát, az életkörülményeket nézzük, a táv galaktikus méretű. Cica színész. És milyen furcsa a regényvilág, éppen Antigoné húgát, Iszménét alakítja. Cica Grúziából menekült, gyerekként került Németországba, ahol valóra tudta váltani gyermekkori álmát: színész lett. Őt is megérintette a háború. Édesapja boldog férjként, orvosként ment a háborúba, hogy aztán rongycsomóként kerüljön ki belőle.

Cica alakjában önéletrajzi elemek is felbukkannak. Haratisvili nem csak regényíró, ír drámákat is, illetőleg színházi rendező. Talán ezért olvashatjuk Cica és a színház kapcsán a legköltőibb szövegeket: „Ez nagy ellentmondás volt: sohasem került magától messzebb, mint amikor játszott, és ugyanakkor mégis akkor volt igazán önmaga.” A színészlétnek ritkán olvashatjuk ennyire gyönyörűséges megfogalmazását. Ilyesmi csak színházhoz közeli ember tollából kerülhet ki. Cica sorsa és családja másodlagos ugyan a főcselekmény szempontjából, de mégsem helyettesíthető mással. Cica arca nagy plakátokon virít Berlinben, és a kötet címében szereplő tábornok is belefut egy ilyen hirdetésbe. Mélyen megdöbben, hiszen Cica arca tökéletes hasonmása a Csecsenföldön megerőszakolt és meggyilkolt lányénak. (Ne aggódj, kedves olvasó, nem fogok szpojlerezni. Maradt annyi csavar a történetben, hogy ennyit nyugodtan elárulhatok.) Cica arca tehát a kulcs, ami visszairányít bennünket Csecsenföldre. De ne feledjük, az arc mögött egy igen összetett személyiség áll, és ez további kanyarokra kényszerítheti a történetet.

Három nőt említettem. A harmadik Ada, a tábornok lánya. Talán szimbolikus is a szereplőnek adott név. Héber eredetűként ékszert jelent, Germánként, nemest. Ha meg orosz, akkor Nabokov regényének megfejthetetlen, szépséges hősét idézi fel. (A névválasztás sosem véletlen, főleg, ha az író által megtervezett világban történik.) A tábornok leánya szupergazdag környezetben nő fel Berlinben, és érzékeny, csodálatraméltó nővé válik. A regény igazi történetét tulajdonképpen az ő halála indítja el.

• Olvass bele!

Minden 1994-ben, Csecsenföldön kezdődik, Nura megerőszakolásával és megölésével. A regény négy egyenruhás erőszaktevőt említ. A főszereplő, a tábornok emiatt megjárja a börtönt, és bosszút esküszik. A fő kérdés, hogy elárulhatja-e a nagyon erős, határozott erkölcsi elveket valló Adának, hogy mit tett? Hiszen (olvasóként) még abban sem lehetünk biztosak, hogy ő a gyilkos. Közben több mint húsz év telt el, a közös erőszak résztvevői szétszéledtek a világ minden égtája felé. Hogyan jut ez az egész történet Ada tudtára? Hogyan igyekszik tisztázni magát a tábornok? Maga a regény erre fut ki. A tábornok összeszedi katonatársait, akikkel közösen hordozzák a régi bűn emlékét, és megpróbál pontot tenni a végére.

A történet alapja nem fikció: „Budanovot 2003-ban, több mint kétéves bírósági tárgyalás nyomán ítélték 10 év szabadságvesztésre és rangjától való megfosztásra a 18 éves Elza Kungajeva megöléséért. Budanov büntetését Dimitrovgradban töltötte, és az ottani bíróság 2008-ban előzetesen feltételes szabadlábra helyezte. A döntés Csecsenföldön tiltakozásokat váltott ki, amelyeket támogatott a köztársaság vezetése is.” Budanovot később Moszkvában lelőtték – és ez a leszámolás ugyanúgy lehetett a tábornok zűrös üzleti ügyeinek gyors lezárása, mint a csecsenek bosszúja.

Számomra ez kicsit a meglepetés kategóriájába tartozik, hiszen az az orosz nemzeti sportok közé tartozik, hogy hogyan erőszakolnak meg és rabolnak ki civileket, amikor hadban állnak az országukkal. A műben olvasható a csecsen vélemény is: „a csecsenek különböző véleményen voltak, miszerint Budanov megkapta a »méltányos desszertjét«, és hogy »kutyahalál volt egy kutyának«.”

Mesterinek tartom, ahogyan a szerző a valóság elemeiből úgy alakította a regény valóságát, hogy semmi ne legyen kiszámítható, semmi se legyen egyértelmű. Nem véletlen az sem, hogy az olvasó az utolsó oldalig nem tud kiszámítani semmit, ami igazán fontos. Minden kérdőjeles marad, minden bizonytalan. De Haratisvili tud egy nagyon fontos dolgot: csak hiteles karakterekkel lehet igazán jó történeteket építeni. Számomra túl sok volt ugyan a titok, de kárpótolt a karakterépítés. Csak egy példát hoznék elő: a tábornok édesapja Afganisztánt megjárt hős katona. Kitüntetett afganyec. Bele is bolondult, de a felesége nem tudta elengedni a háborús hős mítoszát. Ezért fiát, akit egyáltalán nem érdekelt a katonaság, addig kényszerítette, amíg be nem lépett a seregbe. Így került Csecsenföldre…

Haratisvilinek korábban már olvastam egy regényét, A nyolcadik életet, aminek az alcíme (Brilka). Az is, ez is rendkívül erős benyomást tett rám. A Brilka a világábrázolásával, a Tábornok a mesteri cselekményszövésével. Remekmű mindkettő.

A Cica és a tábornokot is Fekete Ágnes fordította, a Brilkához hasonló igényességgel. Talán a csecsen fejezet okozhatott fordítói problémákat, de ezt, a magyarítást követően nem éreztem. Köszönet érte.

Nino Haratisvili: Cica és a tábornok
Fordította: Fekete Ágnes
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2024
496 oldal, teljes bolti ár 6999 Ft
online ár a kiadónál 6300 Ft,
e-könyv változat 4724 Ft
ISBN 978 963 504 9073 (papír)
ISBN 978 615 106 0131 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Több mint húsz éven átívelő, Moszkvában, Csecsenföldön és Berlinben játszódó, feszültségteli, izgalmas történet, amelyben a szereplők sorsa sokrétűen fonódik egymásba. Történet szerelemről, szenvedésről, bűntudatról, bűnhődésről, vezeklésről.
Csecsenföld, 1995. Nura tizenhét éves, amikor egy orosz egység abba a szorosba érkezik, ahol a családja él. Az első csecsen háború kitörésével szertefoszlik a szűkössé vált faluból való kiszabadulás reménye.
Moszkva, 1995. A fiatal Alekszander Orlov romokban látja a jövőjét: hátrahagyva nagy szerelmét, a vállán egy katonazsákkal és az anyai elvárások terhével kell az észak-kaukázusi frontra mennie.
Berlin, 2016. Az oligarchává előlépett, „tábornoknak” nevezett Orlov Németországba költözik. De a múlt nem hagyja nyugodni: megismerkedik Cicával, a grúz származású színésznővel, aki kísértetiesen hasonlít a Csecsenföldön megismert Nurára.